Klímafinanszírozási alap létrehozásáról döntöttek a bakui klímacsúcson, az alacsonyabb jövedelmű országok mégsem elégedettek. A megszavazott évi 300 milliárd dolláros globális finanszírozási cél szerintük – és a független szakértők szerint is – csak a szükséges összeg töredéke.
Két hétig tartó intenzív tárgyalást követően arra sikerült rábírni a magas jövedelmű országok vezetőit, hogy évi 300 milliárd dolláros globális finanszírozási célt fogadjanak el. Ezzel az összeggel támogatják éves szinten az éghajlatváltozás elleni küzdelemben az alacsonyabb jövedelmű országokat. Erről az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) bakui klímacsúcsán állapodtak meg. Ahogy arról is, hogy a finanszírozás átfogó célja 2035-ig „legalább 1,3 ezermilliárd dollár” lesz.
Nem rejtette véka alá csalódottságát a végeredménnyel kapcsolatban António Guterres, az ENSZ főtitkára. Kijelentette, lényeges volt, hogy valamiféle megállapodás szülessen Bakuban, a 1,5 Celsius-fokos határérték tartásához ez elengedhetetlen volt. Ugyanakkor beismerte, ambiciózusabb eredményre számított, „hogy meg tudjunk felelni az előttünk álló nagy kihívásnak”.
Nem az ENSZ-főtitkár volt az egyetlen, aki így vélekedett.
Optikai csalódásként gúnyolták a klímafinanszírozási alapot
A bakui klímacsúcs, a COP29 plenáris üléstermében a 300 milliárd dolláros klímafinanszírozási alap létrejöttét egyes küldöttek állva tapsolták. Mások azonban bírálták a centrumországokat, amiért nem tettek többet a minimálisan elvárhatónál. De a házigazda Azerbajdzsán is számos kritikával szembesült, amiért keresztülvitte az erősen vitatott tervet.
Sajnálattal közlöm, hogy ez a dokumentum nem több, mint optikai csalódás. Véleményünk szerint ez nem jelent megoldást a mindannyiunk előtt álló hatalmas kihívásra. Ezért ellenezzük ennek a dokumentumnak az elfogadását
– mondta Chandni Raina, az indiai delegáció képviselője az egyezmény elfogadása előtti percekben a Reuters szerint.
Volt ugyanakkor, akiben az elfogadott klímafinanszírozási alap kapcsán érzett csalódottság mellett is maradt némi optimizmus. „Az éghajlatváltozás szempontjából kulcsszerepet játszó országok számára sürgősen szükséges finanszírozásnak csak a töredékével távozunk. Ez közel sem elég, de kezdetnek megteszi” – jelentette ki Tina Stege, a Marshall-szigetek éghajlatvédelmi megbízottja.
A kritika a független szakértők szerint is jogos. Szerintük a perifériás és félperifériás országok a felajánlott évi 300 milliárd dollárnál jóval nagyobb összeget igényelnének a klímaváltozás elleni harcban. Úgy látják, az évi 1,3 ezermilliárd dollár lett volna az ideális összeg. Ennyire lenne szerintük az alacsonyabb jövedelmű országoknak szükségük – többek között – az energiaellátásuk átalakításához. Kiegészítve azt az összeget, amit ezek az országok már most is arra fordítanak, hogy a bolygó átlagos hőmérséklet-emelkedését 1,5 Celsius-fok alatt tartsák.
A biodiverzitási konferencia sem hozta meg a várt eredményt
Elmaradt az áttörő siker az ENSZ november elején zárult, a biológiai sokféleség megőrzése céljából összehívott COP16-os konferenciáján is. Az esemény egyik legambiciózusabb célkitűzése az volt, hogy megállapodjanak egy új globális biodiverzitási alap létrehozásáról. Ezt arra vetnék be, hogy kompenzálják azokat az szegényebb országokat, amelyek tesznek a természetes környezet helyreállításáért.
Az új biodiverzitási alap létrehozása ellen voksolt a Politico információi szerint az Európai Unió, Japán és Kanada is.
A kezdeményezés potenciális kedvezményezettjei, az afrikai és latin-amerikai országok képviselői pedig olyannyira felháborodtak a gazdagabb országok merev elzárkózását látva, hogy megtagadták, hogy egyéb kérdésekről tárgyaljanak a konferencia résztvevőivel.
A finanszírozási szakadék felszámolása nem pusztán morális kötelesség, hanem az emberek és a természet védelme érdekében is szükséges lépés, amely napról napra egyre sürgetőbbé válik
– mondta An Lambrechts, a Greenpeace környezetvédő szervezet COP16-os küldöttségének vezetője.
