Ki mondta, hogy a divat nem lehet vegán? Csak kapkodjuk a fejünket: egyre több olyan anyag jelenik meg ugyanis a piacon, aminek az előállítása nem csak kegyetlenségmentes, de fenntartható is. Hallottál már például a fügekaktuszból készült vegán bőrről?
Két mexikói vállalkozó, bizonyos Adrián López Velarde és Marte Cázarez a közelmúltban mutatták be a Desserto-t, az első organikus bőrt, amit teljes egészében fügekaktuszból készítettek. A Desserto egy olyan biológiailag lebomló anyag, ami tökéletesen megfelel a bőripar minden elvárásának.
A kaktuszbőr nemcsak rugalmas és légáteresztő, de igen tartós is. Velarde és Cázarez szerint rendeltetésszerű használat mellett legalább 10 évet biztosan kibír.
Miben jobb a kaktuszbőr, mint az állati bőr?
Az egyik legnagyobb előnye kétségtelenül az előállításában rejlik. Nem titok, hogy az állati bőrt a cserzés során 250 különféle anyaggal kell kezelni, köztük pedig olyan környezetkárosító szereket is használnak, mint a formaldehid, kőszénkátrány származékok és cián alapú festékek.
Arról nem is beszélve, hogy 1 kiló állati bőr készítéséhez nagyjából 16.000 liter vízre van szükség. Ezzel szemben a kaktuszbőr egy jóval szelídebb technikával készül.
Még a növényeknek sem kell hozzá meghalniuk, hiszen alapanyag gyanánt csupán az érett leveleket szedik le, megtisztítják őket, majd három napon át a szabadban szárítják. Ezután jön a feldolgozás, amihez szigorúan olyan vegyi anyagokat használnak, amelyek nem mérgezők sem a környezetre, sem ránk nézve.
Mindemellett azt sem szabad elfelejteni, hogy mivel a fügekaktusz egész Mexikóban megtalálható, a növénynek pedig igen kicsi a vízigénye, így az alapanyaghoz való hozzáférhetőség is meglehetősen könnyű.
A Dessertonál cipőket, táskákat és ruhadarabokat is gyártanak, és csak reménykedhetünk benne, hogy a kaktuszbőrhöz hasonló kegyetlenségmentes alternatívák hamarosan a hazai tervezők körében is egyre népszerűbbek lesznek.
Gyerekkorom óta volt bennem egy belső konfliktus az állatokkal kapcsolatban, nem értettem, miért esszük meg az egyiket, míg a másikat házi kedvencként tartjuk. Sokáig elnyomtam magamban ezeket a gondolatokat, hiszen engem is arra szocializáltak, hogy az állathasználat az életünk természetes része. Végül huszonévesen hagytam el először csak a húst, és az állati eredeti kozmetikumokat, használati tárgyakat, majd teljesen lemondtam mindenről, aminek előállítása állatokhoz köthető. 2015 óta arra törekszem, hogy amennyire csak lehet, kegyetlenségmentesen éljem az életem.