Sok ember gondolja úgy, hogy humánus módon előállított húst fogyaszt, pedig valójában igen kevesen tesznek így, a többség teljes tévedésben van azzal kapcsolatban mi kerül a tányérjára.
Néhány évvel ezelőtt elhatároztam, hogy meglátogatom a legjobb tojásfarmot, amit errefelé csak találni lehet. Láttam egy tucat hangárt, mindegyik telis-tele volt egymásra halmozott ketrecekkel tucatnyi sorokban, kb. 45 méter hosszúságban.
Ezek a ketrecek olyan szűkek voltak, hogy a bennük raboskodó madarak még a szárnyukat sem tudták kinyújtani. Szerencsétlenek betegeknek és legyengültnek tűntek, nagyon elszomorító volt.
A nagyüzemi állattartó telep egyértelműen embertelen, ezért olyan farmot kerestem, ahol etikusabb és humánusabb formában tartják az állatokat.
Szerencsére néhány kisebb farm – leginkább amelyek a termelői piacok standjain is árulják portékájukat -, megengedik az érdeklődőknek, hogy meglátogassák a létesítményüket. Így 2016 márciusában megragadtam egy ilyen alkalmat, autóba ültem és San Francisco-i otthonomból ellátogattam California északi partjaihoz, az USA legeslegjobb tojásfarmjához.
A díjnyertes farm egy idilli helyen, csodaszép zöld fűvel borított dombok közt fekszik, olyan mintha egy képeslapról mintázták volna, a csirkék pedig szabadon rohangálhattak fel-alá a focipálya méretű legelőjén.
Azon tűnődtem, miért nem lehet minden farm ilyen? Úgy tűnt, itt sokkal emberségesebb körülmények között tartják őket, mint a korábban látogatott farmok zárt ajtói mögött.
Ám hamarosan kiderült számomra, hogy milyen nagyot is tévedtem valójában.
Érdekel egyáltalán bárkit is az állatok jólléte?
Az amerikaiak többségét nagyon is érdekli a haszonállatok tartásának körülményei.
Egy múltheti, California államban végzett felmérés szerint ugyanis a szavazók 61%-a szabad tartás mellett adta le voksát, ami egy igazán egybehangzó véleményt tükröz ezekben a megosztó időkben.
Egy hasonló 2016-os massachusetts-i felmérésen pedig a megkérdezettek 78%-a gondolta ugyanezt.
A vásárlók leginkább szabadtartásból vagy legelőről származó tojásokat és húsféléket keresnek a helyi termelői piacokon. Kollégáimmal 2017-ben indítottunk egy kérdőívet, aminek alapján elmondható, hogy az Egyesült Államokban élő felnőttek 75%-a abban a tudatban él, hogy az általuk fogyasztott hús, tejtermék és tojás emberséges tartásból és megfelelő körülményeket biztosító gazdaságokból származik.
Sőt, amikor a vegánok arra kérik barátaikat, hogy ne egyenek többé állatot, a leggyakoribb válasz az, hogy ”ne aggódj, kizárólag emberséges tartásból származó húst fogyasztok”.
Forrás: Fred Tanneau/AFP/Getty Images
A vásárlónak igaza van? Sajnos lehetetlen, hogy mindenkinek az legyen. Az adatokból kiderül, hogy az Amerikai farmokon élő állatok több mint 99%-a koncentrált állattartó telepeken (egyfajta húsgyárakban) él. Globálisan ez a szám 90% fölött lehet.
Az Amerikaiak 75%-a tehát azt hiszi, hogy “erkölcsös húst” fogyaszt, de valójában csak elenyésző részük teszi ezt, a többiek teljes tévedésben vannak azzal kapcsolatban, hogy mit is fogyasztanak.
Nézzük például a ketrecmentes tojásokat:
Pusztán azért, mert a madarakat nem drótketrecekben tartják, még nem jelenti azt, hogy egészségesek vagy boldogok. Az egyes madaraknak sajnos ilyen esetben sem jut több élettér, ugyanis több ezer másik madárral él szorosan összezsúfolva egyetlen nagy hangárban.
