Veganuár

Hogyan teszi tönkre a bolygót a bőripar?

A bőrrel több gond is van: állatok és emberek halnak meg miatta, illetve a bőripar rendkívül környezetszennyező.

A gyermekmunka, az etikátlan állathasználat és a veszélyes kemikáliák használata mind-mind standard eljárás a bőriparban, és ezért érdemes neked is elkerülnöd, ha tudatos fogyasztó vagy.

Hogyan készül a bőr?

A legtöbb ember tisztában van azzal, hogy a bőrruházat állatok bőréből készül.

Mire az élő állatból bőr lesz, számtalan feldolgozási lépésen megy keresztül. Először a vágóhídon az irhát leválasztják az állatról, és eladják az irhakereskedőnek.

Ő különválasztja a nagyobb húsdarabokat és a zsírt az irhától, majd azt hűtőben tárolja. A tárolás 14 napon át tart, ezután külföldre szállítják az irhát. Az EU országaiba történő szállításkor az irhát sóval borítják, hogy lassítsák a rothadási folyamatot.

Ezután az irha a cserzőműhelybe kerül, ahol a maradék hús és szőrszálak is eltávolításra kerülnek. Majd az irhát kettéválasztják, az alsó részt pedig, ami az állat testével érintkezett, sokszor kidobják, olykor pedig más áruk készítéséhez használják fel, és csak az irha legfelső részéből készül bőráru.

A cserzés célja, hogy biztosan ne rothadjon tovább az irha. Számos kémiai anyag felhasználásának eredményeként az irhában lévő kollagén stabilizálódik.

Ezután a kezelés után az irha bő vízbe kerül, áztatás céljából. A legnépszerűbb eljárás a krómmal cserzett bőr, ez egyúttal a leggyorsabb is, hiszen egy nap alatt elvégezhető.

A cserzés után a bőrgyárak vásárolják meg az irhát. Ott magas nyomás alá helyezik, és újabb kémiai anyagokkal festik meg.

Végül megszárítják, lefedik és egy nagy sütőben teljesen kiszárítják. Ezt a műveletet többször is megismétlik egymás után.

Az így kikészített bőrt további felhasználásra ruha-, táska- és cipőgyáraknak adják el.

Miért nem hordanak bőrt a vegánok

A bőr nem csak egy felesleges melléktermék

Ellentétben azzal, amit a legtöbb ember gondol, az irha- és bőrkereskedelem a húsiparnak is érdekében áll: a bevételük egy részét az adja, hogy a bőriparnak adnak el alapanyagot. Aki tehát bőrt vesz, az a húsipart ugyanúgy támogatja.

Ráadásul vannak olyan állatok, akiket kifejezetten a bőrükért tenyésztenek.

Erre jó példa a strucc Dél-Afrikában. Őket is főként a bőrükért tartják, és a struccipar profitjának 80 százalékát ez teszi ki, a húsuk mellékterméknek számít.

Emellett a fiatal borjak bőréből készült táskák, cipők rettenetesen kelendőek a luxusmárka-piacon: olyannyira, hogy konkrétan hiánytermék az ilyen bőr, ezért a hús- és tejiparban levágott kisborjak mellett bizonyos telepeken az állatokat kifejezetten a bőrükért tenyésztik és ölik meg, a húsuk eladása mellékes dolognak számít.

Mivel az emberek egyre kevésbé akarnak olyan “cuki” bébiállatokat elfogyasztani, mint a bárány és a borjú, egyre kevesebb marad melléktermékként hátra a hús- és tejiparból. Viszont a luxusmárkák pont ilyen bőrből készítik a luxuscikkeiket, mert ezeknek a fiatal állatoknak a “legjobb minőségű” a bőre, így az egyre nagyobb hiány miatt több cég, például a Hermés és a Gucci, konkrétan felvásárol állattelepeket, hogy továbbra is lehessen belőlük táskákat és cipőket készíteni.

