John McDougall amerikai orvos különösen a keményítőben gazdag, növényi eredetű ételek egészségmegtartó hatásában hitt. 18 éves korában történt súlyos agyvérzésére az őt kezelő orvosok nem találtak magyarázatot. Ő azonban utólag az akkori táplálkozását – a sok hot dogot, sajtos pizzát és tojást – tartotta a legfőbb kiváltó oknak.
Otthonában, békés körülmények között, 77 évesen lelt örök nyugalomra a híres amerikai orvos és író, John McDougall.
Hogy mi is volt McDougall álma? A rövid válasz úgy hangzik: a keményítőtartalmú ételeken és zöldségeken alapuló, zsírszegény vegán étrend népszerűsítése.
A hosszabb, kifejtősebb válaszért viszont egészen 1965-ig kell visszamennünk időben. Ekkor történt, hogy a 18 éves Johnt egy súlyos agyvérzés ideiglenesen lebénította.
Miután megvizsgáltak, minden egyes orvost megkérdeztem, mi okozta a stroke-omat, mit fog tenni értem, hogyan fog meggyógyítani, mikor mehetek haza. A tipikus válasz nonverbális volt: a fejüket rázva kisétáltak a szobámból
– számolt be a kórházi tapasztalatról hivatalos oldalán.
Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy ennél sokkal több is lehetne az orvoslásban. Saját felelősségre hazament, és nem sokkal később megkezdte egészségügyi tanulmányait. Utólag aztán meggyőződésévé vált, hogy az agyvérzése a tojásra, a sajttal gazdagon beterített pizzára és a hot dogra vezethető vissza. Azonban eddig a felismerésig is egy hosszabb út vezetett számára orvosként.
Az emléke előtt tisztelegve arra kérjük Önöket, hogy továbbra is éljenek egészségesen, szeressék egymást, és figyeljenek a környezetünkre, valamint az állatokra, akikkel osztozunk ezen a bolygón. Megígérjük, hogy a McDougall Program folytatódni fog. Bár ez a küldetést dr. McDougall álmodta meg, tovább fog élni és fejlődni gyermekei és az általa összeállított csapat elkötelezettségén keresztül
– olvasható a család közleményben.
Ázsiai származású betegei ihlették McDougall vegán programját
1973 és 1976 között egy ötezer fős közösség orvosaként praktizált egy hawaii cukorültetvényen, és rengeteget küszködött azzal, hogy a páciensei egészségesek maradjanak. Az általános tendencia az volt, hogy egyik gyógyszert próbálták ki a másik után, és a sikerek mindössze időszakosak voltak.
Azt látta, hogy a Kínából, Japánból, Koreából és a Fülöp-szigetekről származó első generációs páciensek még a hagyományos, javarészt rizsen és zöldségeken alapuló étrendet követték. A harmadik generáció azonban már a nyugati, állati eredetű élelmiszerekben gazdag táplálkozást preferálta.
Az első generációs bevándorlók a 90-es éveikben is karcsúak, aktívak voltak, csak ritkán szorultak gyógyszeres kezelésre. Nem volt általános a körükben a cukor- és szívbetegség, az ízületi gyulladások, ahogy a mell-, prosztata- vagy vastagbélrák sem. Gyermekeik azonban már kicsit testesebbek és betegesebbek lettek, unokáikra pedig ezek már hatványozottan igazak voltak.
Könyvtári kutatómunkába kezdett, és a tudományos folyóiratokat böngészve rádöbbent, nem teljesen új keletű megállapítás az övé. Más orvosok, egészségügyi szakemberek is utaltak már arra tanulmányokban, hogy
a keményítőben, tehát például rizsben és burgonyában gazdag étrend különösen jótékony hatást gyakorolhat az egészségre. Ezzel szemben a hús és a tejtermékek éppen ellentétesen, rossz hatással lehetnek arra.
Ebből kiindulva létrehozott egy tizenkét napos programot, amely személyre szabott orvosi ellátást, előadásokat és havi ellenőrzéseket tartalmaz a program befejezését követő egy éven keresztül.
Felfedezéseiről és tapasztalatairól könyveket is írt, ezek közül a The Starch Solution (A keményítős megoldás) az egyik legismertebb. McDougall tizenhárom művéből egyelőre egyiket sem fordították le magyar nyelvűre.
