Bodó Nikolett egy megyei kórház boncmestereként dolgozott egészen hat évvel ezelőttig, amikor az Egyesült Királyságba, előbb Londonba, majd Edinburgh-ba költözött. Bár a szakmáját nem hagyta el, továbbra is proszektúrán dolgozik, a magyar helyzetre a mai napig szörnyülködve tekint vissza. Szubjektív megítélése és boncolási tapasztalatai alapján azt állítja, az emberek – és különösen a magyarok – húsban gazdag étrendje egyenesen megöli őket. Exkluzív Prove-interjú.
Vida Raul / Prove.hu: Hat évvel ezelőtt elhagytad Magyarországot, most Edinburgh-ban dolgozol. Milyen különbséget vagy hasonlóságot látsz az ottani és az itthoni viszonyok között?
Bodó Nikolett: Az itteni egészségügyi ellátásba és az emberek egészségi állapotába nem igazán látok bele, mivel most nem kórházban, hanem igazságügyi területen dolgozom, ezek a pácienseim nem természetes halált haltak. Itt a legtöbb a droggal, gyilkossággal, öngyilkossággal kapcsolatos haláleset, míg otthon nem sok ilyennel volt dolgom.
A magyar helyzetet viszont 7 évig szemléltem, és bár nem végeztem klinikai vizsgálatokat, nem tudom saját kutatásokkal bizonyítani ezeket az összefüggéseket, hiszen erre nem is lenne lehetőségem, de a saját tapasztalataim jelentős összhangban vannak azzal, amit a kutatások igazolnak. Ezek szerint a húsban gazdag étrend hozzájárul a magas vérnyomáshoz, magas koleszterinszinthez, túlsúlyhoz vagy a szív- és érrendszeri betegségekhez.
Hogyan foglalnád össze a tapasztalataidat az itthoni helyzetről?
Talán nem mondok újat azzal – különösen úgy, hogy ezt rengeteg felmérés, kutatás igazolja –, ha azt állítom, hogy a magyarok általános egészségi állapota katasztrofálisnak mondható. Rengeteg, még fiatalnak számító, 40-es éveiben lévő emberrel volt dolgom, akik „váratlanul” meghaltak. Természetesen a váratlan csak a családja, barátai számára számított váratlannak.
Valójában időzített bombák voltak, akik már régóta súlyos betegségekkel küzdöttek. Ez nem jelenti azt, hogy a betegség megléte látványos és „hangos” volt, csendben is tud a szervezet romlani, károsodni, szép lassan feladni a folyamatos küzdelmet. Talán tudtak róla, hogy betegek, csak nem törődtek vele, talán nem is sejtették, vagy talán a genetikára fogták, mindenesetre nem szüntették meg, és ez lett végül a vesztük.
Számtalan olyan történetet hallottam, amikor mondjuk egy kis közösségben vagy az idősebb emberek körében felröppent a tragikus hír, hogy egy ismerősük meghalt, és értetlenkedtek, hogyan lehetséges ez, hiszen „egészséges volt, csak egy kicsit magas volt a cukra, vérnyomása, volt egy kis aneurizmája, de az nem vészes, ettől még makkegészséges volt”. A probléma az, hogy ezt 40 év felett elkezdik elfogadni az emberek, az élet velejárójának tekintik, legyintenek rá, vagy gyógyszert kezdenek szedni, pedig ennek nem kellene így lennie.
Valóban sokan legyintenek már a látványos problémákra is, nemhogy a kevésbé láthatóakra. Milyen tünetekre érdemes odafigyelni, és mik lehetnek az okozói?
Az érelmeszesedés, a szívproblémák, a magas vérnyomás, a magas koleszterin mind komoly problémák, amiket jelentős mértékben okoz az étrendünk és az életmódunk. Ez nem csak genetika. Erre még rájön a mozgáshiány is, ami tovább erősíti a már meglévő problémákat, hiszen a kóros elhízás is csak tovább rontja az előbb említetteket. Nem elegendő, ha beszedünk pár pirulát, és szőnyeg alá söpörjük a gondokat, mintha nem is léteznének.
Ha valaki alkoholt fogyaszt vagy dohányzik, arra ma már azt szokás mondani, hogy egészségtelenül él, vagy legalábbis van egy-egy káros szokása. Ehhez is évtizedeknek kellett eltelnie és több ezer tanulmányra volt szükség, hogy valamennyire elfogadja a többségi társadalom. A mozgáshiányos életmód, és különösen az állati eredetű ételekben gazdag étrend viszont még nem számít a köztudatban olyan egészségkárosítónak, pedig a húsevés szép lassan megöli a testet.
Azok a poénosnak szánt frázisok, hogy „amiben nincs hús, az csak köret”, vagy a „vasárnapi ebéd nem létezik húsleves és rántott hús nélkül” valójában sok kárt okoznak mind a köztudatban, hiszen ez fog terjedni normaként, mind pedig az egyénnek, aki ebben a mentalitásban és életmóddal éli az életét. A reggelire pörkölt nokedlivel, a húst-hússal étkezés, a szó szerinti „zabálás” végül megbosszulja magát, még ha nem is azonnal. Természetesen vannak más káros tényezők is, mint a túlzott cukorfogyasztás vagy az erősen feldolgozott ételek, de az állati eredetű ételek elhagyása már nagy megkönnyebbülést jelentene a szervezetnek.
