A B12, más néven kobalamin egy olyan vitamin, amit csak bizonyos mikroorganizmusok képesek előállítani, a növények és az állatok nem. Az ehető növények és gombák ritkán tartalmaznak jelentős mennyiségű B12-vitamint.

Sőt, a közhiedelemmel ellentétben már a legtöbb állati eredetű terméket is mesterségesen dúsítják B12-vel, mivel a nagyüzemi állattartás nem teszi lehetővé az állatoknak, hogy természetes módon hozzájussanak a vitaminhoz. Ugyanis a B12-t előállítani képes baktériumok egy része a földben él, így a múltban az állatok is a legelés során jutottak hozzá a kobalaminhoz, de ma már erre a szabad tartásos tenyésztés sem megoldás, mert gyakran kobalaminban szegény a termőföld.

A Kenti Egyetem tudósai jelentős felfedezést tettek azzal kapcsolatban, hogyan lehet egyes növények B12-tartalmát javítani. A kutatás a Cell Chemical Biology folyóiratban jelent meg.

Most egy csapat tudós, Martin Warren professzor vezetésével az egyetem Biotudományi Karán bebizonyította, hogy a kerti zsázsa képes felvenni a kobalamint. A kenti tudósok biológia tanárokkal, illetve 11. és 12. évfolyamos diákokkal dolgoztak, hogy kimutassák és mérjék a B12-t a kerti zsázsában.

A kutatók és a diákok megfigyelései szerint a palánták felszívták a kobalamint a táptalajból, és elraktározták azt leveleikben, ami végleges bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy egyes növények képesek lehetnek tápanyagként biztosítani a kobalamint. A kerti zsázsa által felvett B12 mennyisége a tápközegben jelenlévő mennyiségtől függ.

Jóllehet, az emberi szervezet kobalaminnak csak bizonyos megjelenési formáit képes hasznosítani, a kerti zsázsával tett megfigyelés felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenlegi tudásunk a vitaminokkal kapcsolatban korántsem tökéletes. Amennyiben a növények az emberek számára is megfelelő B12-vel is dúsíthatók; az ilyen növények segíthetnek leküzdeni a tápanyaghiányból adódó betegségeket az alacsonyabb jövedelmű országokban.

Egy több tanulmányt összegző, átfogó kutatás is készült a kobalamin forrásokról, ahol vizsgálták a B12-vitamint növényi eredetű élelmiszerekben is. Alább ezekről fogunk szót ejteni.

Ehető növények

A homoktövis bogyói és granulátumtermékei, a heverőfű termékek (száraz kivonat és őrölt) és az elecampane állítólag jelentős mennyiségű B12-t tartalmaznak (körülbelül 11-37 μg/100 g szárazanyag), ami arra utal, hogy ezekben a növényekben található B12 az ezt a vitamint szintetizálni képes baktériumokkal való szimbiózisnak köszönhető.

Gombák

Emellett kimutatták a kobalamint különböző B12-t előállítani nem képes gombák termőtestében is. Magas kobalamin-tartalmat találtak több olyan gombában is, amely nem képes B12-t előállítani. Ezek a gombák a talajban lévő B12-szintetizáló baktériumokkal fokozottan érintkeznek, ami arra utal, hogy ezen gombák B12-vitamin tartalma ezeknek a baktériumoknak köszönhető.

Egy tanulmány hat, európai vadon élő ehető gomba B12-vitamin tartalmát határozta meg. Elenyésző mennyiségben (<0,1 μg/100 g szárazsúly) B12-t találtak a fekete mocsári, laskagomba, napernyős gomba és vargánya szárított termőtestében. Ezzel szemben a fekete trombita termőtestei, ill. az aranyrókagomba valamivel magasabb B12-szintet tartalmaz (1,09-2,65 μg/100 g száraz tömeg).

Ezen túlmenően a kereskedelemben kapható szárított shiitake gomba termőtesteinek B12-tartalma jelentősen változott, az átlagos B12-értéke hozzávetőlegesen 5,6 μg/100 g száraz tömeg. A shiitake gomba termőtesteiben található B12 a gombákon kívüli B12-forrásokból származik, feltehetően B12-szintetizáló baktériumokból.

A szarvasgomba termőteste a föld alatt nő és B12-tartalma (körülbelül 11,5 μg B12/100 g száraz tömeg) magasabb, mint a többi ehető gomba termőtestének. A B12 fiziológiai funkciójáról ezekben a gombákban nem áll rendelkezésre információ.

Felléptek a kutatás során olyan lehetséges tényezők is, amelyek arra utalnak, hogy néhány gomba olyan, inaktív típusú B12-t tartalmaz, amely az aktív B12 felszívódását gátolja, emiatt kifejezetten ellenjavallt ezeket kobalaminforrásként fogyasztani. Ilyen például az oroszlánsörény gomba, illetve bizonyos esetekben a shiitake gomba.

Vörös algák

A vörös algák, mint a Porphyra sp. a leginkább hozzáférhető tengeri növények közé tartoznak, és tengeri zöldségként is jól ismertek. A Porphyra különféle fajait széles körben fogyasztják szárított nori termékként (például sushiban), amely annyi B12-t tartalmaz, mint a máj (körülbelül ~77,6 μg/100 g száraz tömeg), ami jelentős mennyiségnek számít.

Egy kísérletben azt állapították meg, hogy a szárított noriból származó B12 felszívódik és funkcionális a B12-hiányos patkányokban. Azt azonban nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az továbbra is ismeretlen, hogy a B12 ilyen formában mennyiben képes kifejteni a hatását és hasznosulni vitaminként az emberi szervezetben.

Zöld algák

A Chlorellát, a zöld algák családjának egyik tagját gyakran használják étrend-kiegészítőkben, és biológiailag aktív B12-t tartalmaz. A közelmúltban tudósok 19 szárított Chlorella egészség-kiegészítő B12-vegyületeit elemezték. A Chlorella B12 tartalma <0,1 μg és körülbelül 415 μg között változott 100 g száraz tömegre vonatkoztatva.

Ingadozó B12-tartalma és ritka esetekben kimutatható inaktív B12-tartalma miatt nem tanácsos egyedüli B12-forrásként fogyasztani.

Bár ezek a tanulmányok a jövőbeni vitaminforrásaink fontos alapját képezhetik, azt rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy ezek még nagyon kezdetleges kutatások, amelyek ingadozó eredményeket mutatnak. A gyakorlatban még mindig az a legbiztonságosabb B12-pótlás, ha vitaminkészítmény útján fogyasztjuk. Ebben segít a Prove.hu részletes B12-útmutatója.

Helyreigazítás: a cikk egy korábbi változatában tévesen kerti zsályát írtunk kerti zsázsa helyett. A hibát javítottuk, elnézést kérünk olvasóinktól.