Most olvasott cikk
Az állattenyésztés, a klímaváltozás és a környezetpusztítás kapcsolata

Az állattenyésztés, a klímaváltozás és a környezetpusztítás kapcsolata

Húsevés és klímaváltozás kapcsolata

A klímaváltozás káros hatásaiért, a földhasználatért, a víz- és légszennyezésért és a biológiai sokféleség csökkenéséért jelentős részben az állattenyésztés felelős.

Bár van, ami ezek közül magától értetődően kötődik a mezőgazdasághoz — például a földhasználat —, a kapcsolat már nem ilyen egyértelmű, ha például a klímaváltozásról van szó. Ebben a cikkben feltárjuk a hús-, tej- és tojásipar és a környezeti problémák összefüggéseit, és utánajárunk annak is, melyik étrend a legfenntarthatóbb.

Klímaváltozás

Az ember által okozott klímaváltozásnak két fő hajtómotorja van: a fosszilis energiahordozókra épülő iparágak és a mezőgazdaság, ez utóbbi esetében legfőképp az állattenyésztés és a takarmánytermesztés. A szén-dioxid (CO2) legnagyobb része az előbbiből kerül a légkörbe, de nem ez az egyetlen üvegházhatású gáz, ami a klímaváltozáshoz hozzájárul.

Üvegházgázok és állattenyésztés

A többi főbűnös a metán (CH4), a dinitrogén-oxid (N2O) és a fluortartalmú gázok (F-gázok).

A fluortartalmú gázok főleg a hűtő- és hőszivattyús berendezésekhez köthetők, és az ember által kibocsátott üvegházgázok kb. 2 százalékáért felelősek. A metán a szén-dioxidhoz képest 20-30-szor annyi hőt tud megkötni a légkörben, a dinitrogén-oxid pedig közel 300-szor annyit.

Az állattenyésztés az ember által a történelem során okozott szén-dioxid-kibocsátás nagyjából egyharmadáért felelős, a metán- és a dinitrogén-oxid-kibocsátáshoz pedig évente nagyjából 44 és 53 százalékban járul hozzá.

Ezek a kibocsátások több forrásból érkeznek. A szén-dioxid-kibocsátás legnagyobb része a természetes ökoszisztémák pusztításához köthető, amik helyét az állati takarmánynövények és a legelők vették át.

A dinitrogén-oxid-kibocsátásért főképp a trágya és műtrágya tehető felelőssé. A metánért pedig, aminek több mint felét az állattenyésztés juttatja a légkörbe, főleg a kérődző állatok (pl. szarvasmarha, juh) emésztési folyamatai felelősek.

Az állattenyésztés visszafogása nagy mértékben hozzájárulhatna a klímaváltozás mérsékléséhez. Egy 55 ezer embert bevonó tanulmány szerint a növényi étrend akár 75 százalékkal kevesebb kibocsátással járhat, mint a húsközpontú táplálkozás.

Jégtakaró-olvadás és erdőirtás

A sarkvidéki jégtakaró olvadása többrétű probléma. Az itteni talajt részben permafroszt, azaz tartósan fagyott talaj borítja, amik a becslések szerint a világ talajban tárolt szénkészletének kb. 50 százalékát tartalmazzák.

Olvadásukkal ez mind a légkörbe kerülne, rendkívüli módon meggyorsítva a klímakatasztrófa bekövetkeztét. A probléma tehát jóval túlmutat a sokat emlegetett tengerszint-emelkedésen és az óceánok elsavasodásán.

Az állattenyésztés az egyik fő oka a klímaváltozást még inkább felgyorsító erdőirtásnak is. Ez a brazil esőerdőben különösen igaz: itt ugyanis az erdő nagy részét marhalegeltetésre és takarmánynak szánt szójatermesztésre használják.

Az Amazon a világ egyik legfontosabb szénelnyelője, mégis 1978 óta egymillió négyzetkilométernyit égettek fel és vágtak ki belőle. Magyarországra évi 600 ezer tonna takarmányszója érkezik főleg Brazíliából, Argentínából és az Egyesült Államokból a haszonállatok etetésére. Emellett az európai marhahúsimport több mint 40 százaléka Brazíliából származik.

A megmaradt trópusi erdők egy 2020-ban készült tanulmány szerint közel vannak a széntelítettséghez. Ez azt jelenti, hogy ahelyett hogy megkötnék a szén-dioxidot, hamarosan elkezdik azt kibocsátani.

