Vajon tényleg szükséges ártatlan állatok életét feláldoznunk a sajátunk védelmében? A kérdés egyre sűrűbben merül fel a gyógyszerek tesztelésével kapcsolatban, s bár a többség még tudományos körökben is határozott igennel válaszol, vannak, akik más álláspontot képviselnek.
Mint például Rand Paul és Cory Booker, amerikai szenátorok, akik októberben jelentették be, hogy egy modernizációs törvény keretében visszavonnák az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) állatkísérleti mandátumát. A jelenlegi amerikai előírások szerint ugyanis minden gyógyszert állatokon kell tesztelni a humán klinikai vizsgálatok megkezdése előtt.
A törvényjavaslat ezzel szemben lehetővé tenné, hogy a gyógyszergyártók más alternatívákat is igénybe vehessenek, például az emberi sejtalapú módszereket.
A képviselők szándékát a szomszédos Kanadában is üdvözölték, dr. Charu Chandrasekera, az állatkísérletmentes laboratóriumi eljárások kidolgozására és népszerűsítésére létrehozott kanadai központ (CCAAM) alapítója és ügyvezető igazgatója egyenesen „hihetetlennek” nevezte az indítványt, s reméli, hogy saját országa is követi majd a példát.
Chandrasekera szerint ugyanis csupán mítosz, hogy a betegségek leküzdéséhez elkerülhetetlenek lennének ezek a kegyetlen tesztek.
„Az általános közfelfogás azon a hamis párhuzamon nyugszik, hogy a lányom, a nagymamám, vagyis az én egyik hozzátartozóm élete áll szemben egy majoméval, egy patkányéval vagy egy nyúléval. Ha ez utóbbiakat kell megölnöd a szeretteim megmentéséért, akkor egyértelmű a választásom”
– mutat rá a probléma lélektani hátterére a kanadai szakember, aki szerint ez már csak azért sem igaz, mert az állatkísérletek során biztonságosnak és hatásosnak bizonyuló gyógyszerek több mint 90 százaléka kudarcot vall a humán klinikai vizsgálatok során.
Éppen ezért úgy gondolja, hogy valójában nem a leányunk és egy nyúl között kell választanunk, hanem a hozzátartozóinkat megmenteni képes fejlett tudomány és az egyébként hatástalan, az idő által meghaladott beidegződéseink között.
Betegség egy kémcsőben
A kanadai központban, valamint a hasonló alternatívák után kutató intézetekben végzett munkája során dr. Chandrasekera nem is a patkány- vagy nyúlbiológiára, hanem az emberire összpontosít. A tetemekből származó emberi őssejtek és szövetek, biopsziák és műtétek révén kiültetett szervek felhasználásával ma már kisméretű emberi organoidok hozhatók létre a mikrochipek speciális fajtáján.
Ezek a sejtek pedig akár összetettebb szövetek létrehozására is alkalmasak a 3D-s nyomtatók segítségével. A módszer „betegség egy kémcsőben” (disease-in-a dish) néven vált ismertté, a szakember pedig úgy véli, hogy ez az orvosbiológiai kutatások igazi jövője.
Az állatkísérletek nélküli közeljövő ugyanakkor nemcsak etikai okokból fontos, de azért is, mert a jelenlegi módszerek rengeteg pénzt, időt és erőforrást igényelnek.
„Az Egyesült Államokban az orvostudomány fejlődésének az FDA bürokráciája az egyik fő akadálya, s ezáltal a gyógyszergyárakat arra kényszeríti, hogy hosszú éveket és dollármilliókat pazaroljanak el a fájdalmas, félrevezető és elavult gyógyszertesztekre”
– nyilatkozta a Planet Friendly News-nak Justin Goodman, a környezetbarát Fehér Köpeny elnevezésű adófizetői felügyeleti csoport tagja.
Ezek a kormány által előírt, kutyákon és más állatokon elvégzett tesztek az esetek 95%-ában nem tudják biztonsággal megjósolni az emberek gyógyszeres kezelésének tényleges kimenetelét, ezért sok ígéretes gyógyszert félretesznek, miközben épp a veszélyesebbek jutnak el a betegekhez.
A fentiekkel teljes mértékben egyetértve teszi fel a kérdést Chandrasekera:
Hány gyógyszert rejtettünk el a patikák legeldugottabb sarkaiban azért, mert állatokon irreleváns mellékhatásokat okoztak, és hány olyat nem dobtunk végül piacra, amely biztonságos és hatékony lehetett volna számunkra?
Környezetszennyezés felsőfokon
Az Environments folyóiratban nemrégiben megjelent egy 2014-es jelentés, amely az állatkísérletek környezetre káros hatásait mutatta be. Eszerint a létesítmények, amelyekben ezeket végzik, akár tízszer több energiát is fogyaszthatnak négyzetméterenként, mint az irodák.
Nem beszélve a laboratóriumi állatok által termelt, majd testük elégetése során keletkező hulladék környezetkárosító hatásáról.
Bizonyítékokkal tudjuk alátámasztani, hogy a kutatásokhoz felhasznált állatok életben tartása és ártalmatlanítása során olyan vegyszereket és kellékeket használnak, amelyek igen szennyezőek és káros hatással vannak a biológiai sokszínűségre, valamint a közegészségügyre
– szögezik le a jelentésben, miközben arra is utalnak, hogy a vadon élő állatok kutatási célú befogása az ökológiai egyensúly felborulásához vezet.
A legfontosabb és legkevésbé megkérdőjelezhető érv az állatkísérletek ellen azonban az, hogy ezek bizony kifejezetten kegyetlenek. Világszerte állatok millióit vetik alá fájdalmas vizsgálatoknak és eljárásoknak egy új sampon, szempillaspirál vagy éppen rákgyógyszer tesztelése során, pusztán azért, mert etikailag és erkölcsileg az embernél alsóbb rendű lénynek tartják őket. Pedig egy majom, egy kutya, egy disznó vagy egy egér fájdalma a kutatások szerint semmiben sem különbözik a miénktől.
Az olyan jogszabályok bevezetése, mint az FDA modernizációs törvénye, jelenthetik a leghatásosabb ösztönzést az új technológiák bevezetésére. Az emberi sejt alapú módszerek ugyanis léteznek, és egyre többet fejlesztenek ki belőlük.
A jövőben, amelyről álmodom, az emberi biológia az egyetlen mérce, amelyben valamennyi kísérletünket, hipotézisünket és kutatási projektünket a saját felépítésünkre és működésünkre alapozzuk, nem pedig az állatokéra.
– jelenti ki dr. Charu Chandrasekera.
