A vadállomány szabályozásában és a járványok terjedésének visszaszorításában is kulcsszerepet játszhatna a farkas, ám egy európai uniós kezdeményezés nyomán a jövőben ismét vadászhatóvá válhat. A Prove-nak nyilatkozó farkaskutató hangsúlyozta, a haszonállatok védelmében messze nem a farkas kilövése a leghatékonyabb módszer. Akár visszafelé is elsülhet egy ilyen lépés, miközben veszélyezteti az amúgy is törékeny populációt.
Egy Bükkben kószáló farkasról tett közzé vadkamerás felvételt a WWF Magyarország az év elején. Az, hogy Magyarországon is megjelent újra ez a ragadozó, részben egy közös európai célkitűzésnek és erőfeszítésnek köszönhető.
„A magyarországi nemzeti parkok 2014 óta jelentenek a farkasok állandó jelenlétéről. A 2023-as jelentések szerint 60 egyedet becsülnek a szakemberek az Északi-középhegység területére, de inkább tapasztalnak csökkenést az állományban, semmint növekedést” – nyilatkozta a Prove-nak Szabó Zsófia farkaskutató biológus, a Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékének PhD-hallgatója.
Hozzátette, ez az állománycsökkenés elsősorban az illegális elejtésekre vezethető vissza, amelyek közül néhány sajtóvisszhangot is kapott. „Ilyen például az M237 jelű svájci farkas vagy a putnoki öt farkaskoponya esete.”
Leszögezte, az, hogy a farkas Európa számos országába visszatelepült, miután teljesen kipusztult, kétségtelenül sikernek tekinthető. „Kérdéses azonban, hogy ez mennyiben tudható be a védelemnek, hiszen rengeteget változott a tájhasználat, nőtt az európai vadállomány, és javult az élőhelyek minősége is. Lehetetlen megmondani, melyik faktor milyen arányban járult hozzá az európai farkasállomány növekedéséhez” – magyarázta.
Azt, hogy Európában hány farkas él jelenleg, a farkaskutató szerint nagyon nehéz megbecsülni, mert a különböző országok különböző módszerekkel, különböző időközönként becsülik a farkasállományukat – már ha becsülik egyáltalán. „Az Európai Bizottság részére készült tavaly decemberi jelentés szerint Európában 20 356 példányra teszik a farkasok számát. A populációk többsége növekvő vagy stabil tendenciát mutat. A számokat tekintve Olaszország, Bulgária és Románia van az élen. Bizonytalan becslés szerint a spanyol állomány is elsők közt lehet. Németország és Lengyelország farkaspopulációja közösnek tekinthető, ilyen formában ez a két ország is kiemelhető.”
A farkas visszatérése Európába biodiverzitási szempontból mindenképp örömhír, a farkaspopulációk menedzselése azonban több szempontból is problémás. A kutató szerint gondot jelent például
- a háziállatok predációja,
- a rossz megítélés
- és az orvvadászat is.
Nincs túl sok esélyed a természetben farkassal találkozni
Ahogy Európa számos országában, úgy Magyarországon sem lelkesedik mindenki azért, hogy a farkas újra megjelent bizonyos erdőkben. Egyesek attól tartanak, hogy egy-egy kirándulás alkalmával akár farkastámadás áldozataivá is válhatnak. A kutató szerint azonban erre nincs sok esély – már csak azért sem, mert természetes körülmények között már maga a találkozás is kuriózumnak tekinthető.
„Amikor a farkassal való találkozás lehetőségéről van szó, mindig az az elsődleges kérdés, mi a teendő ekkor; az kevésbé gyakran merül fel, hogy egyáltalán mennyi esély van erre” – mondta Szabó Zsófia. Márpedig „egy hétköznapi túrázónak nem sok esélye van farkasba botlani. Ez inkább azok szerencséje, akiket a munkájuk az erdőhöz köt, mint az erdészek vagy a vadászok. Az emberek nappal járják az erdőt, az erdei emlősállatok, köztük a nagyragadozók, mint a medve vagy a farkas, pedig éjszaka. Alkonyat után és hajnalban a legaktívabbak.
Ha mégis úgy esik, hogy megpillantunk egy farkast, valószínűleg a fák között lesz, tőlünk elég nagy távolságban. A farkas elsődleges reakciója, hogy kitér az ember elől, le sem lehet fotózni vagy videózni, mert mire elővesszük a készüléket, már messze jár. Ha egy magaslesen ülünk, és úgy pillantjuk meg, amint zajt csapunk, és észrevesz, az első dolga menekülni. A legtöbb farkasészlelés egyébként járműből történik, az autó biztonságából pedig értelemszerűen nincs miért félni tőlük.”
Ha a bizonyított farkastámadásokat nézzük világszerte, akkor kijelenthető, hogy egy embert érő farkastámadás esélye a természetben olyan kicsi, hogy statisztikailag mérhetetlen.
Utóbbi megállapítást persze rendre igyekeznek cáfolni egyes esetekkel azok, akik kritikusan szemlélik a farkaspolouláció európai növekedését.
Vérfagyasztó esetekkel riogatnak
A farkasok védelme ellen ágálók rendszerint olyan eseményekkel érvelnek, mint például amikor tavaly nyáron farkasok támadtak egy franciaországi szafariparkban kocogó nőre. Így próbálják bizonyítani, hogy a farkas igenis veszélyes az emberekre.
