Háromezer kilométert úszott egy császárpingvin, Gus az Antarktisztól Ausztráliáig, most pedig elindult, hogy visszafelé is letudja ezt a távot. Fontos volt, hogy az állat a nyár és a meleg idő közeledtével ne töltsön több időt a lakóhelyétől északra található kontinensen, ezért húsz nap állatorvosi és gondozói felügyelet és regeneráció után visszaengedték a Déli-óceánba.
Nemzetközi hírnévre tett szert egy császárpingvin, miután mintegy háromezer kilométert tett meg az Antarktisztól a nyugat-ausztráliai partvidékig. Nem szokatlan jelenség, hogy hosszú utat tesznek meg ezek az állatok, halakra, tintahalakra és krillekre vadászva. Gyakran akár 1600 kilométert is leúsznak egy-egy alkalommal, a Gus névre keresztelt egyed azonban ennek közel a dupláját tette meg.
Gust a nagy út után Nyugat-Ausztráliában fogták meg húsz napra, hogy helyi állatgondozók garantálhassák, hogy lesz benne elég erő a visszaútra is. A The Guardian szerint ez alatt a húsz nap alatt a császárpingvin 3,5 kilogrammot hízott, és több egészségügyi vizsgálaton is átesett. Ezt követően pedig visszaengedték a Déli-óceánba.
„A melegebb időjárás közeledtével létfontosságú volt, hogy a pingvin visszakerüljön természetes környezetébe, ahol jól érzi magát, és a hőszabályozása is rendben van” – írta közleményében a Biodiverzitási, Természetvédelmi és Látványosságokért Felelős Minisztérium (Department of Biodiversity, Conservation and Attraction, DBCA). Leszögezték, a császárpingvin a gondozók munkájának köszönhetően garantáltan „készen áll arra, hogy folytassa hősies útját”.
A császárpingvin túlélési stratégiája a csapatmunka
A császárpingvinek rendkívül szociális állatok, összebújva tartják melegen az egész kolóniát. A kör közepén a hőmérséklet akár a 24 Celsius-fokot is elérheti, mindezt ráadásul az antarktiszi mínuszokban produkálják ezek a madarak. Miután a kör külsejéhez közelebb állók helyzete jóval kevésbé komfortos, ezért folyamatos mozgásban vannak. A kívül állók bizonyos idő után beljebb húzódnak, hogy kevésbé átfagyott társaik vegyék át a helyüket.
Érdekesség az is, hogy a császárpingvinek a madárvilágban híresen jó apáknak számítanak, alaposan kiveszik a részüket az utódok gondozásából. Amint a nőstény lerakja a tojását, a hímre hagyja, és elindul feltöltődni. Szó szerint, ugyanis két hónapon keresztül csak halászik. Az apa mindeközben nem eszik semmit, a zsírtartalékaira támaszkodva melengeti a tojást, gyakran hím társaival összebújva. Ebben az időszakban a hímek testsúlya közel felére csökken a kiindulási állapothoz képest. A két hónap elteltével a fióka kikel, és az anyja is visszatér.
Ezen a ponton pedig egyensúlyba kerül a rendszer, a fióka kikelése után ugyanis a hím kap kéthavi kimenőt, amíg feltöltheti leapadt zsírraktárait. Ezt követően tér vissza ismét a családi feladatokhoz. A fiókák hat hónapos koruktól képesek megszerezni saját maguknak az élelmet és melegen tartani magukat. Innentől nem szorulnak már szülői segítségre.
