Új Cápa is debütált idén az RTL-en immár nyolcadik éve futó Cápák között című műsorban. Bojinka Miklós, a Sanimix és a Wasserburg márkák tulajdonosa az évad elején emlékezetes jelenettel mutatkozott be. A többi befektetővel ellentétben többször is felszólalt olyan cégek ellen, amelyek állati eredetű tejtermékekre próbáltak anyagi forrást találni. Ennek oka pedig a bolygónk jövője iránti aggodalma, és a tejtermékek okozta, de tejmentes életmóddal kiküszöbölt egészségügyi problémája. Hisz a minőségi növényi termékek forradalmában és tudatosan éli a mindennapjait. Úgy gondolja, hogy az üzleti siker és a jó ügyek támogatása együtt is működhet. Bojinka Miklóssal beszélgettünk.
Éles kritikát fogalmazott meg a Cápák között új cápája, Bojinka Miklós egy februári adásban a tejlobbival szemben. Lendvai Csaba mezőgazdasági családi vállalkozásból érkezett a Cápák elé, hogy bemutassa tejtermelési és feldolgozási ötletét. Cége 450 hektáron gazdálkodik, növénytermesztéssel, állattenyésztéssel, feldolgozással és kereskedelemmel foglalkozik. Jelenleg egy több mint egymilliárd forintos beruházás zajlik állattartó telepükön, amely 240 tehenes tejtermelésre épül. A cél pedig az, hogy saját üzemükben dolgozzák fel az A2-es tejből készült, prémiumnak titulált tejtermékeket.
A befektető azonban nyíltan kijelentette, hogy egészségügyi és környezetvédelmi okokból nem tudja támogatni az egyébként is erős tejlobbit. A Sanimix és a Wasserburg márkák tulajdonosa hangsúlyozta, emellett akkor is kiáll, ha befektetőtársai nem hisznek neki.
Bojinka Miklóst többek között arról kérdeztük, miért döntött az életmódváltás mellett, mitől gyorsulhatna be a globális változás, vagy mit keres egy vállalkozóban, aki jobbá akarja tenni a világot.
Személyes indíttatás
Vida Raul / Prove: Régóta nem fogyasztasz tejtermékeket. Ezt nálad inkább környezetvédelmi vagy egészségügyi motiváció hozta el?
Bojinka Miklós: Igazából mindkettő. Régóta zavar, hogy a nagyüzemi állattartás jelentős környezetszennyezést okoz. Mindenhol azt lehet olvasni, hogy a bolygónk légköre egyre drasztikusabban a felmelegedés irányába tart, miközben a károsanyag-kibocsátás is rendkívül magas. Ennek pedig jelentős része a szarvasmarha-, sertés- és csirketenyésztésből származik.
A döntésem másik része egészségügyi volt: az életkoromból adódóan elkezdtem tudatosabban élni, odafigyelni a sportra és az egészségemre.
Sok refluxos és emésztési problémám volt, amire mindenki azt mondta, hogy biztosan a stressztől van. Ebben én nem hiszek, különösen 32 év vállalkozói lét után. Ezért táplálkozási specialista orvossal, gasztroenterológussal és onkológussal átbeszélve határoztam úgy, hogy sürgősen le kell mondanom a tejről. Már csaknem három éve nem fogyasztok tejtermékeket.
Alapvetően nem a tejcukorral van a probléma, hanem a tejben található kazein nevű fehérjével, amely a sajtokban különösen magas koncentrációban fordul elő.
Büszke vagyok rá, hogy tejmentesen étkezem, és ezzel a környezetvédelemhez is hozzá tudok járulni.
Sok tanulmány mutat rá, hogy a tejtermelés környezetvédelmi és egészségügyi problémákat is okozhat. Tudomásod szerint mi a baj a tejjel?
Ha a tejet molekuláris szinten vizsgáljuk, az orvosaim szerint a kazein nevű tejfehérjét a populáció nagy része nehezen emészti meg. Én egyébként állítom, hogy a tej felnőttkorban emésztési zavarokat okoz. A probléma az, hogy a tej gátolja a sejtanyagcsere folyamatát, állandó gyulladásban tartja a mikrobiomot is, amely segíti a felszívódást és az emésztést – de így gyulladásban marad, és károsodik.
