“Megkérdőjelezhetetlen, hogy az emberi befolyás felmelegítette a légkört, az óceánokat és a szárazföldet” — szól az IPCC új Helyzetjelentésének első mondata.
A Hatodik Helyzetjelentés első része — a teljes jelentés 2022-re fog elkészülni — sötét képet fest az emberiség jelenéről és jövőjéről, és első mondatától egyértelművé teszi: nincs helye halogatásnak és felelősséghárításnak, azonnal cselekedni kell — méghozzá nagyságrendekkel drasztikusabb mértékben és tempóval, mint ahogyan azt eddig tettük.
Cikkünkben röviden összefoglaljuk, miről is szól ez a jelentés, és beszélni fogunk a klímakrízis ezidáig igen elhanyagolt bűnöséről, a metánról.
Gyors cselekvésre van szükség
Kezdjük az alapokkal: az Intergovernmental Panel on Climate Change (röviden: IPCC, magyarul Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) az ENSZ egyik bizottsága, amely főként klímatudósokból áll. Az IPCC nem folytat önálló tudományos kutatómunkát, hanem a meglévő tanulmányokat gyűjti össze, elemzi és értékeli.
A mostani Helyzetjelentés egy olyan, hétévente megjelenő, úgynevezett szisztematikus áttekintés, amelynek elkészítéséhez az IPCC tudósai a valaha megjelent szinte összes kutatást átnyálazzák — ez jelen esetben több, mint 14 ezer tanulmányt jelent.
Ezt azért is fontos megemlíteni, mert így talán világossá válik, mennyire komoly és megingathatatlan alapokon állnak ennek a kutatómunkának a következtetései és javaslatai. Nézzük tehát röviden, pontosan milyen megállapításokra jutottak a kutatók.
Általánosságban elmondható, hogy a jelentés legfontosabb megállapítása a helyzet sürgőssége. A tudósok leírják: a megfigyelt természeti jelenségek egy része, amit mi okoztunk, már nem visszafordítható az elkövetkező több száz, akár több ezer évben sem — ilyen például a tengerszint-emelkedés.
A jelentés konkrét megállapításai szintén a cselekvést sürgetik: a klímaváltozás bizonyos térségekben intenzívebb esőzéssel, emiatt áradásokkal jár majd, máshol a csökkenő csapadékmennyiség szárazságot és terméketlenséget hoz majd.
Emellett a melegedés miatt nem csak a sokszor emlegetett jégtáblák, hanem a permafroszt, azaz az állandóan fagyott területek, az évszakos hótakaró és sarki jég, és a gleccserek is tovább fognak olvadni. Emiatt a tengerszintek további emelkedésére is számíthatunk, ez pedig a partmenti területekre nézve gyakoribb áradásokat és eróziót fog jelenteni.
Az óceánokra a klímaváltozás nem csak a vízszint emelkedésével fog hatni: gyakoribbak már most, és még gyakoribbak lesznek a tengeri hőhullámok, a vizek pedig egyre savasabbá és oxigénhiányosabbá válnak. Ez nem csak a tengeri ökoszisztémákra, hanem több millió ember életére is hatással lesz, akiknek a megélhetése függ a természetes vizeinktől.
De nem csak a partmenti közösségekre lesz hatással a klímaváltozás, sőt, a városokban koncentrált jelleggel fognak megjelenni bizonyos hatásai, például a forróság és az áradások.
Egy szó, mint száz: azonnal és drasztikusan csökkentenünk kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, ha ezeket a pusztító következményeket el kívánjuk kerülni.
Nem csak a szén-dioxid a bűnös
A jelentés egyik legújszerűbb aspektusa az a megállapítás, hogy a szén-dioxidon kívül más üvegházhatású gázok is jelentősen hozzájárulnak a klímaváltozáshoz, és ezeknek a csökkentésével is foglalkoznunk kell — ezek közül pedig kiemelt szerepe van a metánnak.
Félreértés ne essék, eddig is tudtuk, hogy nem csak a szén-dioxid a bűnös, és az IPCC évek óta hangoztatja a metáncsökkentés fontosságát. Mivel azonban a szén-dioxid a leggyakoribb üvegházhatású gáz a légkörben, eddig legtöbbször minden más a háttérbe szorult.
A Hatodik Helyzetjelentés azonban kiemeli: a légköri metán koncentrációja 2007 óta nő, 2014 és 2019 között pedig (a legutóbbi Helyzetjelentés 2014-ben jelent meg) csak növekedett a kibocsátás gyorsasága. A szerzők megállapították azt is, hogy a növekedés leginkább a fosszilis üzemanyagoknak és a mezőgazdaságnak, ezen belül is az állattenyésztésnek tudható be.
A jelentés továbbá hangsúlyozza azt is, hogy a metán sokkal jobban melegíti a légkört, mint azt az előző, 2014-es Helyzetjelentés megjósolta.
Ez talán nem meglepő megállapítás annak tudatában, hogy bár kevesebbet bocsátunk ki belőle, és kevesebb ideig marad a légkörben, mint a szén-dioxid, a metán melegítő hatása több, mint nyolcvanszorosa a szén-dioxidénak.
Jelenlegi tudásunk szerint a globális metánkibocsátás 42%-áért az állattenyésztés felelős; egy nemrég megjelent tanulmány szerint azonban ennek a szektornak a metánkibocsátása akár 90 százalékkal is több lehet, mint azt eddig gondoltuk.
Ebből több következtetés is levonható: egyrészt többet kellene vele foglalkozni nemzetközi szinten már a melegítő hatása miatt is, de azért is, mert a metáncsökkentés úgymond gyors segélyként szolgálhat rövid távon a klímaváltozás mérséklésében, míg a szén-dioxid esetében az enyhülést később láthatjuk majd.
A kormányoknak tehát érdemes lenne megfontolnia annak az idei ENSZ-jelentésnek a javaslatait, amely szerint az országok jelenleg azzal tehetik a legtöbbet a klímaváltozás gyors enyhítése érdekében, ha csökkentik a metánkibocsátásukat.
Ezt a The Lancet tudományos folyóirat szerint azzal lehetne elérni, ha a hús- és tejtermékek jelenleg erőteljes anyagi támogatását átirányítanánk a fenntartható élelmiszertermelés támogatására.
Egyelőre azonban messze vagyunk ennek a megvalósításától: a Párizsi Egyezmény nemzeti fogadalomtételei közül mindössze 13-ban szerepel a metánkibocsátás csökkentése — a többi országéban említés sincs róla.