Én magam is sokat hallom ezeket a kifogásokat, vicceket. Valamiért a növényi ételek még mindig kevesebbnek, értéktelenebbnek számítanak a húsoknál. Szerinted ez pusztán a témában való tájékozatlanság eredménye?
Mindenképpen szükség lenne az edukációra, főleg Magyarországon. A legtöbb ember nem szívesen hall rossz híreket a kedvelt szokásairól, inkább félrenéz, vagy ahogy említettem, egyenesen poénkodik azon, ha a húsevés negatív hatásairól esik szó.
De a káros végeredmények magukért beszélnek. Sokszor azon csodálkozunk a kollégáimmal, hogy egy-egy páciensnek vajon hogy nem tört hamarabb ketté a hasi aortája (az emberi szervezet legnagyobb verőere, mely a szív bal kamrájából lép ki és ellátja az egész szervezetet oxigéndús vérrel – a szerk.) akár már egy puszta lehajolástól. A kés alig vágja át, csak recseg-ropog, az erei teljesen elmeszesedtek.
A túlsúlyos, egészségi problémákkal teli pácienseket jellemzően négy-öt főnek kell mozgatnia, amikor pedig felrakjuk őket a boncasztalra, szinte lefolynak róla. Borzalmas élmény és nem lehet szebben megfogalmazni. De nem önmagában a holttest, hanem annak állapota a sokkoló, amit okozott a korábbi életmódja az évtizedek alatt.
Még az interjú előtt említetted, hogy a nem megfelelő étkezés szerinted károsabb, mint sok más önromboló tevékenység. Pontosan mire gondoltál ez alatt?
Ki merem jelenteni, hogy egy alkoholista vagy egy könnyű drogokat használó ember tovább húzza, mint egy szívbeteg, aki már a sokadik infarktusnál tart a negyvenes éveiben, vagy egy extrém túlsúlyos, érelmeszesedéssel küzdő beteg.
Persze ez függ az alkohol mennyiségétől is, bár érdekesség, hogy az alkohol egy bizonyos mértékig még segíthet is az érelmeszesedésen. Megfigyeltük, hogy az alkoholt fogyasztóknál ugyan a szervezetük károsodott, legfőképpen a májuk, de az ereik sok esetben feltűnően szépek voltak.
Mivel az alkohol hatással van valamilyen szinten a hormonrendszerre is, talán emiatt a meszesedés lassabban alakul ki náluk. Természetesen itt nem nagy mennyiségű alkoholról beszélek.
Van valamilyen adatbázis vagy nyilvántartás arról, hogy legalább azt látva jobb döntéseket hozhassanak az emberek?
2016-ig, amíg el nem jöttem, nem volt semmilyen nyilvántartás az étkezést illetően. A beteg kórlapján az összes, élete során kapott kezelést látjuk, vagy éppen azt, ha túlzott alkohol- és dohányfogyasztó volt. Utóbbi kettő minősül életmódbeli tényezőnek, de semmi más a mozgásról, vagy ami még fontosabb, a táplálkozási szokásokról.
Ha egy alkoholista májelégtelenségben hal meg, akkor a halottvizsgálati bizonyítványban azt is feltüntetik, hogy alkohol okozta májcirrózis a felelős a halálért. Viszont abban az esetben, ha valaki extrém túlsúllyal, cukorbetegséggel érkezik meg, és a vérnyomása is a plafonon volt, emiatt pedig infarktust vagy agyvérzést kapott, akkor azt nem fogjuk látni, hogy ez adott esetben az étkezése miatt alakult ki, mert nincs ilyen jellegű adatgyűjtés. Gyanítom, a rendszer még mindig ott tart, hogy tagadja vagy nem törődik az étkezés okozta problémákkal.
Legyen szó dohányzásról, drog okozta halálról vagy alkoholról, rengeteg adat áll rendelkezésünkre, de arról például érdekes módon nincs adatgyűjtés, hogy a vegetáriánusok, vegánok és vegyes táplálkozásúak milyen arányban kerülnek például infarktus miatt kórházba vagy akár a boncasztalra. Nyilvánvalóan nem a brokkoli okoz túlsúlyt és keringési problémákat.
Sajnos addig, amíg csak én, és kevés más szakember beszél erről, vagy éppen olyan klinikai vizsgálatok mutatnak rá a húsevés káros hatásaira, amik el sem jutnak igazán senkihez, nem sok esélyt látok a változásra. Így továbbra is a rossz helyen keresgéljük a romló egészségünk okait, például a genetikára fogjuk, vagy éppen a rossz ellátási rendszerre, mintsem felelősséget vállaljunk az életünkért.
Nagyon lehangoló mindezt hallani, biztosan rengeteg ember élhetne további éveket, évtizedeket, ha mernének szembenézni a káros, tanult szokásaikkal. Te magad mit teszel a változásért, és hiszel-e abban, hogy ez valahogy a közeljövőben mégis megváltozik?
Nem kampányolok túlzottan, mert azt tapasztalom – és ezzel nem vagyok egyedül –, hogy eléggé ellenségesen fogadják az emberek a rossz hírt, hogy a szokásaik rossz hatással vannak rájuk, és nemcsak másban kell keresni a hibát, hanem nekik kell változtatniuk, például az étrendjükön, ha egészségesebb életet akarnak élni.
De mivel sok agresszív reakciót és beszólást kaptam, amikor megpróbáltam segíteni, nem beszélek róla túl gyakran. Nehezen viselem, amikor valaki meg akar győzni, hogy neki higgyek, ne a saját szememnek.