Ebben a stresszes környezetben vergődve a madarak gyakran csipkedik társuk tollát, vérző sebeket és töréseket okoznak egymásnak, sőt olykor egyfajta kannibalizmus áldozataivá válnak a szűk tér zsúfoltságának köszönhetően. A levegő minősége itt még rosszabb, mivel a csirkék felverik lábukkal a port és a fekáliát, ami élelmiszerbiztonsági kockázatot is jelent.
A szabadtartásban nevelt csirkék esetében néhány probléma ugyan elkerülhető ezek közül, de sajnos újabbakkal is számolni kell. A tanyán legelésző állatok gyakran ragadozók martalékává válnak, vagy a vadon élő állatoktól szerzett betegségek fenyegetik őket.
Létezik-e jobb megoldás?
Számos felmérés szerint a fűvel táplált tehenek 2-4-szer annyi metánt (egy erős üvegházhatást okozó gázt) termelnek, mint a gabonával etetett társaik. A fűvel táplált bárány húsának előállításához is jóval nagyobb területre, vízre és több fosszilis energiára van szükség.
Lelkiismeretünk számára kissé megnyugtató lehet legelőn, vagy hasonló módon felnevelt állat húsát vásárolni, de sajnos a környezet károsítása valójában ilyen esetben még nagyobb.
Létezhetnek ezen hatások csökkentésére irányuló munkaigényes megoldások, azonban az ökológiailag tudatos állattartás és a túlzott antibiotikum használat elkerülésén kívül nem nyújt megoldást egyéb, egészséget érintő problémára és az állatok szenvedésére, különösen a csirkefarmok esetében.
Talán az gondolod, még ha a legtöbb farmon súlyos problémák is vannak, biztosan léteznek boldog állatok is, legalábbis némely állattartó telepen.
Ez a válasz bizonyos értelemben helytálló. Texas vidéki legelőin boldogan kérődző szarvasmarhák között felcseperedve, magam is segédkeztem jó néhány csirke és kecske felnevelésében. Noha a levágásuk mindig egy szörnyű esemény volt, mégis könnyebben elfogadható áldozatnak tűnt, miután néhány évet boldog és önfeledt kérődzéssel tölthettek.
Forrás: Daniel Pepper/Getty Images
Amikor az emberek az etikus állattartást említik (akár jelent ez valamit számukra, akár nem) megvan a veszélye annak, hogy akaratlanul is egyfajta pszichológiai menedékként, saját maguk megnyugtatására használják fel a fogalmat a haszonállatok származékainak elfogyasztásakor.
A legtöbb ember csak akkor eszmél rá a valóságra, amikor találkozik azzal az évek során készült több száz leleplező videóval és több tucat tudományos jelentéssel, ami a nagyüzemi állattartásról, annak környezeti és egészségügyi hatásairól szól.
Mégis az elméjük feloldja a konfliktust az értékeik és a viselkedésük között azzal, hogy azt mondják: “ők emberséges húst fogyasztanak, ami nem okoz az állatoknak szenvedést vagy környezeti kárt.”
A másik két lehetőség, hogy befejezik az állati termékek fogyasztását, vagy elfogadják, hogy igenis ártanak. Az már egy kevéssé szimpatikus alternatíva számukra.
E miatt látjuk a felmérésekben, hogy az Egyesült államok felnőtt lakosságának 75%-a úgy gondolja, hogy humánusan termelt húst fogyaszt, annak ellenére, hogy a haszonállatok kevesebb mint 1%-a él ilyen állattartó telepeken kívül.
Humánus gazdálkodás?
A kaliforniai tojásfarmon amit meglátogattam, az ördög a részletekben rejtőzött.
A festői táj ellenére azt tapasztaltam, hogy a madarak sokkal rosszabb állapotban voltak, mint máshol. Több közülük Marek kórban szenvedett – ami egy rendkívül fertőző betegség, és az esetek jelentős részében vakságot eredményez.