Környezetvédelmi szempontból is komoly problémákat látunk. Rengeteg hiteles szakirodalom támasztja alá, hogy a szarvasmarha-tenyésztés által termelt metán huszonnyolcszor jobban melegíti a Föld légkörét, mint a szén-dioxid. A metán ráadásul tizenkét évig marad a légkörben, és mivel a szarvasmarha kérődző állat, dupla gyomorral rendelkezik, így még több metánt bocsát ki az emésztése során. Emellett a napi 60 kilogramm trágyával egy marha jelentős mértékben szennyezi a termőföldeket is. Ezek óriási problémák.
Ha már annyit megteszek, hogy legalább csak a tejtermékeket növényi alternatívákra cserélem, akkor már tettem valamit a jó ügyért.
Mi volt az első találkozásod, élményed az általad is többször megnevezett erős tejlobbival?
Azt gondolom, hogy a tej nem táplálék. Valaki egyszer régen kitalálta, hogy a tejet nagy mennyiségben és olcsón elő lehet állítani, így beépült az élelmiszer-kategóriák közé. De ma már sok szakember mondja, hogy a tej inkább káros, mint hasznos.
Gyerekkoromban még folyamatosan azt hallottam, hogy a tej „élet, erő, egészség”, ehhez pedig minden szülő becsületesen igazodott is.
Én is megkaptam a reggeli tejes kakaót vagy tejeskávét, aztán a nap eleje a túlélésről szólt – görcsökkel, puffadással, figyelemzavarral. Akkoriban sem az orvosok, sem az egészségügyben dolgozó édesanyám nem ismerték fel, hogy mindezt a tej okozhatja.
Minden szülő úgy gondolta akkoriban, hogy nem hagyhatja abba a gyermeke a tejfogyasztást, mert akkor nem visz be elegendő kalciumot, vagy nem lesz ereje. Ennek az üzenetnek a 60-80 éves sulykolása oda vezetett, hogy mindenki elhiszi, hogy ezt naponta be kell vinni a szervezetbe, és nélkülözhetetlen élelmiszer, de ez nem igaz. Ezeket természetesen nem én találtam ki, hanem próbálom a megfelelő szakemberektől elszívni a tudást, egyúttal okosan és tudatosabban élni.
Befektetés a jövőbe
Aki nézi a műsort, az tudja, hogy befektettél a Resysten és a NaTuri termékeibe. Előbbi a metánkibocsátás csökkentéséért, utóbbi a növényi alapú szuperélelmiszerek szélesebb körben való elfogadtatásán dolgozik. Mivel győztek meg ezek a cégek?
Nagy örömmel láttam a műsorban a NaTuri nyers vegán, mindenmentes superfoodjait, mert én már évek óta fogyasztom a termékeiket meggyőződésből, a magas rosttartalmuk miatt. Amikor Glória és Szabolcs bemutatták a termékeiket, azonnal tudtam, hogy érdemes befektetni. Most, hogy Orbók Ilivel együtt beszálltunk, segítünk nekik a gépesítésben, hogy nagyobb volumenben gyárthassanak.
A Resystenbe való befektetésemet pedig az a filozófia vezérelte, hogy ha valakinek megvan a lehetősége, akkor valamit hozzá kell tennie a környezetvédelemhez. Ők már a Covid–19 alatt kifejlesztettek egy fertőtlenítőrendszert, most pedig tudósokkal és szakemberekkel dolgoznak a metánkibocsátás csökkentésén. Bár a kockázati tőkebefektetés ellen vagyok, ebben az esetben a cél és a küldetés prioritást élvezett.
Minden magas egzisztenciával rendelkező embernek valamit hozzá kellene tennie a környezetvédelemhez. Aki magasabb jövedelemmel rendelkezik, annak kicsit nagyobb a felelőssége, és többet kell beleraknia.
Milyen elvárásaid vannak egy cégvezetővel szemben, aki befektetést kér tőled?
