Szűk látókörű és kizárólag rövid távú gazdasági előnyökkel járó megoldásnak tartja a magasan fekvő szélességi körök területén végzett faültetéseket egy friss tanulmány. A sarki területek fásításával kapcsolatos ellenjavallatok már régóta ismertek, de az egyre népszerűbbé váló gyakorlat miatt a kutatók úgy érezték, szükséges hangsúlyozni a jelenség veszélyeit.
A faültetés sokak számára az egyik legkézenfekvőbb, legegyszerűbben kivitelezhető szén-dioxid-megkötési eljárás. A fák számos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak, amelyek nagymértékben hozzájárulhatnak mindennapi kényelmünkhöz. Növelik a lombkoronával való lefedettséget, ezáltal csökkentik a hőszigetek kialakulását a beépített városi élettereken. Megkötik a levegőben szálló port, javítják a talajéletet és nem utolsósorban szén-dioxidot kötnek meg a levegőből.
Kutatók egy csoportja egy friss tanulmányban arra hívja fel a figyelmet, hogy a rossz helyen végzett faültetés éppen az ellenkező hatást válthatja ki, vagyis gyorsíthatja a klímaváltozás folyamatát – írja a Study Finds.
A fák ültetése egyre népszerűbb klímavédelmi gyakorlat, köszönhetően annak a tulajdonságuknak, hogy nagy mennyiségű szenet képesek tárolni. Ezáltal mérsékelik az emberi tevékenység következtében fellépő üvegházhatású gázok légköri felhalmozódását. Ahogy az éghajlat felmelegedése következtében egyre kibővül a faültetésre alkalmas területek határa, a legészakibb régiókban is megjelentek ezek a kezdeményezések. Mindazonáltal számos bizonyíték szól amellett, hogy a sarki régiókban végzett fatelepítések épp ellenkező hatást fejtenek ki a klímavédelem szempontjából
– olvasható a Nature Geoscience magazinban megjelent tanulmány absztraktjában.
Miért veszélyes a rosszul megválasztott helyen végzett faültetés?
Meglepően sok tekintetben tudja rontani a helyzetet, ha fákat ültetünk oda, ahova nem kéne. A napból érkező sugarak hatékony visszaverését, a bolygatásra különösen érzékeny sarki talajréteget is veszélyezteti. Ráadásul a fák is ki vannak téve a természeti viszontagságoknak.
Az albedó a dolgok azon tulajdonsága, hogy a rájuk érkező elektromágneses sugarakat mekkora mértékben verik vissza. A hóval borított sarki területek fényvisszaverő képessége nagyon jelentős. Az ezekre a területekre érkező napfény jó része visszaverődik a világűrbe, ezért nem tud hővé alakulni. A havas területek fákkal történő beültetése viszont drasztikus mértékben csökkentene ezen a hatáson. Emellett Jeppe Kristensen, az Aarhus Egyetem professzora, a kutatás vezetője kiemeli, hogy a sarki talaj több szenet tárol, mint a bolygó összes növényzete. Ez a talaj különösen érzékeny a háborgatásra, így a fák gyökerének terjeszkedésére. Az így megzavart talajból, kiváltképp, ha a helyzetet tovább rontja a fák által elnyelt napsugárzás miatt fellépő többlethő, könnyebben szabadul ki a benne megkötött üvegházhatású gázkészlet.
A másik szempont, amit a kutatók szerint figyelembe kell venni, hogy nemcsak a sarkköri talaj, hanem maguk a fák is veszélyben lennének ezeken a területeken. Az éghajlatváltozás következtében egyre gyakoribbá váló szélsőséges időjárási jelenségek intenzív aszállyal, erdőtüzekkel és kártevőinváziókkal fenyegetik a sarki régiót. Ennek következtében a fák által megkötött szén-dioxid a kutatók szerint néhány évtizeden belül visszakerülne a légkörbe.
A tanulmány felhívja a figyelmet, hogy a klímavédelmi harcot több dimenzióból kell megközelíteni. Nem elég pusztán a biomassza által megkötött szén-dioxid mennyiségére koncentrálni. Valamint kiemeli, hogy a faültetés helyett a meglévő sarki ökoszisztémák támogatása és megóvása lenne az ideális hozzáállás. Az olyan nagy testű növényevők – mint például a karibu – állományának stabilizálása és fenntartása, akik nagyban hozzájárulnak a sarkvidék jellegzetes látképének kialakításához.