Az esőerdők csendes gyilkosa, a húsipar
Rich Carey / shutterstock.com

Biológiai sokféleség és földhasználat

A biológiai sokféleség eltűnéséért legnagyobb részben a globális élelmezési rendszer okolható. A kapcsolat ebben az esetben valamelyest magától értetődőbb, mint a klímaváltozás esetében, de azért kicsit részletesebben is beszéljünk róla.

A kihalással fenyegetett 28 ezer faj közül 24 ezer a mezőgazdaság miatt van veszélyben. És mivel a mezőgazdasági területek 77 százalékán vagy takarmánytermesztés vagy legeltetés folyik, és csak 23 százalékán termesztenek emberi fogyasztásra vagy ipari felhasználásra szánt terményeket, ezért ennek legnagyobb részéért az állattenyésztés okolható.

Ennek ellenére a globálisan elfogyasztott kalóriáknak mindössze 18 százalékát nyerjük állati eredetű élelmiszerből. Sőt, még a fehérjeforrásnak is csak 37 százalékát adják az állati források.

Az az ellentmondás, hogy az energiánk nagy részét növényekből nyerjük, a mezőgazdasági területek túlnyomó részét mégis a hús-, tej- és tojásipar foglalja el, egyszerű matematika.

Az állatok felneveléséhez rengeteg takarmányt kell termelni, amit ők esznek meg. Mi ezután csak több hónapnyi, esetleg évnyi etetés után tudjuk az “eredményt” felhasználni. Tehát az energiaátalakítás hatékonysága sokkal alacsonyabb, mintha mi, emberek ennénk meg közvetlenül a termesztett növényeket.

Ezért egyre több tanulmány, köztük az ENSZ Környezetvédelmi Programja is, az élelmezési rendszer drasztikus elmozdítását szorgalmazza a növényi alapú étrend felé, aminek széleskörű elterjedése akár 75 százalékkal csökkenthetné a mezőgazdasági földszükségletünket.

 

Állattenyésztés földhasználataFöldh
Ábra: Our World in Data

Vízhasználat és vízszennyezés

A Föld vízkészletének mindössze 1%-át tudjuk hasznosítani, ennek pedig 70 százalékát fordítjuk mezőgazdaságra. Ennek óriási része — a földhasználati adatok tudatában nem meglepően — az állattenyésztésben és takarmánytermesztésben kerül felhasználásra.

Az háztartási vízhasználat a mezőgazdaságban felhasznált mennyiséghez képest elenyésző, mindössze 10 százalék.

Egy kiló marhahús előállításához például több mint 15 ezer liter vízre van szükség. Ugyanennyi tofuhoz, ami a növényi étrendben fehérjeforrásként szolgálhat, csak 1827 liter szükséges — emlékezzünk csak az előző bekezdésben tárgyalt energiaátalakítási hatékonyságra.

Emellett az állattenyésztésből származó salakanyagok is szennyezik a természetes vizeinket. Nézzük példának a tejelő teheneket. Az elmúlt három évtizedben a tejtermelés több mint 59 százalékkal nőtt: 1988-ban 530, míg 2018-ban 843 millió tonnát termeltek világszerte.

Egy tehén naponta körülbelül 53 liter ürüléket és vizeletet termel. Ez napi szinten tehát hektoliterben mérve százmilliós nagyságrendű, potenciálisan antibiotikumokkal, ammóniával, hormonokkal és kórokozókkal szennyezett ürüléket jelent naponta, aminek — a többi haszonállat salakanyagaival együtt — valahova kerülnie kell.

A telepekről kikerülő állati ürülék és vizelet a talajon beszivárogva és azt beszennyezve sokszor eljut az emberi ivóvízforrásként szolgáló talajvízig is, illetve szennyezi a felszíni vizeket is. Ez nem csak a halpopulációkat veszélyezteti, hanem az emberi egészséget is.

Légszennyezés

Az állattenyésztés nem csak a klímaváltozást gyorsító üvegházgázokat juttatja a légkörbe, hanem egyéb, emberi egészségre káros vegyületeket is. Egy kutatás szerint az élelmiszertermelés az Egyesült Államokban évi 16 ezer halálesetet okoz csak a légszennyezés miatt, aminek 80 százalékáért a hús-, tej- és tojásipar tehető felelőssé.

Egy brit kutatás szerint pedig a 2,5 mikronnál kisebb átmérőjű szállópor több mint negyede az állattartásból származik, de van olyan város is, ahol ez a szám majdnem 40 százalék.

