A haltenyésztés a leggyorsabb ütemben növekvő állattenyésztési szektor, amit sokszor környezetbarátabbnak tartanak az egyéb alternatíváknál. Ezt az álláspontot most megkérdőjelezi egy friss tanulmány. Az új adatok értelmében a halak tenyésztése ugyanis a korábbinál gondoltnál sokkal nagyobb arányban támaszkodik a vadon élő halakra.
Akár háromszor annyi vadon befogott halra is szükség lehet a tenyésztett halak etetéséhez, mint amit korábban gondoltak – állítja egy új tanulmány.
A kutatás alapján egy kilogramm tenyésztett lazac előállításához akár négy-öt kilogramm vadon élő halra is szükség lehet. Így etetik ugyanis a ragadozó halakat, például a lazacot. Az etetésre szánt vadon élő halak aránya a tenyészetekből nyert halhúshoz képest akár 27-307 százalékkal is magasabb lehet a korábbi adatokhoz képest.
A haltenyésztés nem váltja ki a halászatot. Sőt, ami azt illeti, az egész iparág azon alapszik, hogy vadon élő halakat halászunk
– mondta Matthew Hayek, a tanulmány szerzője.
Ráadásul a halak iránti egyre növekvő kereslet következtében nem a kifogott állatok mennyisége növekszik, hanem a halászatból származó zsákmány nagyobb részben látja el a halgazdaságokat. Ez pedig azt eredményezi, hogy például Nyugat-Afrikában vagy Délkelet-Ázsiában az emberek már nem tudnak halat venni, ugyanis jövedelmezőbb a haltenyészetek számára eladni azokat. Az sem lenne megoldás, ha csak növényevő halak lennének a tenyészetekben. Ekkor ugyanis több földre és vízre lesz szükség a halak számára termesztett takarmány miatt, ami többek között további erdőirtásokhoz vezetne.
Nem lehet sehova sem elbújni az állatok fogyasztásának következményei elől. Az állatok tenyésztése, felnevelése több forrást igényel, mint amennyit nyerünk az elfogyasztásukkal. Ez szimpla biológiai tény
– teszi hozzá Hayek.
A haltenyésztés több szempontból is fenntarthatatlan
Az elmúlt harminc évben (1990 és 2020 között) a globális haltenyésztés 600 százalékkal növekedett. Ez a legnagyobb mértékben növekvő állattenyésztési ágazat a világon. A korábbi fenntarthatósági vizsgálódások viszont számos olyan faktort nem kalkuláltak bele az egyenletbe, amit Hayek és csapata a tanulmányukban alkalmazott a pontosabb kép megismerése érdekében.
Ilyen például azoknak a kifogott halaknak a mennyisége, amiket nem közvetlenül takarmányként, hanem haltáp formájában vagy halolajként hasznosítanak. Emellett a halászati tevékenység közben elpusztult egyéb állatok (madarak, teknősök, vízi emlősök és gerinctelenek) is bekerültek a kalkulációkba. Ezenfelül a hátrahagyott halászati eszközök által okozott károkat, a haltenyészeteken terjedő betegségeket és kórokozókat, valamint ezek vadvilágra gyakorolt hatását is figyelembe vették az új eredmények kiértékelésénél.
