Vegánként semmiből nem kell hiányt szenvedned, vannak viszont olyan élelmiszerek, amik a jövőben nem kerülhetnek az asztalra. Ilyenek a közvetlenül az állatokból származó élelmiszerek, amivel a legtöbben tisztában is vannak. Viszont akad pár olyan hozzávaló is, amiről első hallásra sokan talán úgy gondolnák, belefér a veganizmusba.
Vegánná válni és az értékrendünkkel megegyező döntéseket hozni a mindennapi életünkben ma már egyáltalán nem jár sok lemondással. Ha néha meg is kívánjuk a húsos ízeket és textúrákat – ami teljesen természetes, ha az ember évtizedeken keresztül ezekhez szokott hozzá –, akkor is számos növényi alternatíva közül választhatunk. De a ruházati cikkek és kozmetikumok terén is temérdek opció áll rendelkezésünkre. Az étkezés viszont olyan tevékenység, amit minden ember napjában többször is végez, ezért azonosítják sokan helytelenül a veganizmust egyfajta étrenddel vagy diétával, pedig ennél sokkal többről van szó.
Az viszont tagadhatatlan, hogy az életmódváltás a legjelentősebb mértékben az étkezőasztalon jelentkezik. Jó eséllyel már számtalan döntést meg kellett hoznunk a konyhában, mire először eljutnánk a ruházkodással vagy a kozmetikumokkal kapcsolatos kérdésekig. Ebben a cikkben bemutatunk hat olyan élelmiszert, ami sokak számára alapvető élelmiszer, egy vegán ember konyhájában viszont nincs helyük.
Az egyértelmű kieső: a hús
A hústól való búcsút talán még annyira sem kell magyarázni, mint a tejtermékek vagy a tojás elhagyását. Az állatok húsához egyelőre még csak úgy tudunk hozzájutni kereskedelmi forgalomban, ha az adott állatot leölik, ez pedig semmilyen módon nem fér bele a vegán életszemléletbe. A hús elhagyása olyan alapvető, hogy ezt sok nem vegán is meglépi. Ők a vegetáriánusok.
A nem túl távoli jövőben viszont nagyon valószínű, hogy olyan húskészítményeket fogunk tudni fogyasztani, amik biológiailag megegyeznek az állatból kivágott hússal, de amikhez nem szükséges az állatot leölni. Erre egyelőre még csak Szingapúr és az USA néhány éttermében van lehetősége a vásárlóknak, de az engedélyeztetési eljárások már más országokban is elindultak. Aki azt mondja, hogy nem fogyaszt húst, attól rendre megkérdezik, hogy: de halat sem? A közhiedelemmel ellentétben a hal nem úszó növény. Úgyhogy a hal fogyasztása sem fér bele a húsevés mellőzésébe.
Ezek az élelmiszerek sem játszanak: tej, sajt és tojás
A tej, pontosabban a tejtermékek szintén tabuk a vegán konyhában. A váltáson gondolkodók sokszor érvelnek azzal, hogy a tej előállításához nem kell megölni az állatot. Ez igaz, de a kegyetlenségmentes életvitel, illetve a legkisebb szenvedés okozásának elve nem csak az állatok leölésére terjed ki. A tejiparban tényleg nem ölik le az állatokat a tej megszerzéséhez, viszont ez azt jelenti, hogy a tejmarhák több éven keresztül rabjai a nagyipari állattenyésztés rendszerének.
Folyamatosan vemhesen tartják őket, mert a tehén csak ekkor ad tejet. A borját viszont legkésőbb 48 órán belül elszakítják tőle, hogy utána mi ihassuk meg a neki termelt tejet. A hím borjakat pedig legtöbb esetben legkésőbb néhány hetes korukban levágják. A természetes körülmények között akár húsz évig is élő nőstény tehenek a tejiparban 4-5 év alatt szó szerint annyira elhasználódnak, hogy már nem éri meg őket etetni. Ilyenkor állateledelként vagy egyéb másodrendű húskészítményként végzik.
A tejtermékek kategóriája elég sok élelmiszert takar. Idetartozik a tehéntejen kívül még a kefir, a tejszín, a joghurt, a túró, a vaj és a tejföl is. Szerencsére ezek mindegyike remekül helyettesíthető növényi alternatívával.
A szemfülesek észrevehették, hogy a sajt nem szerepel a felsorolásban, holott a tej után talán a leghíresebb tejtermék. Ennek pusztán az az oka, hogy a sajt annyira népszerű, hogy megérdemel egy külön bekezdést. A húsról általában könnyebben lemondanak az emberek, mint a sajtról. Sokan még viccelődni is szoktak azzal, hogy olyan, mintha sajtfüggők lennének. Ebben pedig van némi igazság. A növényi sajtok egyelőre nem a legnépszerűbb vegán termékek, de a precíziós fermentációval remélhetőleg néhány éven belül – pont úgy, ahogy a sejtkultúrás hús esetében – biológiailag megegyező vegán tejtermékeket is elő fogunk tudni állítani.