Könnyen lehet, hogy a bőráru, amit korábban vásároltunk, olyan állattól származott, akinek pusztán emiatt kellett meghalnia. Persze most, hogy már több információval rendelkezel, te is tudsz etikusabb döntéseket hozni.

Lehetetlen bebizonyítani a származást

A bőrárukon gyakran annak az országnak a neve szerepel, ahol gyártották. Sajnos ez csak az előállítás helye, és legtöbbször nem tudni, hol élt az állat korábban, hol ölték meg és hol volt a cserzés helye. Legtöbbször az egyik országban megölik, elszállítják egy másik országba a cserzésre, és egy harmadik országban dolgozzák fel a bőrárut.

Az elmúlt években sok nyugati ország perifériás országokba vitte az irhát cserzésre. Hollandiában például mindössze két cserzőműhely létezik, és három bőrgyáruk van. Az irha nagy részét külföldre szállítják. Ez nem csak azért történik, mert az előállítási költségek máshol olcsóbbak, hanem azért is, mert a környezetvédelmi szabályozások ott nem olyan szigorúak.

A legtöbb, EU-ban árult bőrtermék Indiából, Bangladesből vagy Kínából származik. Ez újabb problémát vet fel. Nem csak lehetetlen megtudni, honnan is ered az irha, hanem azt sem tudhatjuk, milyen állattól származik!

Habár a legtöbb bőráru marhabőrből készül, más állatokat is felhasználnak ennek érdekében, mint például bárányokat, kecskéket, sőt, kutyákat és macskákat is. A legtöbb bőrterméken fel sem tüntetik, milyen állat bőréből származik. Mivel a vásárlók többsége nem szeretne kutya- vagy macskabőrből készült cipőt hordani, ezért előfordul, hogy a gyártók hazudnak az eredetet tekintve.

Az állatok szenvedése

A legtöbb bőráru olyan országokból érkezik, ahol az állatvédelmi szabályok sokkal enyhébbek, mint az EU-s országokban – vagy egyáltalán nem is léteznek.

A bőripar kegyetlenségére jó példa India. Mivel itt a tehén sokak által szent állatnak számít, nincs sok vágóhíd. Ezért a teheneket, marhákat sokszor több ezer kilométer gyaloglásra kényszerítik, hogy elérjenek velük a vágóhídra, vagy zsúfolt szállítóeszközökön viszik oda őket. Ha az állatok annyira elfáradnak, hogy a földre rogynak, ütlegelik őket, eltörik a farkukat vagy irritáló anyagot, például csilipaprikát, sót vagy dohányt kennek a szemükbe, hogy felkeljenek és folytassák a gyaloglást.

Sok állat nem éli túl az utazást, éhen- vagy szomjan halnak, vagy a sérüléseik miatt pusztulnak el.

Indiában vannak olyan területek, ahol illegális az egészséges marhák megölése. Ennek kijátszására a marhákat gyakran megmérgezik vagy megsebesítik, eltörik a lábukat, hogy elvihessék őket a vágóhídra.

Sok más országban is nagyon gyenge lábakon áll az állatvédelem, vagy egyáltalán nem is létezik – sok ember mégis megvásárolja az innen származó termékeket.

Bőripar Indiában

Miért fenntarthatatlan a bőr?

Még egy érv a bőr ellen a környezetünkre gyakorolt katasztrofális hatása.

Sok cserzőműhely a perifériás országokban található, mivel itt kevésbé szigorúak a környezetvédelmi szabályok, mint az EU-ban.

A bőrgyártáshoz nagyon erős vegyi anyagokat használnak fel. A Blacksmith Intézet, ami a perifériás országok környezetszennyezésének csökkentésével foglalkozik, a cserzőműhelyeket a mérgező szennyezést okozó iparágak listáján az 5. legrosszabb helyre teszi.

A bőripar többféleképp szennyezi a környezetet:

Az egyik probléma a szerves hulladék. Amikor az irhát leválasztják az állatról, temérdek hús, szőr, vér és egyéb testrész kerül kidobásra. Nyugaton ezekből a szerves anyagokból további termékeket készítenek, mint szappan, ragasztó, állateledel vagy műtrágya. Ezzel szemben a perifériás országokban ezeket a hulladékokat egyszerűen eldobják, és ez környezeti károkat okoz, különösen akkor, ha a vizekbe kerül.

