Karnizmus – a láthatatlan hitrendszer, amivel igazoljuk az állatok lemészárlását

Tudtad, hogy úgy is követhetsz egy hitrendszert, hogy nem is tudsz róla? Minden, úgynevezett uralkodó ideológiát, ami meghatározza a társadalmunk elfogadott értékrendjét, általában alapvetőnek fogadunk el úgy, hogy nem is gondolunk abba bele.

Az egyik ilyen, elfogadott hitrendszer része a húsevés is: ezt az ideológiát a mai diskurzusokban karnizmusnak szoktuk hívni.

Mi az a karnizmus?

Először is tisztázzuk a szó jelentését: a karnizmus alatt azt az ideológiát értjük, ami támogatja az állatok kihasználását, fogva tartását, megölését és elfogyasztását. Tulajdonképpen a veganizmus ellentéteként lehet értelmezni, ami azt a hitrendszert jelenti, miszerint az állatokat nem etikus kihasználnunk a saját javunkra. A karnizmus kifejezést Dr. Melanie Joy amerikai pszichológus alkotta meg 2001-ben.

Azért hívjuk uralkodó ideológiának, mert ez az általánosan elfogadott gondolkodás az állatokról – az a világnézet, amit a legtöbben alapvetőnek fogadnak el, mert ezt kapják a szüleiktől és a szélesebb társadalomtól.

A veganizmust ennek kontextusában lehet értelmezni: a domináns hitrendszer, a karnizmus alárendeltjeként. Hiszen vegánnak lenni „fura” – ha valaki vegán, az általában rendszeresen kap ezzel kapcsolatban kérdőre vonást és kritikát, sok étteremben nem tud a sült krumplin kívül mit enni, hitrendszerét pedig, miszerint az állatokat morálisan helytelen kihasználni, a szélesebb társadalom rendszerint elutasítja.

Ez azért van, mert a karnizmus a társadalom alapvető, uralkodó ideológiája.

Azt nem vonjuk kérdőre, hogy valaki miért eszik húst, azt viszont igen, hogy valaki miért nem – mert a karnizmust megkérdőjelezés nélkül, alapvetőnek fogadjuk el, a veganizmust viszont nem.

Az teljesen magától értetődő, hogy egy „normális” étteremben leginkább húst, tojást és tejterméket tartalmazó ételek vannak, anélkül, hogy ezeket húsevő vagy mindenevő éttermeknek hívnánk. De az nem lenne normális, ha valaki megkülönböztetés nélkül nyitna egy éttermet, amiben csak vegán ételek vannak – ezeket mindig meg kell nevezni vegán étteremként, mert eltérnek a normálistól, amit a legtöbben elvárnak egy étteremtől.

Mitől lesz a karnizmus hitrendszer?

Két dolgot nagyon fontos megérteni: az egyik az, hogy a karnizmus dominanciája értékítélettől mentesen igaz és megállja a helyét, nem vélemény, hanem tény. Ellentmondásos módon pont azért domináns, mert láthatatlan, mert generációról generációra átadjuk ezt az értékrendet. Alapelveit és gyakorlatait „normálisak” tekintjük, olyan dolognak, ami alapvetően a világ része, fel sem fogjuk, hogy ez egy ideológiai rendszer.

A másik az, hogy annak ellenére, hogy láthatatlan, és hogy a legtöbben soha nem jönnek rá, hogy ennek az ideológiának a hívei, a karnizmusban részt vevők legtöbbje az állatok kihasználása mellett dönt, nem pedig rá van kényszerítve.

Itt egyértelműen nem azokról a földrajzi régiókról van szó, ahol húsevés nélkül hiánybetegségek alakulnának ki. És nem is azokról, akik nem dönthetnek arról, mit esznek, mert valamiért kiszolgáltatott helyzetben vannak – nem ez a típusú kényszer azonban az általános, a legtöbb embernek ma már van választása, hogy mit eszik. Vagyis nem azokról a ma már kisebbségben lévő emberekről szól a karnizmus ideológiája, akiknek a húsevés létszükséglet.

És ha valami nem kényszer, az választás, a választás pedig mindig valamiféle hitből fakad. Vagyis a legtöbb ember, aki húst eszik, az a karnizmust választja, mert – tudatosan vagy nem tudatosan – hisz benne, hogy ez helyes.

Ez teljes ellentmondásban áll az olyan alapvető emberi értékekkel, mint az együttérzés és az igazságosság. A legtöbb ember tudatosan nem tenne olyat, ami ellentmond ezeknek az értékeknek, nem támogatná a más érző lényekkel szembeni erőszakot.

A karnizmus tehát arra készteti az embereket, hogy csakúgy, mint a többi, uralkodó ideológia esetében, mint például a rasszizmus és a patriarchátus, kialakuljanak bizonyos pszichológiai védekezési mechanizmusok, amik lehetővé teszik, hogy rossz érzés nélkül folytathassák a húsevést. Hogy ezalatt pontosan mit értünk, a következő részben kifejtjük.