Örülnék, ha mindenki professzionális ügyvezetőként vinné a cégét, de az a helyzet, hogy bőven elég már az is, ha:
- a számok rendben vannak;
- tudja, hova akar eljutni;
- tudja, milyen profitrátával akar dolgozni;
- elismeri a kollégáit
- és a megfelelő embert a megfelelő helyre teszi.
Lehet, hogy van egy jó ötleted, de semmit nem ér, ha a megfelelő szakemberek bérét nem tudod kigazdálkodni. És ha már számok: környezetvédelmet nem lehet pénz nélkül csinálni. Mindenhez pénz kell, a környezet megóvásához és a pusztításához is. A jövőre nézve azt látnám előremutatónak, ha az állami támogatások olyan élelmiszerekbe, biogazdaságokba mennének, amelyek a közös jövőt építik, nem pedig rombolják.
Most, a ragadós száj- és körömfájás járvány idején ez éppen egy aktuális téma. Én személy szerint nem újraépíteném a telepeket, hogy még több szarvasmarhát tartsak, hanem a támogatásokat edukációra használnám. Így azok a vállalkozók és gazdák, akik ebből élnek és anyagilag is rákényszerülnek a folytatására, inkább lassan, de biztosan átállhatnának a fenntarthatóbb élelmiszer-termelésre.
Lehet, hogy most lenne itt az ideje, hogy komoly állami ösztönzőkkel fordítsunk ezen a rendszeren, és egy jobb világot építsünk.
A tejpótlók iránti elkötelezettséged egyértelmű, de van-e másfajta terméktípus, amely iránt érdeklődsz, például a hús- és tojáspótlók?
Túlzás lenne azt állítani, hogy keresem ezeket. Fontos leszögezni, hogy tejmentesen étkezem, de nem vagyok vegán, húst fogyasztok. Nagyon várom már azt a pillanatot, amikor állagban és minőségben is megközelítik majd a pótlótermékek a húst, nyitott vagyok rá.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy a legjobb minőségű tej-, tojás- vagy húspótlók ma még mikrogazdaságokból és családi vállalkozásokból származnak. Ez szomorú, mert elkezdődhetne ezeknek a termékeknek a nagyüzemi gyártása is: ha a kicsiknek megéri, akkor nagy tételben még nagyobb profitot lehetne elérni.
Húsz éven belül ebben változásnak kell lennie. A világ vezetői is rá fognak döbbenni, hogy az élelmiszergyártásban is kell reformokat végrehajtani, például a nagy konszerneknek.
Tényleg tudatosulhat ez a vezetőkben húsz éven belül? Hiszel ebben?
Kénytelenek rájönni, mert egyébként végünk van – nekünk, az emberiségnek; a légkörnek és a bolygónak is.
Menővé tenni a tudatosságot
Mit gondolsz, hogyan lehetne a tejalternatívákat és más környezettudatos és egészséges ételeket eljuttatni tömegekhez, és kilépni a buborékból?
A NaTuri éppen gépesítés előtt áll, így olcsóbbá válhat a termék előállítása. A bioélelmiszerek és a kisebb manufaktúrák vegán, mindenmentes és egészséges termékei általában drágák. Gépesítéssel viszont az ár csökkenthető, és a termékek szélesebb körben is elérhetővé válhatnak.
Ha nekünk megy, akkor ez a gigakonszerneknek is menne. Mérhető, szabad szemmel látható százalékban tudnák csökkenteni a károsanyag-kibocsátásukat pillanatok alatt, ha valóban akarnák. De szerintem a hús- és a tejlobbi van olyan erős, hogy ezt jelenleg akadályozza.
A másik nagyon fontos felismerés számomra, és örülnék, ha ez szélesebb körben elterjedne:
ha valami nem is ugyanolyan, attól még lehet jó az íze.
Megszoktuk az évtizedek alatt a hagyományos ízeket, de nem feltétlenül kell ugyanazokat keresni az újabb élelmiszerekben. Mindenki a saját ízlése és komfortzónája szerint megkeresheti a neki megfelelő alternatívákat az egészségéért és a Földért.