A másik probléma, hogy az irha kikészítése során rengeteg vizet használnak fel, miután vegyi anyagokkal kezelték az irhát. Ezek a vegyszerek nátrium-szulfátot, meszet, formaldehidet, ammóniumsókat, kátrányszármazékokat és krómot tartalmaznak.

Ezen anyagok bekerülnek az irha kezelésére használt vízbe, amit kiöntenek a mezőkön vagy beleöntenek a folyókba. A legsúlyosabb ezek közül a krómszennyezés, ami az élővilágra és az emberekre is óriási veszélyt jelent.

Emellett bőrgyártás nem csak környezetszennyező, de sok-sok természeti javat is felhasznál.

Például a bőrgyártás rengeteg víz használatát igényli, és hosszú távon vízhiányt okozhat. A régebbi bőrgyártási eljárások kevésbé környezetszennyezők, viszont sokkal több időt igényelnek. Ezért a cserzőüzemek igen sok kemikáliát használnak fel.

Ez megvédi az irhát a rothadástól, de így a bőr nem környezetbarát, hanem meglehetősen szennyező, szóval ez az eljárás semmiképp nem fenntartható.

Az emberi jogok semmibe vétele a bőrgyártásban

A gyárak nem csak a perifériás országok dolgozóinak alacsony munkabéréből profitálnak, hanem kihasználják a munkaerőt és nem tartják be a biztonsági szabályokat.

Az itteni cserzőüzemekben alacsony, vagy nem is létezik a munkabiztonsági szabályozás, és nem látják el a dolgozókat védőfelszereléssel, például védőszemüveggel. Így a munkások rá vannak kényszerítve, hogy veszélyes körülmények közt dolgozzanak, megfelelő védelem nélkül.

De nem csak a perifériás, hanem a centrumországokban is problémás a bőripar: olasz és svéd kutatások is bizonyítják, hogy a cserzőüzemben dolgozók körében gyakoribbak bizonyos rákos megbetegedések.

A perifériás országokban a megfelelő védőfelszerelések hiánya még nagyobb kockázatot rejt: Bangladesben a cserzőüzemek dolgozóinak 90%-a nem éli meg az 50 éves életkort sem. Indiában sokan szenvednek a króm miatt kialakult betegségekben.

Mindemellett a kizsákmányolás sem ritka, és sok jelentés érkezik kényszermunkáról. Indiában a vágóhidakon és a bőrgyárakban is létezik kényszermunka, Pakisztánban és Bangladesben a gyermekmunka sem ritka, sőt, a gyerekek veszélyes munkára vannak kényszerítve.

Mivel a bőrgyártás ennyire káros az állatokra, a környezetre és az emberekre nézve is, érdemes megfontolni sokkal fenntarthatóbb és sokkal kevésbé kegyetlen alternatívák vásárlását. Manapság már sokféle vegán bőrutánzat létezik, fenntartható anyagokból is, így hát végképp feleslegessé vált az állati bőr használata.

Tetszett ez a cikk? Olvasnál még ilyet? Csatlakozz a több, mint 100 támogatónkhoz, akik már befektettek a minőségi vegán újságírásba.
Galgóczi Dóra

Galgóczi Dóra

Író és természetgyógyász
Évek óta követem a vegán életmódot. A könyveimmel egy kis iránytűt szeretnék adni az embereknek, hogyan találják meg az útjukat a világban. A gyógyítással pedig szeretnék testi-lelki egészséget adni, személyre szabott módszerekkel. Hiszek abban, hogy minden élet egyformán értékes, és mindenkiben ott rejlik az együttérzés.

Írd le a véleményed!

Szünet.

A Veganuár 2020 lezárult. 
Térj vissza néhány hét múlva, hogy elsőként regisztrálj
a 2021-es kihívásra.