Húsparadoxon és kognitív disszonancia

Ha megkérdeznénk az embereket, nagy részük azt mondaná, mélységesen elítéli az állatkínzást. Ennek ellenére ugyanennek a halmaznak a túlnyomó része húst eszik, ami olyan állatoktól származik, akiknek azért kellett meghalnia – majdnem mindig kegyetlen tartási körülmények között leélt életük után –, hogy ő elfogyaszthassa őket.

Ez a két tény mély ellentmondásban áll egymással, hiszen a legtöbb ember a mindennapos viselkedésével fenntart egy olyan rendszert, ami állatok milliárdjainak szenvedéséhez és halálához járul hozzá, miközben morálisan elfogadhatatlannak tartja az állatok bántalmazását.

Ezt nevezzük húsparadoxonnak.

Ha az ember olyan tevékenységet folytat, ami nem összeegyeztethető az énképével – az énképével disszonáns –, attól válságba kerülhet az identitása. Ha ugyanis rájön, hogy egy olyan rendszer fenntartását támogatja, amit egyébként elítél, akkor fel kell tennie magának a kérdést: hogy lehetek az az ember, akinek gondolom magam – az a jó ember, akinek gondolom magam –, ha rosszat teszek?

Ekkor két választási lehetősége van: vagy megváltoztatja azt a szokását, ami nincs harmóniában az énképével, vagy megpróbálja megigazolni, miért mégis csak elfogadható az a szokás, amit folytat.

Ez utóbbit nevezzük kognitív disszonancia redukciónak: amikor olyan információhoz jutunk, ami fényt derít a viselkedésünk erkölcsi következetlenségeire, redukálni, csökkenteni akarjuk azt a disszonanciát, összhang nélküliséget, ami rossz érzést okoz bennünk. Nézzünk erre néhány példát, hogy érthetőbbé váljon.

Minden döntésünk mögött valamiféle vélekedés áll. Amikor utólag jövünk rá, hogy ez a vélekedés nem volt tudatos, akkor sokszor post hoc, azaz eset utáni alapon próbáljuk megigazolni. Tehát tettem valamit, amiről nem tudtam, miért teszem, de nem akarok szembenézni azzal a lehetőséggel, hogy emiatt rossz vagy erkölcstelen döntést hoztam, ezért keresek rá valami értelmes okot, miért tettem így.

Ez a húsevéssel is legtöbbször így van: ha szembesülök azzal, milyen, az értékrendemmel nem összeegyeztethető módon kerül a hús a tányéromra, amit én támogatok a pénzemmel és a fogyasztásommal, akkor a disszonáns, rossz érzés elkerülése végett meg kell igazolnom, miért teszem, mert nem akarom rossz embernek érezni magam. Ennek többféle módja van.

A húsevés alátámasztásának iskolái

Kognitív torzítás

A kognitív torzítás a rossz érzés csökkentésének (kognitív disszonancia redukció) egyik fő fegyvere. Mindenféle eszközzel igyekszem az állatokat minél kevésbé élő, érző lénynek látni, torzítani a róluk alkotott képem.

Érvénytelenítés

Ahogy fent említettük, a karnizmus ideológiai ellentéte a veganizmus. Mivel a karnizmus az uralkodó ideológia, amit a követői tudatosan vagy tudat alatt védenek, ezért fenntartásának egyik legnagyobb eszköze az ellene szóló, azt megkérdőjelező hitrendszert érvénytelenítése, megsemmisítése, esetenként nevetségessé tétele.

Ha a vegánokról egy jelzőt kell mondani, akkor nagyon sokan az „agresszív” szóval illetik őket először. De ha arányaiban nézzük a veganizmus képviselőit, akkor egészen egyértelművé válik, hogy ez egyáltalán nem helytálló feltételezés, és egyáltalán nincs több „agresszív” tagja a vegán közösségnek, mint amennyi a népesség többi részének. Ugyanez mondható el a többi, ilyen vagy olyan karakterűnek beállított vegán emberek sztereotípiájáról: a legtöbb egyszerűen nem igaz. Ez egy nagyon egyszerű módja a veganizmus hiteltelenítésének: a képviselői agresszív, idegesítő emberek, tehát maga a mozgalom is hiteltelennek, megfontolásra szükségtelennek tekinthető.

Szintén megfontolandó, hogy a legtöbben mennyire kritikusak a vegánok érvelésével: elfogultnak állítják be őket, érzelmesnek, amiből szerintük az következik, hogy így az „objektív érvelésre” is képtelenek, ezért hiteltelen, amit mondanak. Ezt természetesen anélkül teszik, hogy ugyanezt a kritikát alkalmaznák a karnizmussal szemben, ami az állatokról való gondolkodás szinte minden szegmensét áthatja, a velük való bánásmód helyességét vagy helytelenségét saját ideológiája alá gyűri.

A megigazolás három N-je

Dr. Melanie Joy, a karnizmus kifejezésének megalkotója a húsevés megigazolásának „három N-jét” nevezi meg: eszerint a húsevés normális, naturális és nélkülözhetetlen.

