Nem sok kétely merül fel azzal kapcsolatban a tudósok és a laikusok körében sem, szenvedhetnek-e, képesek-e ilyen érzésekre az állatok. Az már megosztóbb téma, hogy a növények éreznek-e fájdalmat.
Ha vegán életmódot követsz, nyilván tudod, hogy közel minden új ismeretséghez és ismerkedéshez társul egy bizonyos kérdés. Ez az a kérdés, amely nagy valószínűséggel merül fel azt követően, hogy kiderül, igyekszel kizárni az életedből minden olyan terméket és szolgáltatást, amely állatok kizsákmányolásával jön létre.
Ez a kérdés a következő:
Éreznek fájdalmat a növények is, őket nem sajnálod?
A kérdés persze jogos lehet, ráadásul nem is egyszerűen megválaszolható. Nem véletlenül izzad le a kérdőre vont vegán, miközben próbálja magyarázni, hogy „fájhat nekik, persze, de nem úgy, mint az állatoknak”.
Kétségtelen, hogy a növények elképesztően összetett organizmusok, az elmúlt években rendkívüli összefüggéseket fedeztek fel azzal kapcsolatban, hogy a növények miként dolgozzák fel a külső ingereket és hogyan reagálnak rájuk. Arra azonban jelen állás szerint semmi nem utal, hogy a növények képesek lennének fájdalmat érezni – szögezi le a Sentient Media.
A fájdalom – és az ahhoz szükséges „alapkészlet”
Nyilvánvaló: ahhoz, hogy tisztázzuk, éreznek-e fájdalmat a növények, először azt érdemes tisztázni, mit is ért a tudományos közeg fájdalom alatt. Ez egy „olyan kellemetlen szenzoros és emocionális élmény, amely egy meglévő vagy potenciális szövetkárosodáshoz kapcsolódik, vagy arra emlékeztet”.
Eredete, mechanizmusa szerint három típusát különböztetik meg:
- Nociceptív: akkor jelentkezik, ha a test szövetei megsérülnek. Tipikus ilyen érzés keletkezik, ha megvágjuk, megégetjük magunkat, ha eltörik egy csontunk, vagy bárhogyan megsérülünk.
- Neuropátiás: a gerincvelő, az agy és az idegek károsodása vagy kóros folyamatok eredményeként jön létre, ilyen például az agyvérzés, a gerincvelő sérülése vagy a cukorbetegség okozta idegkárosodás.
- Pszichogén: valószínűleg ez igényli a legkevesebb magyarázatot, ez a lelki eredetű fájdalom.
Növények esetében a pszichogén és a neuropátiás fájdalom – a tudomány jelenlegi állása szerint – magyarázat nélkül kizárható. A nociceptív fájdalomtípus esetében azonban érdemes egy kicsit betekinteni a folyamat mélyére.
Ebben az esetben a fájdalomérzet kiindulási pontjának a nociceptorok, azaz az idegvégződések tekinthetők. Amikor a testet potenciálisan károsító inger éri – például szélsőséges hőmérséklet vagy sérülés –, a nociceptorok ezt rögtön tudatják az aggyal, az agy pedig fájdalomérzetet kelt. Ezzel ösztönzi a testet arra, hogy a sérülés elkerülése érdekében változtasson a körülményein.
A növényeknek nincsenek sem nociceptoraik, sem idegrendszerük, ahogyan agyuk sem. Márpedig azon fajok esetében, amelyek fájdalmat éreznek, az idegrendszer és az agy egyaránt szerves részét képezi ennek a folyamatnak. Ennek fényében tehát kellő magabiztossággal kijelenthető: nem éreznek fájdalmat a növények – klasszikus értelemben legalábbis semmiképp.
Számításba kell persze venni egy „különutas” fájdalomformát is, amikor amputáció után az eltávolított testrész helyét fájlalja a beteg. Ez a fantomfájdalom, amely nociceptorok nélkül jön létre. Fontos azonban leszögezni, hogy magát a fájdalomérzést ebben az esetben is az agy és az idegrendszer generálja, így növényeknél ezt az eshetőséget is ki lehet zárni.
Nem éreznek fájdalmat a növények, de ettől még reagálnak
Az, hogy klasszikus értelemben vett fájdalmat nem éreznek a növények, még távolról sem jelent egyet azzal, hogy ne érzékelnék az őket körülvevő világot és ne reagálnának az őket érő hatásokra.
A növények határozottan érzékelik az érintést és a hőmérséklet-változást, reagálnak is ezekre. Azt viszont nem vagyok hajlandó mondani, hogy »érzik« ezeket. Az érzéshez ugyanis agyra van szükség, a növényeknek pedig nincs agyuk
– írta Elizabeth Van Volkenburgh növénybiológus a Psychology Today című lapban.
A hőmérsékletre és fényre adott egyik legkarakteresebb növényi reakció a napraforgó „napi rutinja”, amelyről a nevét is kapta. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a sérülésekre is reagálnak a növények. Sokuk vegyi anyagokat bocsát ki, amikor levágnak vagy letépnek belőlük egy darabot, ezzel figyelmeztetik a közelben lévő többi növényt a veszélyre.
Erre viszonylag könnyen rá lehetne fogni, hogy a fájdalomra adott reakció. Tudósok szerint azonban inkább a védekező mechanizmus megnyilvánulásaként érdemes erre tekinteni.
A PETA állatvédő szervezet mindenesetre rámutatott, még ha ragaszkodsz is ahhoz, hogy ezeket a növényi reakciókat a fájdalom jeleiként kezeld, számolj csak utána! A mindenevő – tehát jelenleg globális szinten legelterjedtebb – étrend fenntartásához a haszonállatokat is etetni kell, mégpedig növényekkel.
Ha a világon mindenki növényi alapú étkezésre váltana, a mezőgazdasági tevékenységekhez szükséges földterület becslések szerint 76 százalékkal csökkenhetne. Ez pedig mindenképp kevesebb élőlény szenvedését eredményezné – akár éreznek fájdalmat a növények, akár nem.
