Nemcsak az egyes ételekhez köthető kibocsátási értékekkel kapcsolatban nyújt információt, de a döntéseinket is befolyásolhatja egy jól megszerkesztett fenntarthatósági címke. Holland és ausztrál kutatók vizsgálták, hogy mit lehet elérni egy átgondolt dizájnnal.
Az egyik legjobb módja, hogy a vásárlókat a környezettudatosabb és fenntarthatóbb döntések felé tereljük, ha apró vizuális jelzésekkel, információmorzsákkal és egyéb módokon „noszogatjuk” őket. A jelenség neve nudge theory, azaz noszogatás teória, amit a viselkedési közgazdaságtanban, a szociálpszichológiában és egyéb viselkedéssel kapcsolatos tudományterületeken alkalmaznak.
Ilyen lehet, ha elhagyjuk a vegán jelzőt egy termék neve mellől, és azt inkább a pozitív élettani hatások kiemelésével helyettesítjük. De a tetszetős elnevezések vagy akár a csomagolás színének megváltoztatása is növelhetik egy vegán termék népszerűségét. Ezek az apró változtatások – pláne, ha hatásuk összeadódik – nagymértékben képesek befolyásolni a fogyasztók döntéseit.
Egy friss tanulmány arra kereste a választ, hogy mennyire hatékonyan módosítja a vásárlók döntését egy jól megtervezett fenntarthatósági címke. Az ilyen információk hatását már korábban is vizsgálták. Ám az eddigi címkék sokszor kontextus és viszonyítási pontok nélkül jelentek meg a termékek mellett. A kutatók most olyan címkéket vizsgáltak, amelyek jól asszociálható módon, és a kibocsátást az élelmiszerhez kötve jelzik a fogyasztó számára az információt – írja a Vegconomist.
A fenntarthatósági címke nemcsak eltántorít, de oktat is
A kutatók a bevezetőben megemlítik, hogy a fogyasztók általában nagyon alábecsülik az állati- és növényi élelmiszerek kibocsátási értékei között lévő különbséget. Az eddigi fenntarthatósági címkék ezt általában figyelmen kívül hagyták, az értékeket csak önmagukban, viszonyítási pont nélkül közölték. Emiatt a fogyasztók ismeretei a különböző élelmiszerek egymáshoz viszonyított értékeivel kapcsolatban továbbra sem javultak.
A kutatók ezért olyan címkéket használtak, amelyek összekötik a kibocsátási értéket az adott élelmiszercsoportokkal. Ez egyrészt segít abban, hogy csökkentse a hiányzó ismereteket az állati és növényi élelmiszerek egymáshoz viszonyított értékeit illetően, másrészt hatékonyan tereli a növényi opció felé a választást. Kicsit olyan ez, mint ez EU-s energiacímke, csak élelmiszerekre lebontva. Így nem csak azt tudhatjuk meg a fenti kép alapján, hogy melyik étel rossz és melyik jó a környezetnek. De láthatjuk például, hogy a krumpli és karfiol krémleves és a halas thai curry tál között is háromszoros különbség mutatkozik. Az „E” kategóriás bárány és marhaételek 6-7 ezer grammnyi szén-dioxiddal megegyező (CO2 ekvivalens) kibocsátása pedig sokszorosa a növényi élelmiszereknek. A vegán lencselasagne-ból kilencszer kéne rendelnünk ahhoz, hogy kibocsátásban elérjük a krumplipürével szolgált bárányt.
Az egyik kísérletben például egy növényi és állati alapú rágcsálnivaló közül kellett választani. Annál a csoportnál, akik a fenntarthatósági címkével ellátott opciókat kapták, csak 19 százalék választotta az állati alapú nasit. A címke nélküli csoportban ez a szám 32 százalék volt. A címkék azoknál a fogyasztóknál voltak a leghatékonyabbak, akik egyébként is mutattak affinitást a környezettudatos döntések irányába.