Normális, azaz nem szükséges megkérdőjelezni, sőt, az a nem normális, ha a húsevés ellenkezőjét akarjuk tenni. Pedig a „normális” kifejezés nem jelent mást, mint az épp elfogadott társadalmi erkölcsöt – gondoljunk bele, mennyi mindent tartunk ma elfogadhatatlannak és helytelennek, amit az előttünk élő emberek normálisnak tartottak.

Naturális, azaz természetes: a legtöbb ember szerint a fajunk a húsevés miatt fejlődött olyanná, amilyen, erre vagyunk „kitalálva”, ez van megírva az emberi biológiai sors nagykönyvében, hiába dőlt már meg ez az elmélet.

Nélkülözhetetlen, azaz az ember számára szükséges a túléléshez. Pedig több kutatás is bizonyítja, hogy állati eredetű termékek nélkül élni nemhogy csak lehetséges, de egészségesebb is.

Itt megint bejön az uralkodó ideológiák dimenziója: ugyanezekkel az okokkal igazolták és igazolják még ma is sokan a patriarchátus és a rasszizmus intézményét is; ugyanezekkel az indokokkal tagadták meg az emberiség történelmének túlnyomó része során a nem fehérek és a nők szavazati jogait.

A tagadás alternatívája

Az, hogy ma már a patriarchátus és a rasszizmus intézményét sokkal szélesebb körben kérdőjelezik meg az emberek, és mind közerkölcsi, mind jogi szinten történtek változások, annak köszönhető, hogy az ideológia ellen, amiből ezek az intézmények fakadnak, egyre többen álltak ki és mondtak neki ellent.

Más szóval a kognitív disszonancia redukció helyett – amit ma sokan alkalmaznak a húsevés által okozott kényelmetlen érzés csökkentésére – megváltoztatták a viselkedésüket.

A karnizmus és az állatjogok terén még sokkal kisebb arányban él a felismerés és az állatok bántalmazása elleni tenni akarás dimenziója, helyette sokkal jellemzőbb a tagadás: ha a fenti „megigazoló N-ek” mentén tagadjuk, hogy a karnizmus rendszere problémás lenne – ugye nem is hívjuk karnizmusnak, mert azzal már teret adnánk annak, hogy ez egy ideológia, nem pedig egy teljesen „normális” dolog, amivel egy szó erejéig sem kell foglalkozni –, akkor igazából a mi elképzelésünk szerint nem is létezik probléma.

A karnizmus vs. veganizmus társadalmi igazságossági kérdés

A legtöbben hajlamosak úgy beszélni az étkezési és egyéb fogyasztási szokásokról, mint ami csak az egyén dimenziójában létezik, például „mindenki azt csinál, amit akar, te is egyél és vegyél, amit akarsz, de abba ne szólj bele, hogy én mit eszem és veszek!”

Ez azért helytelen, mert a fogyasztási szokásainknak nem csak az a dimenziója létezik, ami ránk hat: ha én megeszek valamit, az nemcsak engem érint, hanem azt is, amit megettem.

Amikor a döntéseim más érző lényekre is hatással vannak, akkor azok kilépnek az egyéni döntés kérdésének dimenziójából, és igenis közkérdéssé válnak. Gondoljunk bele: ezek az „egyéni szokások” társadalmi kohéziót alkotnak, a társadalmi kohézióból pedig kialakulnak az elnyomás rendszerei.

Vagyis: az, hogy te vagy én húst eszem, annak a rendszernek a része, amiben a legtöbben húst esznek. Ezáltal, amikor húst eszel, nemcsak eszel, hanem része vagy annak, hogy évente több milliárd állatot kegyetlen körülmények között tartsanak és lemészároljanak (a környezeti hatásokról nem is beszélve, amik lassan ellehetetlenítik a bolygón az emberi életet).

A jobb megértéshez itt is behozhatjuk az elnyomás többi intézményét: amikor a nők még nem rendelkeztek szavazati joggal, akkor a férfiak, akik nem álltak ki ez ellen, nem érvelhettek helyesen amellett, hogy ez az ő személyes preferenciájuk. Annak a rendszernek voltak a részesei és fenntartói a viselkedésükkel, ami megengedte és támogatta a nők alsóbbrendűnek tekintését.

A legfontosabb talán ennek a megértése: a karnizmus bántalmazó, elnyomó, kegyetlen rendszere ugyanazon uralkodó ideológiák közé tartozik, amit a legtöbb jóérzésű ember ma már elutasít, és ugyanazokkal az eszközökkel élve tartja fenn magát: ennek valószínűleg te is a részese voltál, vagy még ma is vagy.

Az állati termékek vásárlása és fogyasztása egyet jelent a karnizmus kritika nélküli elfogadásával és az állatok lemészárlásának aktív, buzgó támogatásával. A veganizmus ennek a rendszernek az antitézise, és az egyetlen életmód, ami erkölcsileg összeegyeztethető az empatikus énképpel. Harmadik út nincs.