A harmadik olyan nagyobb élelmiszercsoport, amit közvetlenül az állatokhoz tudunk kötni, az a tojás. Ismét előjön az érv, hogy a tyúkot nem kell leölni a tojásért. Sőt, a tyúkok pusztán csak tyúkságuk okán tojnak tojást. Ráadásul – a tehenekkel ellentétben – egész könnyű őket egy kis kertes házban, idilli körülmények között tartani. Mégis mi baj lehet azzal, ha valaki otthon tartott tyúk tojását fogyasztja?
Egyrészt a tejiparhoz hasonlóan a hímeket a tojásipar nem tudja gazdaságosan felhasználni, ezért gyakran már a tojásból kikelve azonnali halál a sorsuk. A tojótyúkokat emellett úgy tenyésztik ki, hogy minél több hasznot hozzanak – a természetes, évi 12-20 tojás helyett nagyjából 300-at várnak el tőlük, ezért a testük hamar tönkremegy. Mindeközben a nagyipari ketrecekben kisebb helye van egy tyúknak, mint egy A4-es papírlap, ezért nem tudnak mozogni, megfordulni vagy a szárnyaikat kiengedni.
Nemcsak a nagyüzeminek, hanem a háztáji csirketartásnak is vannak etikai buktatói. Egyrészt normalizálja az állatok érdekből való tartását, ami ellentétes a veganizmus alapelveivel. Másrészt, aki tyúkot vásárol, szintén a nagyüzemi állattartást támogatja, függetlenül attól, hogy a szándéka pont ellentétes ezzel. Ráadásul a tojások elvételével továbbra is arra ösztönözzük a tyúkokat, hogy többet tojjanak, ami nagyon megviseli a szervezetüket.
Amikre nem feltétlenül gondolnánk: a méz, a zselatin és a valódi kármin
Az alapvető állati élelmiszereken kívül van még néhány olyan, ami első hallásra nem tűnik problémásnak, de ha jobban megvizsgáljuk őket, kiderül, hogy bizony ugyanúgy állatok ki- vagy felhasználásával készülnek, mint a fenti lista tagjai. Az egyik ilyen a méz. A mézet sok-sok méh fáradtságos munkával állítja elő, ami számukra fontos élelemforrást jelent, amit begyűjtünk tőlük. Az a cukros szirup, amivel ezt a méhészek pótolják, nem megfelelő tápanyagforrás a méhek számára.
Emellett a méz előállításával és az európai mézelő méh elterjedésével számos beporzó szorul ki a körforgásból. Ez pedig nagyon komoly veszélyeket hordoz magában. Ugyanis egy globális méhpusztulás következtében hatalmas csapás érné a beporzókra nagymértékben épülő élelmiszer-ellátásunkat.
A zselatint, vagyis az állatok csontjaiból és kötőszöveteiből főzéssel előállított kocsonyás anyagot számos területen használják. Az élelmiszeriparban joghurtokban, lekvárokban, margarinban fordulhat elő. De az édességek (leginkább gumicukor) egyik alapvető alkotóeleme is, amiről meglepően kevesen tudnak. Mivel nem allergén, ezért nem vastagon szedett betűvel tüntetik fel a hozzávalóknál, úgyhogy sajnos el kell olvasni a teljes listát, hogy megtudjuk, az általunk vásárolni kívánt termékben használtak-e zselatint. Kozmetikumokban, gyógyszerekben (zselatinkapszula) és még a tetoválófestékek előállításánál is jelen lehet, így ezekre is érdemes figyelni. Növényi étrendben karragénnel, agar-agarral, pektinnel helyettesítik.
A valódi kármin egy ételszínezék. Pontosabban egy rovar, a bíbortetű (Dactylopius coccus) nőstényének megszárított, porított testéből kinyert kokcsinellából előállított festékanyag, amit E120-as jelzéssel ételszínezékként használnak. Egy kiló kokcsinella előállításához körülbelül 60-75 ezer tetűt használnak fel, amiket kemencében vagy a napon szárítanak ki. Ennek az állati eredetű színezéknek nincs helye a vegán konyhában, még akkor sem, ha nem hisszük, hogy a bíbortetvek a gerincesekhez hasonlóan képesek szenvedni. Az arra érzékeny embereknél a kármin emellett allergiás reakciót okozhat.