„A franciaországi áldozat a szafaripark egy olyan részén kocogott, ahol csak autók járhatnak – vélhetőleg pont biztonsági okokból –, és nem tudni, hogyan keveredett oda. Egy szafariparkban az állatok valamilyen szinten hozzá vannak szokva az emberi jelenléthez. Márpedig éppen azok a legveszélyesebb farkasok, akik fogságban élnek, esetleg etetik is őket, ezért nem tartanak az embertől” – mondta Szabó Zsófia.
Felidézett egy 2010-es alaszkai esetet is, amikor egy nő két település között futott éjszaka, és pont beleszaladt egy farkasfalkába. „A farkasok és más erdei állatok ugyanúgy használják az utakat nagyobb távolságok megtételére, mint az emberek. A szél pont a futó felé fújt, így a farkasok nem tudták előre kiszagolni az emberi jelenlétet.”
A nő vélhetőleg megijedt, és futva menekülni kezdett, ez viszont a legrosszabb reakció egy ragadozó vadállat esetén, mert innentől prédának tekintheti az embert. Meg kell állni, és szembefordulni a ragadozóval. A szarvasok is ezt teszik, ha tudják, hogy erejük teljében vannak, és könnyen lefutják a farkasokat, vagy a hegyes patáikkal meg tudják magukat védeni. Lassan, nagy ívben ki lehet egymást kerülni, kezünket feltartva, hogy nagyobbnak tűnjünk. Hátat semmiképp nem szabad fordítani nekik. Ha nem állnak odébb, meg lehet próbálni zajt csapni, vagy egy nagyobb ággal fenyegetődzni. De a legegyszerűbb, ha nem futunk éjszaka az erdőben, egy farkasfalka területének közepén.
A farkaskutató még egy fontos tanácsot adott a kirándulóknak. Hangsúlyozta, ha valaki kutyával járja az erdőt, semmiképp ne engedje el, mindig legyen az állat pórázon. Ezt egyrészt az indokolja, hogy „Magyarországon – főleg természetvédelmi területen – ez tilos, másrészt pedig a kutya a farkasoknak préda. Pár éve készült itthon egy videó, egy erdész vette fel, ahogy a kutyáját űzik a farkasok. A kutya visszaszaladt a gazdájához, a farkasok meg az embert látva elbizonytalanodtak, és odébb álltak. Bár a történet jól végződött, semmiképp nem biztonságos, amikor egy kutya ráhúzza az emberre az őt kergető farkasfalkát.”
A farkas kilövése tetézheti a bajt
A farkasokkal kapcsolatos ellenérzések és félelmek a közelmúltban célt értek. Az Európai Unió ugyanis azt kérte a Berni Egyezmény Állandó Bizottságától, hogy a farkast helyezzék át a szigorúan védett fajokat listázó II. függelékből a III. függelékbe, a védett fajok közé. Ez a lépés lehetővé teszi a farkasok vadászatát.
A terv nem éppen új keletű, az Európai Bizottság már 2023 decemberében előterjesztette az erre vonatkozó javaslatát.
A módosítást elsősorban a haszonállatok védelmével indokolják. Azonban a farkasok vadászata nem oldja meg a problémát. A haszonállatok védelme ötsoros elektromos kerítéssel és megfelelő őrkutyákkal, emberi jelenléttel oldható meg. A farkasok territóriumot tartanak. Ha egy territóriumról kilőjük a farkasokat, az felszabadul, és nemsokára egy másik farkascsalád költözik a területre. Ráadásul ha egy farkascsalád elveszíti a szülő egyedeket, akkor a felbomlott falka, a tapasztalatlan utódok hamarabb fordulnak a könnyebb préda, az őrizetlen jószág felé. A farkasok képesek megtanulni, hogy a területükön a haszonállatokat őrzik, és nem érdemes próbálkozni
– magyarázta Szabó Zsófia.
„A farkas egy előítéletekkel nagyon terhelt faj. Az emberek keveset tudnak róluk, és amit tudnak, az többnyire nem igaz, pusztán félelemkeltő. Sokszor lesznek ők a bűnbakok, ha a helyieknek nehéz a megélhetés, és ráadásképp a védtelen birkájukat is szétszaggatva találják meg. A farkasok lelövése hatékony megoldásnak tűnhet rövid távon, ám valódi megoldást nem nyújt, és veszélyezteti az amúgy is törékeny populációt.”
A farkasoknak összetett szerepük van az ökoszisztémában, hívta fel a figyelmet a farkaskutató. Rámutatott, egész Európában, így Magyarországon is komoly probléma a túlszaporodott vadállomány. Ennek a szabályozásában pedig jelentős szerepet játszhatnának a farkasok. „Náluk jobban senki sem képes kiszűrni a gyenge, beteg egyedeket, ezzel javíthatják a populáció fitneszét. Azzal ráadásul, hogy mozgatják a prédaállataikat az élőhelyen, a növényzet esélyt kaphat a megújulásra.”
Kiemelte, Szlovákiában végzett kutatások alapján a farkasoknak a járványok megfékezésében is fontos szerep juthat azzal, hogy elejtik a beteg egyedeket. „Gondoljunk csak a klasszikus vagy az afrikai sertéspestisre – utóbbi 2018-ban erősen megtépázta a hazai vaddisznóállományt. De hasonlóképpen segíthetik prédaállataik populációját nagy kullancsfertőzések idején is.”
