Az Eisberg cégvezetője, Gazsi Zoltán arra szeretné felhasználni a közelmúltban szerzett ismertségét, hogy alapítványokat, egyesületeket, jótékonysági szervezeteket kössön össze, vezetőtársait pedig segítségnyújtásra ösztönözze. Az Emberszemlélet – életigenlő cégvezető című könyv szerzőjének végső célja egy befogadóbb és toleránsabb társadalom felépítése.
Április 26-án rendezik meg a – Prove által is támogatott – Önzetlenség napját a Millenárison. A nonprofit esemény a Zenével a rákos gyermekekért alapítványt és a Kórházsulit kívánja támogatni.
Az esemény főszervezőjével, az Eisberg cégvezetőjével, Gazsi Zoltánnal beszélgettünk az esemény hátteréről, motivációjáról, illetve arról az önismereti útról, amire egy váratlan betegséget követően lépett rá.
Gy. Szabó Csilla / Prove: A hazai és régiós konyhakész salátapiac meghatározó szereplője, az Eisberg Hungary Kft. ügyvezetőjeként lettél ismert a hazai üzleti életben. Ehhez képest elég nagy váltásnak tűnik az „Önzetlenség napja”, amelynek látszólag semmi köze nincs a bizniszhez. Épp ellenkezőleg.
Gazsi Zoltán: Hozzám és az én történetemhez viszont annál több. Hat évvel ezelőtt vastagbélrákot diagnosztizáltak nálam, amely gyorsan hashártyaáttétet okozott, és gyökerestül felforgatta az életem. Az első perctől kezdve őszintén beszéltem a betegségemről, különösen a munkahelyemen. Cégvezetőként mindig is fontosnak tartottam a példamutatást, az átláthatóságot, ezért összehívtam a munkatársakat, és mindent elmondtam nekik. Ráadásul mi egy egészséges termékeket gyártó vállalat vagyunk, így még hangsúlyosabb üzenetet hordozott az, ami velem történt. Az eltelt hat év, a műtétek, a kemoterápia, különösen nehéz időszak volt, amelyből egy egészen más, szinte új emberként jöttem ki. És ez az új ember már másként látja a világot.
Hogyan változtak meg a mindennapjaid?
A minőségi életet választottam, és ezzel a prioritásaim is módosultak. Tizenhat operatív vezetőként eltöltött évet követően az ügyvezetést átadtam addigi helyettesemnek, Pál Gyulának, akihez szoros barátság is fűz. Egyszerűen azért, mert más dolgok kezdtek el érdekelni. Én pedig nem akartam beleragadni a megszokásba. A betegségem határozottan rávilágított arra, hogy kizárólag azzal szabad foglalkoznunk, amit szívből, igazi lelkesedéssel teszünk. Ez pedig nemcsak a hobbinkra, de az emberi kapcsolatainkra és bizony a munkánkra is vonatkozik.
Tudom, nehéz döntést hozni, és azt sem könnyű észrevenni, amikor valami már nem szolgálja a személyes fejlődésünket, vagy terhessé válik. Olyan dolgokkal azonban nem szabad foglalkozni, amelyek nem okoznak örömet. A döntésemmel ugyanakkor példát is szerettem volna mutatni. Ha valakit nem lelkesít a munkája, az senkinek sem használ. Sem neki, sem a cégnek.
A jó vezető értékeli, ha a kollégái motiváltságuknak köszönhetően maguk is értéket kívánnak teremteni, ezért lehetőséget ad a váltásra, fejlődésre.
Ebből úgy tűnik, egyfajta önismereti úton indultál el a betegséged hatására.
Pontosan, és ezt senki sem spórolhatja meg. Mindig meg kell próbálnunk benézni a „szoftver” mögé, amelyet szüleinktől kaptunk, és amelyeket gyakran változtatás nélkül követünk egész életünk során. Ebben jó és rossz dolgok egyaránt vannak. Az utóbbiak helyére kell olyanokat tennünk, amelyek valóban mi vagyunk és előbbre visznek bennünket.
Én is szembenéztem a saját, örökölt mintázataimmal. Nem volt könnyű, nem is ment egyedül, de megtettem. Mivel szüleim már nem élnek, a szomszéd nénivel beszélgettem a családomról. És bizony megdöbbentő pontossággal idézte fel azokat a dinamikákat, amelyeket gyermekként nem vettem, nem vehettem észre. Viszont követtem majdnem egy életen át. Most ezek egy részével szakítottam.
Az Eisberg, amelynek még mindig cégvezetője vagy, de már nem ügyvezetője, ahogy te is említetted, egészséges termékek forgalmazásával foglalkozik. Milyen összefüggéseket fedeztél fel a betegség és a kiegyensúlyozott táplálkozás között?
Azt tapasztaltam, nem lehet mindenkire ugyanazt a sémát ráhúzni, nincs egyetlen étkezési mód, amely mindenki számára jó lenne. Alaptételek persze vannak. Ilyen például a dohányzás, az alkohol, a cukros ételek, italok és a mozgásszegény életmód káros hatása. Ezzel gondolom, senki sem vitatkozik.