Ezek az egymástól igen eltérő számok mutatják, hogy az üvegházgázokkal és a víz- és talajszennyezéssel ellentétben a légszennyezés a kibocsátás helyszínén tudja a legnagyobb kárt okozni.

Ezt erősíti az a kutatás is, amely kimutatta, hogy az állatipari nagyüzemek közelében élőknél magasabb a kockázata bizonyos rákos megbetegedéseknek, az újszülöttkori halálozásnak és a tuberkulózisnak is.

Egy, a különböző étrendek légszennyezésre gyakorolt hatását vizsgáló kutatás szerint évi 236 ezer, az állattenyésztés számlájára írható halálesetet előzhetne meg, ha világszerte áttérnénk a növényi étrendre.

Kiszolgáltatott populációk

A fent említett okok — emelkedő tengerszint, parti erózió, fogyó vízkészletek, kiszáradó termőföldek, extrém időjárási jelenségek — miatt éves szinten milliók kényszerülnek rá, hogy elhagyják az otthonaikat.

Ha a természeti katasztrófák továbbra is az elmúlt néhány évtizedben tapasztalt ütemben következnek be, az alsó becslések szerint 2050-re világszerte 200 millió, felsőbb becslések szerint pedig akár 1,2 milliárd ember kényszerülhet elhagyni otthonát.

A legkiszolgáltatottabbak azok, akiknek a megélhetése közvetlenül köthető a természeti erőforrásokhoz. A FAO 2023-ban kiadott jelentése szerint ők ugyanis a klímaváltozás és a biodiverzitás csökkenése miatt elhagyhatják otthonaikat, és városi területekre kényszerülhetnek munkát keresni. Jelenleg 1,6 milliárd ember megélhetése függ közvetlenül a természeti erőforrásoktól.

Fotó: Getty Images

A háztáji és a bio sem megoldás

Sőt, nemhogy nem megoldás, de bizonyos szempontból még rosszabb is.

Egyrészt nem intenzív, ipari körülmények között tartott, fűvel táplált, “természetes” közegben nevelt tehenek ugyanis egyes források szerint 43 százalékkal több metánt termelnek, mint takarmányozott társaik.

A fenti tanulmány szerint ráadásul a mostani fogyasztási szokások fenntartásához “szabad” tartásban még a mostanihoz képest is 30 százalékkal nagyobb marhaállományra lenne szükség.

Pedig annyi embert, amennyi most él a bolygón, képtelenség ennyi hússal és tejtermékkel ellátni úgy, hogy az állattartás nagy része ne intenzív, zsúfolt körülmények között történjen, mert egyszerűen nincs elég földterület hozzá.

Jelenleg a hús 90 százaléka ipari telepekről származik, és még így is a bolygó területének nagy részére szükség van hozzá. Hiszen már most is kétszer annyi területet vesznek el csak a legelők, mint a növénytermesztés, és ne felejtsük el, hogy a növénytermés jelentős része is takarmányként végzi.

Tehát nem csak a klímaváltozáshoz járul hozzá óriási mértékben a tehenek “zöld” módon tartása, de hacsak nem az űrben legeltetik őket, fizikailag lehetetlen és ökológiailag egyáltalán nem kifizetődő, hogy az állattenyésztés mindenki számára “zöld” környezetből származó húst juttasson.

Mindannyiunk érdeke

Az ENSZ 2019-es globális értékelő jelentése az emberi tevékenységek elképesztően mélyreható hatásáról számol be. A földfelszín 75 százaléka drasztikusan megváltozott; a tengerek és óceánok 66 százalékát érinti negatív behatás; csak 2010 és 2015 között 35 millió hektárnyi erdőt vesztettünk el; a korallzátonyok fele pusztult ki 1870 óta.

Ez a mértékű pusztítás nem marad következmény nélkül. A jelentés szerint 1 millió állat- és növényfaj halhat ki a következő néhány évtizeden belül, beleértve az embereket is.

A klímaváltozás megértése annak megértése, hogy a természet elválaszthatatlanul kapcsolódik a mindannyiunk érdekében álló túléléséhez és jólétéhez.

“Amikor az étel ára a Föld, ki fogja azt megfizetni?” — teszi fel a kérdést a 2022-ben megjelent, nagy port kavart dokumentumfilm, az Eating Our Way to Extinction. A válasz egyértelmű: mi magunk.

© 2018-2023 Prove.hu – Empátia Sztori Nonprofit Kft.