Az eddigi modellek valószínűleg alábecsülték a globális felmelegedés gazdasági hatását – állítja egy új tanulmány. A kutatók szerint a korábbi modellek olyan feltételezéseken alapultak, amelyek nem tükrözik teljes egészében a valóságot.
Az átlagember akár negyven százalékkal is szegényebb lehet, ha a felmelegedés eléri a 4 Celsius-fokot. Ezt állítja egy új kutatás, amely szerint a korábbi – sokkal visszafogottabb – számítások sok fontos tényezőt nem vettek bele a képletbe.
Az Environmental Science Letters folyóiratban megjelent tanulmány szerint a klímaváltozás hatásainak sokrétűsége a gazdasági termelékenységre rendkívül negatívan hathat. Számításaik szerint az egy főre eső GDP akár 40 százalékkal, de még a 2 Celsius-fokos melegedés esetében is 16 százalékkal csökkenhet. Ezek jóval a korábban becsült 11 és 1,4 százalék felett vannak.
Márpedig utóbbi szinte elkerülhetetlen: a legújabb kutatások szerint az – ipari forradalom előtti időktől számított – 2,1 fokos emelkedést valószínűleg már akkor sem fogjuk tudni elkerülni, ha az országok a kitűzött klímacélokat teljesítik.
A modellek eddig nem tükrözték a valóság komplexitását
A 40 százalékos elszegényedést a kutatók a 4 százalékos átlaghőmérséklet-növekedés esetére állapították meg. Szerintük az ő eredményeik azért szélsőségesebbek az eddigi megállapításoknál, mert azok sok tényezőt nem vettek figyelembe. Ez a kutatók elmondása szerint azért is problémás, mert a klímapolitikai ajánlások igen nagy részben ezeknek a modelleknek az eredményeire támaszkodnak.
„A globális felmelegedés hatása az emberi egészségre, az élelmezésbiztonságra, a termelékenységre, a konfliktusokra, a tömeges migrációra és a biodiverzitásra igen megalapozottak” – írják. „Azzal kapcsolatban azonban még sok a kétely, hogy a globális felmelegedés hogyan hat a globális makrogazdaságra.”
A kutatók szerint több korábbi kutatás is azt feltételezte, csak a helyi – az országon belüli – időjárás az, ami releváns annak kiderítéséhez, milyen hatással van a klímaváltozás az adott ország gazdaságára. Ezáltal arra jutottak, ezek a hatások olyan kis mértékűek, hogy technológiai megoldásokkal ki lehet őket küszöbölni. „Ez burkoltan azt sugallja, hogy még a súlyos globális felmelegedés költségei is gond nélkül kezelhetők a gazdaság számára” – jelentik ki.
Az a feltételezés, ami a globális időjárás gazdasági modellezésbe való bevonását megalapozza, az, hogy a nemzetközi kereskedelem elengedhetetlen a gazdasági termelés ellátási láncához. Ezért tehát ésszerű azt feltételezni, hogy egy adott ország jövőbeni gazdasági növekedését befolyásolni fogják nemcsak az országon belüli, hanem a globális időjárási viszonyok is
– magyarázzák a kutatók.
A másik probléma, hogy a korábbi kutatások csak az átlaghőmérsékletet vették figyelembe – annak ellenére, hogy a klímatudományban már régóta köztudott, ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy pontosan tükrözhetőek legyenek a hatások. Az extrém időjárási jelenségek gyakorisága, nagysága és hossza is számít.
A módszer hiányosságainak megértéséhez jó gyakorlati példa akár a magyarországi helyzet is. A Kárpát-medencében, bár az éves csapadék mennyisége előreláthatólag nem sokat fog változni az elkövetkező évtizedekben, a csapadék eloszlása igen. A klímaváltozás hatására ugyanis a nyári csapadékozás várhatóan csökkenni, a téli pedig növekedni fog. Ez pedig a mezőgazdasági termelékenységre rendkívül negatív hatással lehet.
Klímapolitikai lépéseket sürgetnek a kutatók
A tanulmány végül arra a következtetésre jut, hogy a globális időjárási viszonyok hatásait az eddigi modellek alábecsülték. Az így hozott klímapolitikai döntések pedig sürgős korrigálást igényelnek. A kutatók szerint
- a modellek által korábban kiszámított, hőmérséklet-maximumra vonatkozó 2,7 Celsius-fokos ajánlást 1,7 Celsius-fokra kell csökkenteni,
- a dekarbonizációs, azaz a gazdaság széntelenítésére vonatkozó lépéseket az eddig megállapított tempónál sokkal gyorsabban kell végrehajtani,
- valamint a felmelegedés munkára és gazdasági növekedésre gyakorolt hatását pontosítani kell, ehhez pedig több kutatásra van szükség a jövőben.
Azt ez a kutatás – és több korábbi tanulmány – is megerősíti, hogy a klímaváltozás hatásait leginkább azok érezhetik meg legerősebben, akik egyébként is kiszolgáltatott helyzetben vannak, nem rendelkeznek gazdasági tartalékokkal, alkalmazkodási eszköztáruk elhanyagolható.
Az viszont nem kérdéses, hogy nem a leginkább érintetteket terheli a legnagyobb cselekvési felelősség, hanem azokat, akik a felmelegedés oroszlánrészéért felelősek. Ezek az aránytalanul nagy klímalábnyommal rendelkező centrumországok lennének, de eddig nem sikerült olyan összegű klímafinanszírozási alapban megállapodniuk, amely a krízishez való hozzájárulásokat arányosan kompenzálná.
