2022. szeptember 21. — A Prove.hu vegán magazin új receptrovatot indít két házigazdával: Csenge és Flóra egy vegán testvérpár, akik évtizedek óta a növényi konyha szerelmesei, és akik most olyan recepteket hoznak el a Prove olvasóinak, amiknek sava-borsa a több éves kísérletezés, a maximalista hozzáállás, és a mennyei vegán ételek iránti hatalmas szeretet. Heti cikksorozatukban körbejárják többek között a hagyományos ételeket, az ehető vadnövényeket, a tökéletes növényi helyettesítőket, és rengeteg izgalmas főzési praktikát. Az első rész szeptember 25-én érkezik.
Ezek vagyunk mi
Minket Csengének és Flórának hívnak, és nagyon örülünk, hogy itt vagy. De hol van az itt? Hová tévedtél?
Nos, ez itt a hónapokon át tartó ötletelésünk, tervezésünk és munkánk gyümölcse: a közös receptsorozatunk, a Csenge és Flóra otthon főz nulladik, bemutatkozó része.
A Prove rendszeres olvasóinak ismerősen csenghet a nevünk — Flóra 2018 szeptembere, Csenge pedig 2022 márciusa óta tagja a csapatnak.
Azt azonban talán kevesen tudják, hogy mi ketten testvérek is vagyunk. Mindketten gyerekkorunk óta húsmentesen élünk, a veganizmus pedig néhány évvel később került az életünkbe.
Az online vegán színtérbe bekerülve ismerkedtünk meg Raullal, a Prove laptulajdonosával, aki lehetővé tette, hogy a kreatív vénánkat kihasználva arról írjunk, ami a legjobban érdekel mindkettőnket: az állatjogok, a környezetvédelem, és a főzés.
Alapvetően él mindkettőnkben a főzés és az étel szeretete, de a vegán konyha volt az, ami igazán lángra lobbantotta a szívünkben — és a hasunkban — a kulináris kísérletezési kedvet. Oda azonban most jutottunk el, hogy ezeket egyesítve olyan receptgyűjteményt hozzunk el nektek, amiben a szívünk-lelkünk benne van.
Természetesen ezeknek a recepteknek az alapját is a veganizmus elvei képezik: mind az etikai, mind a környezetvédelmi, mind az egészségügyi szempontok fontosak számunkra. Azonban most szeretnénk egy újabb dimenziót is behozni a képbe, mert az idő előrehaladtával egyre inkább fontosabbá vált számunkra a helyi, megfizethető összetevők használata, a tradíciók őrzése, és az egyszerű, otthonos konyhai praktikák alkalmazása.
Ezért kapta sorozatunk első része az Elveszett ízek nyomában címet: ennek mentén szeretnénk veletek a következő hetekben olyan ételeket megosztani, amelyeket az utóbbi évtizedekben egyre kevesebben készítenek el, és amiket a saját otthonunkban és a saját, egyszerű fotóinkkal kísérve készítünk el nektek.
Szerencsére volt már lehetőségünk megmutatni a receptjeinket, többek között a Veganuár alkalmával, így nem idegen számunkra az ilyen típusú munkafolyamat. Mindössze annyiban más a tervünk ezzel a sorozattal, hogy a főzés szeretetét azzal az egyszerűséggel, illetve azokkal a hagyományos konyhai praktikákkal szeretnénk összekapcsolni, amelyek szerintünk méltatlanul feledésbe merültek, vagy legalábbis elkezdtek kicsit kikopni a köztudatból.
Itt olyasmikre gondolunk, amiket a nagyszüleink álmukból felébresztve is tudtak volna, a fiatalabb generációknak azonban nehezére esne: például a befőzés, a szezonális zöldségek és gyümölcsök használata, vagy a sokszínű gyógynövények és ehető vadnövények ismerete.
Mindezek mellett azt vettük észre az elmúlt években, hogy ennek a tudásnak, a nagyvárosi zsongást nélkülöző idillnek a hiánya a fiatalabb generációkban sóvárgást kelt: egyre inkább vágyunk az egyszerűségre, a helyi hozzávalók ismeretére, az erdőben gyűjtögetett bogyós gyümölcsök, gombák és gyógynövények romantikájára, a nagymama viaszos vászonterítőjére.
Kétségkívül megviselte a fiatalokat a gyors tempóban bekövetkezett és most is tartó urbanizáció: ha az élelmünk beszerzésére kerül sor, szinte teljesen lecseréltük a piaci reggel napsütését a szupermarketek vakító neonfényére; a fonott, szép kosarakat fényes műanyag csomagolásra; a házi kosztot és a szeretteinknek való főzés örömét pedig félkész, dobozban vásárolt bolti ételre.
Ezek természetesen önhibánkon kívül történtek — nem meglepő, hogy a 21. század könyörtelen munkatempója mellett a legtöbb embernek sem energiája, sem ideje a piacon bóklászni, vagy órákat a konyhában tölteni.
A természeti idill felé való vágyakozás azonban egyre inkább felfedezhető, minél távolabb kerülünk tőle. Ezért is terveztük meg ezt a sorozatot úgy, hogy az új receptek mindig hétvégén érkezzenek, amikor remélhetőleg több embernek van néhány lassú, nyugodt órája.
Ha van egy kis időd és kedved, tarts velünk, töltsünk el együtt minden héten néhány terápiás órát a konyhában úgy, hogy közben a főzés folyamata is örömet okoz — “pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen…”
