A klímakatasztrófa elkerüléséhez 2030-ig 1,5 Celsius-fok alatt kell tartanunk a globális felmelegedés mértékét, mégpedig az iparosodás (1850-1900) előtti idők szintjéhez képest.
Ebben ma már minden szakértő egyetért, s több más cél mellett a 2016-os párizsi egyezmény is ezt az értéket állapította meg követendőként.
A Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organization – WMO) és az Egyesült Királyság Meteorológiai Hivatala legfrissebb jelentése szerint azonban már 2030 előtt átléphetjük ezt a bűvös küszöböt, írja a greenmatters.com.
Pánikra azonban semmi ok. Összefogással és az eddigieknél jóval hatékonyabb és szigorúbb intézkedésekkel még mindig van lehetőségünk a vészjósló folyamat lassítására.
A konkrét számok
Az elmúlt években mért hőmérsékleti adatok alapján készített előrejelzés szerint 20 százalékos esélyünk van arra, hogy már a következő öt éves periódus egyik esztendejében legalább 1,5 fokkal melegebb lesz, mint az iparosodás előtti periódusban.
A legvalószínűbb – 70 százalékos esélyt kapó – koreográfia szerint egy vagy több hónap is lesz az elkövetkező öt esztendőben, amikor meg fogjuk haladni ezt a 1,5 fokos határértéket.
A legkevésbé elképzelhető – a szakemberek 3 %-os eséllyel számolnak –, hogy 2020 és 2024 között általánosságban is 1,5 foknál melegebb lesz.
A jelentés természetesen nemcsak a hőfok adatokkal számol, de kitér más fontos klimatológiai eseményekre is. Eszerint már most biztosan kimondható, hogy 2024-re a déli óceánok térségének kivételével a bolygónk szinte valamennyi régiójában melegebb lesz, mint korábban.
A kellemetlen változás leginkább a sarkvidékeket érinti, de az Atlanti-medence is a szokásosnál erősebb és gyakoribb viharokkal nézhet szembe. Nem beszélve az extrém szárazságokról, amelyek már 2020-ban érinthetik Dél-Amerika, valamint Afrika déli és Ausztrália egyes területeit.
A fenti állítások sokakat megijeszthetnek, az amerikai tudósok szerint azonban ez az előrejelzés korántsem olyan katasztrofális, mint amilyennek első látásra tűnik.
A valóságban nem várható, hogy a globális felmelegedés üteme számottevően túllépné a 1,5 Celsius fokot a következő öt éven belül. Tényként azonban semmit sem jelenthetünk ki, a vészharangok kongatása éppen ezért továbbra is időszerű.
A WMO főtitkára, Petteri Taalas szerint a párizsi egyezményben lefektetett célokért kell a jövőben is dolgozni, amiben óriási szerepük van a kormányoknak, amelyeknek a nulla karbonkibocsátás elérését kell célul kitűzniük.
Az egyezményt aláíróknak természetesen a saját ritmusukban és a számukra legfontosabb területeken kell előbbre lépniük, ám az már most látható, sokukra várnak komoly és nagy döntések.
„Az igen magas szakmai színvonalon elkészített tanulmány megmutatta, hogy óriási kihívással kell szembenéznünk, ha teljesíteni szeretnénk a párizsi megállapodás azon célkitűzését, miszerint a globális hőmérséklet emelkedést ebben a században jóval 2 Celsius fok alatt kell tartani az iparosodást megelőző szinthez képest és további erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy ez inkább 1,5 legyen”
– jelentette ki Taalas, aki sajtóközleményében a COVID-19 járvány miatti leállások környezeti hatásaira is kitért.
Segített a COVID-19?
A tapasztalatok eleinte igen kedvezőek voltak hiszen a városokban csökkent az üvegházhatásért felelős gázok és szennyeződések mennyisége, ám ezek a változások igencsak átmeneti jellegűek voltak.
„A WMO többször is hangsúlyozta, hogy a koronavírus-járvány miatt az iparban és a gazdasági életben bekövetkezett lassulás nem helyettesítheti a fenntartható és összehangolt éghajlat-változási intézkedéseket.
A légkörben található széndioxid hosszú élettartama miatt az idei kibocsátások csökkenésének nem lesz hatása a globális légköri koncentráció nagyságára, ezért a hőmérséklet emelkedését sem tudja kedvezően befolyásolni”
– tette hozzá Taalas, aki szerint a COVID-19 az egész világon súlyos egészségügyi és gazdasági válságot váltott ki, ám az éghajlatváltozás kezelésének elmulasztása már évszázadok óta veszélyezteti nemcsak az emberek jóllétét, de az egész ökoszisztémát.
Éppen ezért elengedhetetlen a zöld helyreállítási programokra is figyelniük a kormányoknak, amikor a koronavírus-járványt követő kárenyhítésről beszélnek.
A klímaváltozással foglalkozó tudósok minden évben frissítik az adatokat, s az ezekből levont következtetések alapján megfogalmazott előrejelzéseket.
Az Egyesült Királyság Meteorológiai Hivatalának hosszú távú előrejelzésekkel foglalkozó vezetője, Adam Scaife szerint, egy izgalmas új tudományos képességé nőtte ki magát az általuk végzett munka, amely elsősorban a kormányokat és a döntéshozókat segíti a jelenlegi éghajlati kockázatok megértésében.
A globális felmelegedés elleni harcban azonban nem lehet csak és kizárólag a kormányokat felelőssé tennünk. Minden egyes ember erőfeszítése számít, s ma már senki sem dughatja fejét a homokba.
Kutatások bizonyítják, hogy az ipari állattartás és a fogyasztói társadalom pazarló szokásai járulnak leginkább hozzá a közelgő klímakatasztrófához. Az országok vezetése által hozott intézkedéseket tehát nekünk kell a hétköznapokban betartani, gyermekeinket pedig már egy környezettudatos szellemben felnevelni.
A helyes irányban meghozott kormányzati döntések csakis így válhatnak ütőképes lapokká ebben a nem mindennapos harcban.