A radikális gondolkodás viszont nem jó út. Az, hogy sarkából kifordítva, 180 fokkal megfordítom a világot, az no way, ez az emberiségnél nem működik.
El tudod képzelni, hogy a közeljövőben legalább a fejlett országokban a többség, vagy akár mindenki elhagyja az állati eredetű ételeket?
Azt gondolom, hogy elindult egy pozitív folyamat. Nyugat-Európában már csökken a hús- és tejfogyasztás, és számos kampány szól arról, hogy elengedjük ezeket a termékeket. Úgy érzem, jelenleg ott tartunk az élelmiszeriparban, mint húsz évvel ezelőtt az elektromos autókkal.
Az én életemben teljes átállás valószínűleg már nem fog bekövetkezni. Ha viszont a következő két évtizedben akár csak 50 százalékkal csökkenne az állati eredetű termékek fogyasztása, azt azonnal aláírnám.
Példát mutatni és jobbá válni
Az is világos mind a műsorból, mind pedig a most elhangzottakból, hogy odafigyelsz a tudatosságra az életedben. Mik azok a főbb tanácsok, amelyeket mindenkinek javasolnál?
Nem vagyok hipochonder – bár sokan azt gondolhatják –, viszont „vitaminzabáló” vagyok, odafigyelek a nyomelemek pótlására is.
Mivel kizsigereltük a termőföldeket, ugyanaz a sárgarépa ma már nem biztos, hogy ugyanannyi tápanyagot tartalmaz, mint nagyanyáink idejében vagy kétszáz évvel ezelőtt.
Éppen ezért tudatosan, professzionálisan előállított, megbízható forrásból származó vitaminokkal pótlom a testemnek szükséges tápanyagokat.
Emellett évente kétszer kontroll-laborvizsgálatra járok, és sokat mozgok. A konditerem most egy kicsit háttérbe szorult, de évente 2500-3000 kilométert terepbringázom, emellett heti háromszor futok 4,5-5 kilométert.
A stressz csökkentése is nagyon fontos. A megfelelő alvás szintén kulcsfontosságú, én például okosórával mérem annak minőségét, és látom az elmúlt években, hogy a REM-szakasz megtartása és az időben való lefekvés milyen fontos.
Bár nem vagyok alkoholkerülő, csak ritka alkalmakon iszom. Az sem működik, hogy naponta kis mennyiséget iszunk, mert onkológustól és más szakemberektől tudom, hogy az alkohol valójában méreg. Így én hét közben egyáltalán nem fogyasztok alkoholt, még esténként egy pohár sört sem.
Ha egyénként változtatni akarunk bármilyen okból, mik a leghatékonyabb módszerek erre?
Mindenkinek meg kell találnia, hogy a komfortzónája szerint mi fér bele, mire hajlandó. Ha eddig jó minőségű és ízletes ételeket evett, akkor nem fogja megszokni a rossz minőségű, ízetlen termékeket. Ha eddig kétszáz métert sem gyalogolt naponta, akkor nem várhatjuk el tőle, hogy holnaptól tíz kilométereket fusson.
Mindenki döntse el egyénként, milyen pici lépést tesz, ami közösen, nagyban már olyan százalékot jelent, hogy minden elindul egy jobb irányba.
Neked a következő tíz évre mik a személyes prioritásaid, amelyekkel jobbá tennéd a bolygót és az egészségedet?
Vállalkozói szinten mindenképpen olyan cégekbe szeretnék befektetni, amelyek nemcsak profitábilisak, hanem jó ügyekért is dolgoznak. Olyan vállalkozások érdekelnek, amelyek valamilyen módon hozzájárulnak a környezetvédelemhez vagy az egészségtudatos életmód népszerűsítéséhez.
Személyes szinten pedig duplájára szeretném növelni a biozöldségek fogyasztását. A szénhidrátbevitelt csökkenteném, és az állati eredetű fehérjéket is visszaszorítanám. Ez nemcsak az egészségemre, hanem a bolygóra is pozitív hatással lesz.
