Amikor káros üvegházhatású gázokról van szó, legtöbben a széndioxidra gondolnak. Az ENSZ egy új jelentése szerint azonban a leggyorsabb módja a klímaváltozás lassításának az lenne, ha több fókuszt helyeznénk a metánkibocsátás csökkentésére.
Annak, hogy a metánról és a többi üvegházhatású gázról kevésbé beszélünk, mint a széndioxidról, több oka is van. Egyrészt a melegítő hatású gázok közül a legtöbbet kibocsátott a széndioxid, másrészt a légköri élettartama ennek a gáznak a leghosszabb.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a dinitrogén-oxid vagy a metán nem nyom sokat a latban: bár kevesebb ideig vannak jelen a légkörben, és kisebb mértékben bocsátjuk ki őket, légkörmelegítő erejük több tízszerese, vagy akár százszorosa is lehet a széndioxidénak.
Az új ENSZ-jelentés szerint a metán csökkentése akár 0,3 fokkal is csökkenthetné 2045-ig a felmelegedést, ami közelebb hozhatná a világ országait a Párizsi Egyezmény 1,5 fokos célkitűzéséhez.
A széndioxid-kibocsátás természetesen továbbra is óriási jelentőséggel bír, de a szakértők szerint a metánt sem szabad alábecsülni, főleg a klímavészhelyzet sürgősségét tekintve. Tekinthetünk rá úgy is, mint a széndioxid kistestvérére, amit gyorsabban és könnyebben meg tudunk állítani, amíg a széndioxid-kibocsátás fokozatos megszüntetésének hosszú folyamata végbe nem megy.
Drew Shindell, a Duke Egyetem professzora, a jelentés egyik szerzője szerint folyamatosan azt látjuk, hogy az klímaváltozás következményei a tanulmányokban használt klímamodellek előrejelzéseinél hamarabb nyilvánulnak meg.
Ilyenek például az egyre gyakoribb hőhullámok, futótüzek, aszályok és heves viharok. A professzor szerint a leggyorsabb és leghatásosabb módja ezek megfékezésének a metán mihamarabbi csökkentése lenne. Ennek egyébként nem a klímaváltozás lassítása lenne az egyetlen pozitív hozadéka.
A légszennyezés mérséklésével súlyos egészségügyi károk is elkerülhetőek lennének: a metán ugyanis ózonszennyezéssel jár, és a tanulmány szerint, ha 45 százalékkal csökkentenénk a kibocsátást 2030-ra, évi 260 ezer korai elhalálozást akadályozhatnánk meg.
A főbűnösök
A jelentés szerint az ember által okozott metánkibocsátás 42 százalékáért a mezőgazdaság okolható, pontosabban főként az állattenyésztés. Egyrészt a kérődző állatok (szarvasmarha, juh) az emésztési folyamataik során rengeteg metánt termelnek, másrészt a trágyából is folyamatosan szabadul fel ez a gáz.
Az olajfúrókból, szénbányákból és csővezetékekből származó metánszivárgás további 36 százalékért, a hulladéklerakók pedig 18 százalékért felelősek.
A jelentés szerint a légkörbe kerülő metán csökkentésének több összetevőből kell állnia.
Egyrészt az olajipari óriásoknak kell csökkenteniük a kibocsátásukat, valamint a szemétlerakóknak kevesebb szerves hulladékot kell tárolniuk. Ebben nagy szerepe lenne a megújuló energia elterjedésének, valamint az ételpazarlás csökkentésének, ugyanis a metánt kibocsátó szerves hulladék jelentős részéért a kidobott étel felelős.
Az állattenyésztésből származó metán kérdése még összetettebb. A kutatók szerint a hatékonyabb mezőgazdasági gyakorlatok, például jobb takarmány használatával is csökkenthető lehetne a kibocsátás, ennek azonban sokkal kevesebb jelentőséget tulajdonítanak, mint az olajipar gyakorlatainak.
A kutatók szerint ahhoz, hogy az ember által légkörbe juttatott metán közel feléért felelős állattenyésztés kibocsátását ténylegesen csökkenthessük, a globális hús- és tejfogyasztásnak kellene drasztikusan csökkennie.
Nagy előrelépést tehetnénk a metánkibocsátás csökkentése felé a globális étrend megváltoztatásával, de egyszerűen nem tudjuk, ez milyen gyorsan fog megtörténni.
Egy biztos: a klímakrízis mihamarabbi megoldásának érdekében az egyéni szinten a lehető legnagyobb lépés, amit megtehetünk, az az autós és légi közlekedés elkerülése mellett a hús- és tejfogyasztás jelentős csökkentése.
Jonathan Banks, a tanulmány egyik szerzője jól összefoglalja a klímakrízis jelenlegi állását:
Óriási szükség van a klímaváltozás elleni győzelemre, és a metáncsökkentés erre valódi, rövid távú lehetőséget ad. Az utóbbi időben mást sem csinálunk, csak verjük a falba a fejünket — az emberiség nem folytathatja ezt örökké.
