A bőrrel több gond is van: állatok és emberek halnak meg miatta, illetve a bőripar rendkívül környezetszennyező. A gyermekmunka, az etikátlan kivégzések és a veszélyes kemikáliák használata mind-mind standard eljárás a bőriparban, és ezért érdemes neked is elkerülnöd, ha tudatos fogyasztó vagy.

Hogyan készül a bőr?

A legtöbb ember tisztában van azzal, hogy a bőrruházat állatok bőréből készül.

Mindamellett amíg hordható termék válik belőle, számtalan feldolgozási lépésen megy keresztül. A vágóhidakon az irhát leválasztják az állatról és eladják az irhakereskedőnek.

Ő különválasztja a nagyobb húsdarabokat és a zsírt az irhától, majd azt hűtőben tárolja. A tárolás 14 napon át tart, ezután külföldre szállítják az irhát. Az EU országaiba történő szállításkor az irhát sóval borítják, hogy lassítsák a rothadási folyamatot.

Ezután az irha a cserzőműhelybe kerül, ahol a maradék hús és szőrszálak is eltávolításra kerülnek. Majd az irhát kettéválasztják, az alsó részt (ami az állat testével érintkezett), kidobják.

Ezt a mellékterméket olykor más áruk készítéséhez használják fel, és csak az irha legfelső részéből készül bőráru. A cserzés célja, hogy biztosan ne rothadjon tovább az irha. Számos kémiai anyag felhasználásának eredményeként az irhában lévő kollagén stabilizálódik.

Ezután a kezelés után az irha bő vízbe kerül, áztatás céljából. A legnépszerűbb eljárás a krómmal cserzett bőr, ez egyúttal a leggyorsabb is, hiszen egy nap alatt elvégezhető.

A cserzés után a bőrgyárak vásárolják meg az irhát. Ott magas nyomás alá helyezik, és újabb kémiai anyagokkal festik meg.

Végül megszárítják, lefedik és egy nagy sütőben teljesen kiszárítják. Ezt a műveletet többször is megismétlik egymás után.

Az így kikészített bőrt további felhasználásra ruha- táska- és cipőgyáraknak adják el.

Miért nem hordanak bőrt a vegánok

A bőr nem csak egy felesleges melléktermék

Ellentétben azzal, amit a legtöbb ember gondol, az irha- és bőrkereskedelem a húsiparnak is érdekében áll. Az ő profitjuk 10 százalékát az teszi ki, hogy a marhák bőrét értékesítik.

Naponta változó a marha értéke, de Hollandiában egy farmer átlagosan 50 eurót keres pusztán az irha eladásával.

Ráadásul vannak olyan állatok, akiket kifejezetten a bőrükért tenyésztenek.

Erre jó példa a strucc Dél-Afrikában. Őket is főként a bőrükért tartják, és az állat árának 80 százalékát ez teszi ki, a húsuk csak mellékterméknek számít.

Emellett léteznek olyan cégek is, mint például a Gucci és a Prada, amelyek speciális marhákat, borjakat igényelnek a bőrtermékeik előállításához. Ezekben az esetekben az állatokat kifejezetten a bőrükért tenyésztik és a húsuk eladása mellékes dolognak számít.

Végül, vannak állatok, akiket csak a bőrük miatt vadásznak és az összes többi testrészük feleslegessé válik. Indiában az állatokat sokszor megnyúzzák és a húst eldobják, nem fogyasztják el.

Könnyen lehet, hogy a bőráru, amit korábban vásároltunk, olyan állattól származott, akinek pusztán emiatt kellett meghalnia. Persze most, hogy már több információval rendelkezel, te is tudsz etikusabb döntéseket hozni.

Lehetetlen bebizonyítani a származást

A bőrárukon gyakran annak az országnak a neve szerepel, ahol gyártották. Sajnos ez csak az előállítás helye, és nem tudni, hol élt az állat korábban, hol ölték meg és hol volt a cserzés helye.

