Egy friss kutatás azt az eredményt találta, hogy a gyermekek kevésbé tartják morálisan elfogadhatónak az állatok elfogyasztását.
Egy nagyon rövid személyes történettel kezdem, amely elég szorosan kapcsolódik a jelenlegi hírhez.
Pár hónappal ezelőtt, amikor karácsonyi ajándékot kutattam a két és fél éves unokahúgomnak, kezem ügyébe akadt egy gyerekek számára készült, állatokról szóló ismeretterjesztő könyv, amiben külön fejezet foglalkozott a tanyán élő haszonállatokkal.
Az első gondolatom az volt, hogy habár a szerző nyilvánvalóan nem a húsevés és a fajizmus propagandakiadványának szánta az alkotást, mennyire káros, ha már ilyen korán megtanulja a gyermek, hogy vannak állatok, akiknek az élete csak addig értékes, amíg az ember hasznot tud belőlük húzni. Akiknek a szenvedése, nyomorúsága egyfajta kötelező rossz, a jelenlegi életvitelünk velejárója.
Semmiképpen sem szerettem volna hozzájárulni ahhoz a folyamathoz, amit a többségi társadalom előbb-utóbb úgyis elvégez, vagyis ahhoz, hogy normalizálja egyes állatfajok szenvedését, és ételként, vagy munkaeszközként kategorizálja őket.
Ahogy a mai kutatásból kiderül, jól tettem, hogy nem segítettem rá a folyamatra, ugyanis a gyermekek sokkal kevésbé tartják elfogadhatónak a haszonállatokkal szembeni bánásmódot és nem is kifejezetten tekintenek ételként rájuk.
A fajizmus nem velünk születik, hanem megtanuljuk
Az angliai University of Exeter egyetemen elvégzett friss kutatás – melynek címe: A fajizmus kialakulása: Életkori különbségek az állatok morális megítélésében – azt bizonyítja, hogy az állatok értékének megítélése nem velünk született, hanem tanult szokás, és a gyermekek sokkal kevésbé tartják elfogadhatónak a haszonállatokkal szemben alkalmazott bánásmódot.
Az ember állatokhoz való kapcsolata tele van kettős mércékkel
– mondta a kutatást vezető Dr. Luke McGuire.
A kérdés vizsgálatához 459 angliai személyt kérdeztek, akiket 3 külön korcsoportra osztottak. Gyermekek (9-11 éves), fiatal felnőttek (18-21 éves), valamint felnőttek (29-59 éves). Az eredmények azt mutatják, hogy a fiatal felnőttek és a felnőttek nagyjából azonos módon vélekedtek az egyes kérdéseket illetően, vagyis gyanítható, hogy az állatokkal kapcsolatos erkölcsi irányelveink valahol 11 és 18 éves kor között változnak jelentősen.
A kutatási eredményekből az is látható, hogy az állatokkal szembeni kegyetlen bánásmódot egyik korosztály sem tekinti elfogadhatónak, szóval nem arról van szó, hogy a szeretetet helyét egyszer csak átveszi a morális ambivalencia, de az is látszik, hogy minél idősebb valaki, annál inkább kategorizálja az élőlényt ételként.
A gyermekek ezzel szemben az emberhez és a háziállatokhoz hasonló bánásmódot tartanak elfogadhatónak a malacok számára is, és egyáltalán nem olyan egyértelmű számukra, hogy ezeket az élőlényeket – a malacok tekintetében nyugodtan beszélhetünk akár személyiségekről is – jogunk van megenni.
McGuire professzor bevallása szerint a kutatásnak nem az volt a célja, hogy egyfajta morális iránymutatást adjon, csupán az, hogy jobban megértsük, miként alakul ki valakiben a húsevés, ezzel együtt pedig a fajizmus ideológiája.
A tanulmány emellett klímavédelmi szempontból is hasznos ismeretekkel szolgálhat, hiszen ha tudjuk, mikor kezd normalizálódni az emberekben a húsfogyasztás aktusa, könnyebben tudjuk megfelelő időben és módon felhívni a figyelmet a növényi táplálkozás lehetőségére.
Ha azt akarjuk, hogy az emberek a növényi alapú étrend felé mozduljanak környezettudatossági okok miatt, akkor valahol meg kell bontanunk a jelenlegi rendszert. Például, ha a gyermekek több növényi ételt fogyasztanának az iskolákban, az közelebb állna a morális értékrendjükhöz és csökkentené azoknak az értékrendeknek a normalizálását, amiket ebben a tanulmányban is láthattunk
– mondja McGuire.
Nem is olyan régen Magyarországon járt az egyik leghíresebb nemzetközi vegán szerző és aktivista, Melanie Joy. A hölgy egyik magyarul is elérhető könyvében – Miért szeretjük a kutyákat, esszük meg a disznókat és viseljük a teheneket? – részletesen foglalkozik ezzel a kérdéskörrel.
A karnizmusról – vagyis a húsevés ideológiájáról – magyar feliratozással elérhető TEDx előadása az egyik legfontosabb videó a témában, amit mostanáig több millióan láttak a különböző platformokon.
Amatőr tájképfotós, öko-podcaster és állatjogi aktivista, aki lelkesen érdeklődik a fenntarthatóság és a természetvédelem iránt. Több civil egyesület alapítótagjaként rendszeresen részt vesz környezeti neveléssel, fenntarthatósággal és ismeretterjesztéssel kapcsolatos projektek szervezésében és lebonyolításában. Szabadidejét leginkább olvasásra, túrázásra, önképzésre és angol nyelvű vegán videók feliratozására fordítja.