A minden évben Stockholmban megrendezett Brilliant Minds Conference, azaz Brilliáns Elmék Konferenciája egyik idei vendége Greta Thunberg volt, a 16 éves svéd vegán klímaaktivista.
Ő az, aki az ENSZ katowicei klímakonferenciáján megdöbbentő beszédet mondott, és aki olyan magas szintű döntéshozói lépéseket inspirált, mint az EU új költségvetési terve, amely szerint több száz milliárd eurót fognak a klímaváltozás megfékezésére fordítani, illetve a világszintű Fridays For Future mozgalom létrehozója, amelynek keretében diákok százezrei tüntetnek péntekenként a klímaváltozás ellen.
Most kell cselekedni
Beszédében a lány felhívta a figyelmet arra, milyen égetően sürgőssé vált a klímaváltozás problémája:
2030 körül abban a helyzetben leszünk, hogy visszafordíthatatlan és ember által immár irányíthatatlan láncreakciót indítottunk el, ami valószínűleg a civilizációnk végéhez fog vezetni. Ez csak akkor előzhető meg, ha addig permanens és soha korábban nem látott változásokat viszünk véghez az iparosodott társadalom minden szegmensében – beleértve a szén-dioxid-kibocsátás minimum 50%-os csökkentését.
Thunberg az IPCC 2018. októberi jelentésében lehozott számításokról és évszámokról beszél, amely egy 6000 tanulmányon alapuló kutatás, amit “12 éves jelentés” névvel illetett a világsajtó azon aspektusa miatt, amely kimondta: a jelen üvegházhatású gázkibocsátási rátákkal 2030-ra visszafordíthatatlan ökokatasztrófát okozunk. A lány hozzátette, bizonyos tényezők képlékenysége miatt ezek a számok akár változhatnak is negatív irányba.
Ahhoz, hogy az IPCC jelentés által javasolt iparosodáshoz képest 1,5 fokos felmelegedés alatt maradjunk, tette hozzá, majdnem mindent meg kell változtatnunk – meg kell tanulnunk a Föld szénháztartásának keretein belül élni. Greta szerint ez sok embernek jelent majd drasztikus változást, de a legtöbbeknek nem.
Ezt azzal magyarázza, hogy az üvegházhatású gázok felének kibocsátásáért a világ leggazdagabb 10%-a felelős, sőt, a leggazdagabb 1%-nak nagyobb mértékű a kibocsátása, mint a legszegényebb 50%-é. A Föld legnagyobb lakossága tehát a szénháztartás keretein belül él, a gazdagabb emberek – és országok – viszont nem.
Magyarország egyébként az OECD országok közé tartozik, amelyek felelősségvállalása nem csak a saját klímaváltozást előidéző tevékenységeinek csökkentésére terjed ki, hanem arra is, hogy a klímaváltozás globális természetét tekintetbe véve multilaterálisan, összefogva cselekedjen, beleértve többek között azt is, hogy a szegényebb, kevésbé felelős, és a klímaváltozás által jobban érintett országokat ilyen téren segítse.
Kit terhel felelősség?
Hozzátette, ez nem arról szól, hogy piedesztálra kell emelni a szegénységet, hanem a fizika törvényeiről, és a megmaradt üvegházhatású gázmennyiségről, amit még kibocsáthatunk a Párizsi Egyezmény szerint.
Nem a mozambiki, bangladesi és a kolumbiai emberek azok, akik ezért a krízisért felelősek. Hanem az olyanok, akik most valószínűleg itt ülnek a közönségben. Vállalkozók, celebek, politikusok, üzleti vezetők. Azok, akiknek sok hatalma van. Azok, akiknek hatalmas a fogyasztása. Azok, akik sokat repülnek, sokszor magánrepülővel. A ti egyéni szénlábnyomotok sokszor egy egész faluéval ér fel.
De a legrosszabb az egészben az, hogy normalizáljátok ezt az extrém életstílust. Mert az emberek felnéznek rátok. Ti vagytok a példakép, ti állítjátok fel a mércét. Az emberek olyanok akarnak lenni, mint ti.
Azt is elmondta, mindössze 100 cég felelős a világ szén-dioxid-kibocsátásának 71%-áért, és azt, hogy tisztában van vele, hogy rendszerszintű változás kell, mégis, a történelemből tanulva láthatjuk, hogy a változás mindig csoportokba szerveződő egyének nyomása által jött létre, és erre óriási szükség van ahhoz, hogy nagyobb változást érhessünk el.
Thunberg beszédéből kiderül, nem hibáztatja az embereket – nem tartja őket gonosznak, inkább úgy véli, tájékozatlanságból tesznek – teszünk – olyan dolgokat, amik az emberiség jövőjét fenyegetik.
Hozzátette, tudja, hogy egy 16 éves lánytól ezek a szavak furcsán hathatnak, és kellemetlenül érinthetik a hallgatóságot, de ott tartunk, hogy muszáj kicsit “kellemetlenkedni”, bátornak lenni, kimondani olyan dolgokat, amik akár ellenkeznek a profitorientáltsággal vagy népszerűtlenné tesznek, különben esélyünk sincs a klímaváltozással szemben.
El kell kezdenünk a hagyományostól eltérően gondolkodni. Elismerni, hogy még nem találtunk a klíma- és ökokrízis minden aspektusára megoldást, hacsak a megoldás nem az, hogy csak simán nem csinálunk többé bizonyos dolgokat. El kell fogadnunk, hogy a piac és az új technológia nem fog mindent megoldani. El kell ismernünk a közös kudarcainkat. És tennünk kell, amíg még van időnk. Az ilyen találkozókon imádjátok az új találmányokkal és ötletekkel előálló vállalkozókat hallgatni. De a klímaválság esetében ezeknek a mágikus új találmányoknak az ideje igencsak lejárt.
És bár egyértelmű, hogy minden új, “tiszta” technológiát be kell fogadnunk, nem hessegethetjük el többé azt az egyértelmű tényt, hogy meg kell változtatnunk a viselkedésünket. Néhányunknak jobban, mint másoknak. […] A nagy igazság az: ha repkedsz a világ körül, ha húst és tejterméket fogyasztasz és nagy szénlábnyomot hagysz magad után, az azt jelenti, hogy rengeteg ember fennmaradó szénháztartását felhasználtad. Azt a szénháztartást, amire a mindennapi élethez ezeknek az embereknek szüksége lesz, ahogyan a következő generációknak is.
Hozzátette, azok, akiknek a szénháztartását ellopjuk, a legkevésbé felelősek a jelenlegi krízisért, ráadásul rájuk lesz a legnagyobb hatással. Szerinte mindenkinek és mindennek meg kell változnia, de minél nagyobb a befolyásunk, annál nagyobb a felelősségünk, és minél nagyobb a szénlábnyomunk, annál nagyobb az erkölcsi kötelességünk.
Thunberget márciusban aktivizmusáért Nobel-békedíjra jelölték.