Legtöbbször az egyik országban megölik, elszállítják egy másik országba a cserzésre, és egy harmadik országban dolgozzák fel a bőrárut.

Az elmúlt években sok nyugati ország fejlődő országokba vitte az irhát cserzésre. Hollandiában például mindössze két cserzőműhely létezik, és három bőrgyáruk van. Az irha nagy részét külföldre szállítják. Ez nem csak azért történik, mert az előállítási költségek máshol olcsóbbak, hanem, mert a környezetvédelmi szabályozások ott nem olyan szigorúak.

A legtöbb, EU-ban árult bőrtermék Indiából vagy Kínából származik. Ez újabb problémát vet fel. Nem csak lehetetlen megtudni, honnan is ered az irha, hanem azt sem tudhatjuk, milyen állattól származik!

Habár a legtöbb bőráru marhabőrből készül, más állatokat is felhasználnak ennek érdekében, mint például bárányokat, kecskéket, sőt, kutyákat és macskákat is. A legtöbb bőrterméken fel sem tüntetik, milyen állat bőréből származik. Mivel a vásárlók többsége nem szeretne kutya- vagy macskabőrből készült cipőt hordani, ezért előfordul, hogy a gyártók hazudnak az eredetet tekintve.

Az állatok szenvedése

A legtöbb bőráru olyan országokból érkezik, ahol az állatvédelmi szabályok sokkal enyhébbek, mint az EU országokban – vagy egyáltalán nem is léteznek.

A bőripar kegyetlenségére jó példa India. Mivel itt a tehén sokak által szent állatnak számít, nincs sok vágóhíd. Ezért a teheneket, marhákat sokszor több száz mérföld gyaloglásra kényszerítik, hogy elérjenek velük a vágóhídra, vagy zsúfolt szállítóeszközökön viszik oda őket.

Sok állat nem éli túl az utazást, éhen- vagy szomjan halnak, vagy a sérüléseik miatt pusztulnak el. Az sem szokatlan, hogy csilipaprikát, sót vagy dohányt szórnak a szemükbe, vagy eltörik a tehenek farkát, hogy továbbhaladásra kényszerítsék őket.

Indiában vannak olyan területek, ahol illegális az egészséges marhák megölése. Ennek kijátszására a marhákat gyakran megmérgezik vagy megsebesítik, hogy elvihessék őket a vágóhídra.

A vágás itt kegyetlenebb, mint máshol. Nem kábítják el őket, és videók bizonyítják, hogy olykor élve nyúzzák meg őket, úgy, hogy még tudatuknál vannak!

Sok más országban is nagyon gyenge lábakon áll az állatvédelem, vagy egyáltalán nem is létezik – sok ember mégis megvásárolja az innen származó termékeket.

Bőripar Indiában

Miért fenntarthatatlan a bőr?

Még egy oka van annak, hogy ne használjunk bőrtermékeket, ez pedig a környezetünkre gyakorolt katasztrofális hatás.

Sok cserzőműhely a fejlődő országokban található, mivel itt kevésbé szigorúak a környezetvédelmi szabályok, mint az EU-ban. Hollandiában az erősebb szabályozás miatt igen drága és bonyolult a bőr előállítása.

A bőrgyártáshoz nagyon erős vegyi anyagokat használnak fel. A Blackschmidt Intézet, mely a fejlődő országok környezetszennyezésének csökkentésével foglalkozik, a cserzőműhelyeket a 10 leginkább környezetszennyező gyár közé sorolta.

A bőripar kétféleképpen szennyezi a környezetet:

Az első a szerves hulladék. Amikor az irhát leválasztják az állatról, temérdek hús, szőr, vér és egyéb testrész kerül kidobásra. Nyugaton ezekből a szerves anyagokból további termékeket készítenek, mint szappan, ragasztó, állateledel vagy műtrágya. Ezzel szemben a fejlődő országokban ezeket a hulladékokat egyszerűen eldobják, és ez környezeti károkat okoz, különösen akkor, ha a vizekbe kerül.