Emellett felpuffadt a hasuk, néhánynak közel fél liter folyadék gyűlt össze a kevesebb mint két kilós testében és voltak tetvesek is.
Akárcsak a tyúkok a nagyipari állattartásban, sok szenvedett és pusztult el közülük rákban, ivarszervi fertőzésben és más betegségekben, amik mind a mesterséges megtermékenyítés következményei, annak érdekében, hogy minél több tojást tojjanak.
Amikor meglátogattam a farmot, őszintén akartam hinni, hogy jó életük van azoknak az állatoknak, de sajnos a tapasztalatok ezt nem támasztották alá. Annyira nem volt szörnyű a helyzetük, mint a nagyipari állattartásban, de továbbra sem az az élet, amit a helyükben élni akarnék.
Természetesen az emberséges farmok létezésének jelenlegi hiánya nem zárja ki annak lehetőségét, hogy elméletben létezhet ilyen. De térjünk ki az árra is: a farmon, amit látogattam 6 dollárba került egy tucat tojás. Alig néhányan hajlandóak ennyit fizetni érte, és még az a farm is súlyos etikai problémákkal küzdött.
Mondanom sem kell, nagyon csalódott voltam a farmok látogatását követően, amit tovább tetézett az a számtalan bizonyíték és hiányosság, amit az állatvédő szervezetek és hatóságok az „emberséges” állattartó gazdaságokkal kapcsolatban feltártak. Míg a Mercy For Animals nemzetközi, non-profit, állatvédő szervezet véletlenszerűen, más szervezetek a legmagasabb szintű „emberséges gazdaság” tanúsítvánnyal rendelkező farmokat választották ki, annak bizonyítására, hogy az állatok sajnos még ezeken a helyeken is borzasztó szenvedésnek vannak kitéve.
Ideje megszüntetni az ipari állattenyésztést
Az egész iparágra vonatkozó széleskörű szabályozásra és kényszerítő eszközökre lenne szükség az állatjólét biztosításához. Ez magában foglalná a rendszeres és független ellenőrzések és az élő internetes biztonsági kamerafelvételek közvetítésének költségeit is, minden létesítményben.
A vásárlóknak vagy adófizetőknek fizetniük kellene az állatok számára kialakítandó nagyobb élettér minden felmerülő költségét, továbbá egy állatorvosokból álló csapatot, a beteg állatoknak szükséges gyógyszereket és eszközöket, valamint a mesterséges megtermékenyítéshez kapcsolódó, tej-, tojás- és húshozam növelő módszerek gyakorlatának visszafordítását.
Az állatjólét eme szintje jelenleg nem létezik, még a legkiválóbb farmokon sem, de még az általam meglátogatott szabadtartású legelőkről származó, igen drága tojás ára is túl alacsony ahhoz, hogy az állatoknak egy megfelelőbb életet biztosíthassunk belőle.
Tehát még ha elméleti szinten lehetséges is a humánus haszonállattartás és még ha ez realitássá is válna néhány elszigetelt esetben, képtelenek lennénk a 2050-re nagyjából 10 milliárd embert ilyen módon élelmezni. Nem úgy, mint növényi étrenddel, amellyel már most rögtön megszűntethenénk a globális éhezést.
A helyzet az, hogy amíg az állatokra nyersanyagként vagy tárgyként tekintünk az élelmiszeriparban, ez elkerülhetetlenül egy tömeges kegyetlenségekhez vezet majd, mert az olcsó árak és a profit mindig fontosabb lesz, mint az ő jóllétük.
Ez egy szerkesztett kivonata a The Guardian cikkének.
Azt javasoljuk, hogy ne dőlj be a jól hangzó marketingnek, miszerint “boldog húst” és “egészséges tejet” fogyasztasz, hiszen ez a gyakorlatban egy hazugság.
Helyette válassz inkább eleve kegyetlenségtől mentes növényi alapú étrendet, illetve vegán filozófiát.
