Egyes országokban nő a húsmentes életmódot választók száma, máshol azonban nő a húsfogyasztás. Ebben a cikkben megnézzük, hogy melyik globális trend az erősebb, és hogyan fér meg egymás mellett egyrészt a globális hústermelés növekedése, másrészt az egyre nagyobb teret hódító húsmentes életmód.
Sokszor hallani, hogy a nagyszüleink hetente egyszer, maximum kétszer ettek húst. Ehhez képest ma gyakran hangoztatott érv a növényi étrend ellen, hogy sokan „nem tudnak egy étkezést hús nélkül elképzelni” – ma már az is gyakori, hogy valaki naponta többször eszik húst.
Ebből logikusnak tűnik az a következtetés, hogy a húsfogyasztás az utóbbi évtizedekben nőtt. Emellett azonban az ezzel ellentétes trendek, azaz a vegetáriánus és vegán étkezés egyre szélesebb körű térhódítása is megfigyelhető az utóbbi években. Ahhoz, hogy kiderítsük, mégis melyik tendencia meghatározóbb, az egyes országokat és a demográfiai mutatókat kell alaposabban szemügyre vennünk.
A globális trendeket nézve mind az egy főre eső fogyasztásban, mind a bruttó hústermelésben növekvő tendencia figyelhető meg. A termőföldeknek jelenleg 80 százalékán az állatoknak szánt takarmány termesztése vagy legeltetés folyik, és mindössze 16 százalékán termesztenek közvetlen emberi fogyasztásra szánt terményeket. Ez annak ellenére van így, hogy a globálisan elfogyasztott kalóriáknak mindössze 18 százaléka származik állati eredetű ételekből.
Egy főre eső húsfogyasztás a különböző országokban
Ha az utóbbi éveket nézzük, akkor a húsfogyasztás fokozódása a perifériás országokban figyelhető meg leginkább, amit a növekvő jövedelem idéz elő. Ennek ellenére azonban ezeknek az országoknak a húsfogyasztása még mindig jóval elmarad a csúcsfogyasztó, legmagasabb jövedelmű országokhoz képest.
Arról nem is beszélve, hogy akadnak olyan centrumországok, ahol a húsmentes életmód térnyerése jócskán alulmarad az egy főre eső húsfogyasztási trendekkel szemben. Ezen országok lakói a perifériás országokhoz képest tíz-tizenötször annyi húst fogyasztanak. Ezért az, hogy az „egyre nagyobb étvágyú” perifériás országokkal lenne a probléma, valójában tévhit. Íme néhány, a húsfogyasztási trendeket bemutató példa az elmúlt évtizedeket tekintve különböző jövedelmű országokból:
- Ausztráliában tíz év alatt 125-130 kg-ról 120 kg-ra esett vissza az éves mennyiség,
- Szerbiában 60-70 kg-ról 2020-ra 81,47 kg-ra nőtt,
- Nigériában a 2010-es 7-8 kg-hoz képest 2020-ra 9,6 kg-ra nőtt,
- Indonéziában tíz év alatt 15 kg-ról 20,24 kg-ra nőtt,
- Magyarországon pedig a 2000-es évek közepén 76 kg körül volt az egy főre eső húsfogyasztás, ami 2020-ra 69 kg-ra csökkent.
Az USA húsfogyasztása 1961-től 2021-ig. A kék sáv a szárnyasok, a narancssárga a sertés, a piros pedig a marhahús.
A „szuperfogyasztók” sokat nyomnak a latba
Amint a fenti adatokból látszik, bár a perifériás országokban nő a húsfogyasztás, még mindig töredéke annak, amit a centrumországok éves szinten elfogyasztanak. Országos, regionális, de akár demográfiai mutatók szerint is vizsgálható a „szuperfogyasztók” szerepe – azaz azoké, akik a globális átlaghoz képest aránytalanul sok húst fogyasztanak.
Országok szempontjából leginkább az Egyesült Államokat, Hong Kongot és Ausztráliát kell kiemelni, ők fogyasztják ugyanis az egy főre eső legtöbb húst évente: mindháromban 120 kilogramm feletti az éves egy főre eső mennyiség. De nagy húsfogyasztó a legtöbb magas jövedelmű ország – köztük például Spanyolország és Kanada –, valamint azon nemzetek, ahol ágazati vagy kulturális jelentőséggel bír a hús – ilyen például Brazília, Argentína és Mongólia.
Demográfiai mutatók mentén is megfigyelhetőek eltérések. A magasabb jövedelmű egyének és háztartások húsfogyasztása rendszerint jóval magasabb, mint az alacsonyabb jövedelműeké – akár 20-40 százalékkal. Emellett, mivel a húsevést gyakran a férfias viselkedés sarokköveként tartják számon, sok esetben a férfiak nagyobb részben járulnak hozzá a húsfogyasztási trendek felfelé íveléséhez, mint a nők.
A növekvő hústermelési trendek mögött álló okok
Az 1960-as évek óta több mint négyszeresére nőtt a globális hústermelés. 2021 és 2024 között pedig 354,5 millióról 360,6 millió tonnára emelkedett, és előreláthatólag még inkább növekedni fog az elkövetkező években.
Bár a vegetáriánus és vegán életmód térnyerése vitathatatlan, a hústermelési trendek egyértelműen növekedést mutatnak. Ennek legfőbb oka a népességnövekedés, kisebb mértékben pedig betudható a perifériás országokban a rendelkezésre álló jövedelem növekvésének is.
Tehát annak ellenére, hogy a növényi étrendet követő vagy legalábbis a húsfogyasztásukat csökkentő egyének száma növekszik, a népességnövekedés ütemével – kisebb mértékben pedig a feltörekvő gazdaságok fogyasztási szokásainak változásaival – nem tud lépést tartani.
Van, ahol csökken a húsfogyasztás
Bár a népességnövekedés miatt a termelés is nő, egyes országokban az egy főre eső fogyasztás az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. Ezek közé tartozik például
- Németország, ahol évről évre csökken a húsfogyasztás,
- Nagy-Britannia, ahol az egy főre eső húsfogyasztás 2012 és 2022 között 14 százalékkal csökkent,
- az egyik legnagyobb fogyasztónak számító Ausztrália, ahol a lakosság közel egyharmada csökkentette 2022 és 2023 között a húsfogyasztását,
- Hollandia, ahol 2021 és 2024 között egyhatodával estek vissza a húsvásárlási mutatók,
- valamint Románia, ahol a megkérdezettek 48 százaléka tudatosan csökkenti húsfogyasztását, 57 százalékuk egészségügyi okokból.
Az tehát, hogy a hústermelés mértéke növekvő tendenciát mutat, nem ellentétes a húsmentes és vegán életmód térnyerésének trendjével. Egyszerűen arról van szó, hogy a növényi fehérjék előretörése az állati eredetűekkel szemben – egyelőre – nem tud lépést tartani a népességnövekedés rátájával. Azt, hogy a globális húsfogyasztás mikor tetőzik, és hogy azt az alternatív étkezési szokások felülírják-e majd, e két ellentétes trend dinamikája fogja meghatározni.
A húsfogyasztás csökkenéséhez nemcsak az egyéni döntések, hanem az államilag irányított és támogatott programok is hozzájárulhatnak. Ilyen például Dánia új háromoldalú zöld megállapodása, ami a mezőgazdasági reformokat, többek között az állattenyésztés hatásainak mérséklését célozza.