A másik probléma, hogy az irha kikészítése során rengeteg vizet használnak fel, miután vegyi anyagokkal kezelték az irhát. Ezek a vegyszerek nátrium szulfátot, meszet, formaldehidet, ammóniumsókat, kátrányszármazékokat és krómot tartalmaznak. Ezen anyagok bekerülnek az irha kezelésére használt vízbe, amit kiöntenek a mezőkön vagy beleöntenek a folyókba.

Sok fejlődő országban a folyók menti cserzőüzemek igen nagy károkat okoznak. Ám ez a fajta szennyezés nem csak a természetet és a vadon élő állatokat fenyegeti, de az embereket is – hiszen ezekben az országokban az ivóvíz a vegyi anyagokkal szennyezett folyóvízből származik.

A bőrgyártás nem csak környezetszennyező, de sok-sok természeti javat is felhasznál.

Például a bőrgyártás rengeteg víz használatát igényli, és hosszú távon vízhiányt okozhat. A régebbi bőrgyártási eljárások kevésbé környezetszennyezők, viszont sokkal több időt igényelnek. Ezért a cserzőüzemek igen sok kemikáliát használnak fel.

Ez megvédi az irhát a rothadástól, de így a bőr nem környezetbarát, hanem meglehetősen szennyező, szóval ez az eljárás semmiképp nem fenntartható.

Az emberi jogok semmibe vétele a bőrgyártásban

A gyárak nem csak a fejlődő országok dolgozóinak alacsony munkabéréből profitálnak, hanem kihasználják a munkaerőt és nem tartják be a biztonsági szabályokat.

A kutatók kimutatták, hogy a fejlődő országok cserzőüzemeiben alacsony, vagy nem is létezik a munkabiztonsági szabályozás, és nem látják el a dolgozókat védőfelszereléssel, például védőszemüveggel. Így a munkások rá vannak kényszerítve, hogy veszélyes körülmények közt dolgozzanak, megfelelő védelem nélkül.

Más kutatások arra mutatnak rá, hogy a cserzőüzemekben történő munka komoly betegségek forrása lehet. Olaszországban és Svédországban a vizsgálatok kimutatták, hogy akik cserzőüzem közelében élnek, 20-50%-kal nagyobb eséllyel fognak daganatos betegségben szenvedni.

A fejlődő országokban ez a szám még magasabb, a megfelelő védőfelszerelések hiánya miatt. Bangladesben a cserzőüzemek dolgozóinak 90%-a nem éli meg az 50 éves életkort sem. Indiában sokan szenvednek a króm miatt kialakult betegségekben.

Mindemellett a kizsákmányolás sem ritka, és sok jelentés érkezik a kényszermunkáról. Indiában a vágóhidakon és a bőrgyárakban is létezik kényszermunka, Pakisztánban és Bangladesben a gyermekmunka sem ritka, sőt, a gyerekek veszélyes munkára vannak kényszerítve.

Mivel a bőrgyártás ennyire káros az állatokra, a környezetre és az emberekre nézve is, érdemes megfontolni sokkal fenntarthatóbb és sokkal kevésbé kegyetlen alternatívák vásárlását. Manapság már sokféle vegán bőrutánzat létezik, fenntartható anyagokból is, így hát végképp feleslegessé vált az állati bőr használata.

Források:

MVO (2013). “Sustainability in the leather supply chain”. MVO Nederland. Ernst & Young.

PETA, One Green Planet & Bont voor Dieren

Prove.hu
Galgóczi Dóra

Galgóczi Dóra

Író és természetgyógyász
Évek óta követem a vegán életmódot. A könyveimmel egy kis iránytűt szeretnék adni az embereknek, hogyan találják meg az útjukat a világban. A gyógyítással pedig szeretnék testi-lelki egészséget adni, személyre szabott módszerekkel. Hiszek abban, hogy minden élet egyformán értékes, és mindenkiben ott rejlik az együttérzés.

Írd le a véleményed!