De még ezek elkerülésénél is fontosabb a szűrés. Utóbbi egyszerűen életmentő. Még azok számára is, akik valóban egészséges életmódot folytatnak. Én szinte minden étrendet kipróbáltam, a vegántól a vegetáriánuson és a paleón át a carnivore-ig. Bevallom, amikor húst hússal ettem, akkor még az evéstől is elment a kedvem a végére. Mégis azt mondom, ki kell próbálni, kinek mi a jó. Sok zöldséget, quinoát, zabot, olajos magot fogyasztok, de eszem apróbb halakat, szardiniát és kevés, de nagyon jó minőségű húst is. Ugyanakkor borzasztóan tisztelem a vegánokat, akik az állatok és a Föld tisztelete miatt nem fogyasztanak állati eredetű élelmiszert.
Nekem sajnos nem ment, a hüvelyesek nagyon megterhelik az emésztőrendszeremet. Éppen ezért más módon kívánok hozzájárulni ahhoz, hogy jobb legyen a minket körülvevő világ. Szerintem mindenkinek azt kell hozzátenni, amiben ő jó, amivel ő tud segíteni. Még akkor is, ha ez csak valami apróság. Minden jó cselekedet számít. Mélységesen hiszek abban, hogy ezek a pozitív energiák összeadódnak és együtt valami sokkal jobbat hoznak létre.
Innen fakad az Önzetlenség napja ötlete is?
Igen. Jó ideje egy rövid meditációval kezdem a napomat, és már érzem is hatását. A bölcs tanítók szerint, ha az emberiségnek csak az egyharmada rendszeresen áldozna erre pár percet, máris jobb világban élhetnénk. Ha belül béke van, idővel kívül is az lesz.
Egy láthatatlan, finom szál köt össze mindannyiunkat, amely gyakran hihetetlen találkozások formájában válik láthatóvá. A Millenárison ezeknek a mély kapcsolódásoknak szeretnék esélyt adni április 26-án. Praktikus, két lábbal a földön járó ember vagyok, az ezotéria nem az én világom. Az emberi hálózatok erejében hiszek, az ezt alkotó közösségek együttműködése során felszabaduló energiákat már számos alkalommal megtapasztaltam.
A betegségem során egymást érték a szerencsésnek mondható események, amelyek a gyógyulás és az önismeret útján vezettek tovább. De van ennek egy másik oldala is. Ami és akik viszik az energiát, annak viszont búcsút kell mondani.
Ezek szép gondolatok, de vajon az üzlet világában is megvalósíthatók?
Úgy gondolom, ehhez is szándék kell. A Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) elnökségi tagjaként több mint százötven vállalat előremutató gondolkodású, első számú vezetőjére van közvetlen ráhatásom. Ők mind egy fenntartható jövőért dolgoznak.
Az én esetemben is nagy kérdés, vajon szégyelljem-e magamat azért, hogy a cégem kamionokkal külföldről szállít műanyagba csomagolt terméket. A válaszom nem, hiszen egy sokkal nagyobb probléma, mégpedig az egészségtelen táplálkozás és az elhízás leküzdéséhez kínálunk egészséges alternatívát. Persze mi is folyamatosan kutatjuk a lehető legfenntarthatóbb módszereket, a mi esetünkben azonban nemcsak üzleti érdek, hogy minél több fogyjon a salátából. Borzasztó kényes kérdés ez.
Az előadásaim során igen gyakran találom magam szemben olyan hallgatósággal, amelynek legalább fele elhízott vagy túlsúlyos. Nem szeretném őket megbántani, ugyanakkor nem is hallgathatok. Tenni kell a folyamat ellen, mégpedig határozottan és minél gyorsabban. Jó dolog, ha elfogadjuk önmagunkat, ám az már kevésbé, ha olyan helyzetben is így teszünk, ami kifejezetten káros a számunkra.
Az igazán jó közösség ugyanis jobbá tesz, inspirál a változtatásra, az első lépés megtételére. És mindezt azért, hogy ki tudjam bontakoztatni a bennem rejlő készségeket, hiszen ez a boldogságom alapja.
Az Eisberg számai mit mutatnak? Kellő népszerűségnek örvend itthon a fogyasztásra kész saláta?
A mindennapjaink természetes részévé vált. Az 1992-es indulás óta folyamatos az évi öt-nyolc százalékos növekedés. Aminek pedig kifejezetten örülünk, hogy a gazdaságilag nehezebb időszakokban sem esik vissza a fogyasztás, tehát inkább másról, remélhetőleg valami egészségtelenebb alapanyagról mondanak le elsőként.
A konyhakész termékek vásárlását ugyanakkor az a trend is erősíti, hogy már nemcsak köretként gondolnak a salátára, hanem főételként is. Emiatt nő a kereslet a teljes értékű tálak iránt, amelyekben a saláták és az öntetek mellett tészta, sajt, tonhal, csirkemell, sonka, kruton, pesto és egyéb feltétek is találhatóak. Az étkezési szokások akkor kezdtek változni, amikor kinyíltak a határok, és az utazásokról nemcsak élményeket és emléktárgyakat hoztak haza honfitársaink, hanem a mediterrán ízeket is. Ez utóbbinak pedig a saláták elengedhetetlen részét képezik. És ez jó, nagyon jó. Különösen egy olyan országban, ahol a lakosság több mint fele túlsúlyos vagy elhízott, a cukorbetegek száma pedig egymillió felett van.
Ismétlem, ez egy érzékeny kérdés, mégsem lehet szó nélkül elmenni mellette, hiszen emberéletekről van szó. Az egyik megoldás pedig az önzetlen segítség. Ha tiszta szívvel, úgy adunk, hogy nem várunk viszonzást. Az Önzetlenség napja pedig erről fog szólni. Biztos vagyok benne, hogy aki eljön, az új emberként távozik.
