Amikor elhatároztam, hogy írok az európai uniós állatvédelmi irányelvekről, és ennek érdekében indítottam pár Google keresést, rögtön elkezdtem érezni a zavart az erőben.
A problémám a következő volt; a keresési eredményekből világosan látszott, hogy az emberek számára az állatokat még mindig csak kutyák, macskák és Kecskeméten őshonos szurikáták jelentik, így az állatvédelemmel foglalkozó cikkek nagy része is őket állította középpontba.
Tény, hogy ezek az állatok sem érdemlik meg a szenvedéssel teli életet, azonban mi van az úgynevezett haszonállatokkal?
Számosságukat tekintve nagyobb tömegben vannak jelen, mint a társállatok, hiszen Magyarországon körülbelül 880 ezer szarvasmarhát, 2,9 millió sertést, 35 millió tyúkot és 1,2 millió juhot tartanak, míg a kutyák és macskák becsült száma alig haladja meg a 3 milliót.
Ki garantálja a kínzásoktól mentes életet azoknak az élőlényeknek, akik olyan tömegben vannak jelen Magyarország területén, mint Lengyelország teljes lakossága?
A válasz egyértelmű; az Európai Unió.
A közösség szabályozása nemzetközi összehasonlításban is szigorúnak mondható (legalábbis ezt írják a szakértők), így ennek tudatában megkönnyebbülten dőlhetünk hátra a kanapén, kezünkben egy mekis hamburgerrel, arra gondolva, hogy a hambiban lévő marha szivárványok és tündérkék mellett élte le az életét, majd önként sétált a vágóhídra, hogy feláldozza magát az emberiség javáért. Vagy mégsem?
Nézzük meg jobban, hogy mit is tartalmaznak ezek az irányelvek.
A gazdasági haszonállatok védelméhez kapcsolódó egyezmények esetében nem az állatkínzás elleni fellépésen van a hangsúly, sokkal inkább az állatjólléten, azaz a tartott állat komfortérzetét javító intézkedéseken. Ez elég szépen hangzik, nemde?
Bár nem tudom, hogy mit jelenthet egy tojótyúk számára a komfortérzet, de ha azt, mint számomra, akkor az EU-s baromfiak mindegyike Gucci bikiniben és Oakley napszemcsiben tengeti a mindennapjait a tenerifei homokos tengerparton, száraz martinit kortyolgatva.
Itt akár be is fejezhettem volna a nyomozást, de mivel nem hallottam róla, hogy jelentős lenne az élőszárnyasok exportja különböző üdülőparadicsomok irányába, így tovább olvastam a témában.
Szóval mi a törvényalkotó elképzelése a tojótyúkok kényelméről?
Nos, szerintük a baromfiállomány kényelmének biztosításához elengedhetetlen kellék egy 450 cm2-es alapterületű, 40 cm magasságú ketrec, ahol mesterséges fény alkalmazása esetén szükséges bizonyos időközönként a világítás lekapcsolása, hogy számukra a megfelelő pihenőidő biztosítva legyen.
Ez magyarra lefordítva annyit jelent, hogy a szárnyasok kénytelenek egy A4-es papírlapnál kisebb alapterületű ketrecben leélni az életüket úgy, hogy soha nem fogják látni sem az eget, sem a napot, sem a csillagokat.
Ez bizony nem az a tengerparti idill, amit elképzeltem…
Mi a helyzet a sertésekkel?
Számukra sem rózsás az élet. A sertések esetében a testsúlyuktól függ az, hogy számukra mennyi területet kell biztosítani, azonban így is maximum 1 m2 terület jut egy 110 kg-ot meghaladó testtömegű sertésre.
Ráadásul az esetükben még a kikötözés is lehetséges opció, amennyiben ez indokolt, illetve ez nem okoz sérülést a sertésnek.
És akkor még nem beszéltünk a farokkurtításról és a farkasfoglecsípésről, amely ugyan nem végezhető rutinszerűen, csak akkor, ha az állományban előforduló sérülések az eljárás el nem végzésére vezethetőek vissza.
Mivel nagyon kis helyen nagyon sok disznót tartanak, azok hajlamosak lehetnek agresszív viselkedésformákat felvenni, mint például egymás farkának lerágása.
Azonban a megelőzés egyetlen módszere a törvényalkotó szerint nem az, hogy nagyobb teret biztosítson a sertések számára, hanem az érzéstelenítés nélkül végzett megcsonkításuk.
Na és marhatartás?
A törvény az ő esetükben sem kíméletes. Az irányelvek csupán a borjak tartására vonatkoznak, esetükben is inkább helyezik előtérbe az állattartók érdekeit, mint az állatokét. A borjak számára fenntartott tér nagysága a testtömegüktől függ, azonban a legnagyobb boksz alapterülete így is csak 1,8 m2, ahol egy 220 kg-ot meghaladó testtömegű állatnak kell elférnie.
Nem várhatunk sokat az állatok leölésére vonatkozó szabályoktól sem. Bár alapelvként tünteti fel az arra való törekvést, hogy vágás előtt és alatt minél kevesebb szenvedést okozzunk a jószágoknak, azonban az EU 2002-ben vallási csoportok nyomására lazított az előírásain, így törvényes lett a teljes tudatánál lévő, lefogott állat torkának érzéstelenítés nélküli elmetszése.
Ugyan mindegyik állatfaj esetében kitérnek az irányelvek a megfelelő takarmány és ivóvízellátás fontosságára és a beteg jószágok egészségügyi ellátására. Azonban az az érzésem, hogy ezt inkább népegészségügyi megfontolásból teszik, mint az állatok jóllétének érdekében.
Kétségtelen, hogy utóbbi intézkedésekből az állatok is profitálnak, azonban ha a szabályozás egészét vesszük alapul és az a mögött meghúzódó szándékot szeretnénk megfejteni, úgy világosan kitűnik, hogy a jogalkotó kifejezetten az állattartók és a fogyasztók érdekeit tartotta szem előtt a törvényhozási folyamat során.
(Elég a sertések érzéstelenítés nélkül végzett herélésére, egyéb csonkításaira, vagy az állatok valós helyigényére és az irányelvben szabályozott ketrecek és boxok méretére gondolnunk.)
Ezt a gyanúmat támasztják alá az Eyes on Animals és a Welfarm által végzett vizsgálatok is, melyekből kiderült, hogy bár az Európai Unióban a legszigorúbbak az állatok szállítására vonatkozó előírások (annyira azért ezek sem szigorúak), ezeket a szabályokat a fuvarok 70 %-a megszegi.
Ennek következtében az állatok ivóvíz és takarmány nélkül szenvedik végig a sokszor több mint 4000 km-es távolságot, illetve 100 órás utazási időtartamot.
A helyzetet súlyosbítja a túlzsúfoltság, a sokszor 30 C°-ot is meghaladó hőmérséklet a kamion belsejében, illetve a kínzással is felérő rögzítési módszerek.
Bizonyos esetekben a jószágok nem képesek megbirkózni az extrém körülményekkel, ezért még utazás közben elhullanak. Az EU azonban – főként a magyar hatóságok strukturális problémái miatt – képtelen volt elejét venni a szabályszegéseknek, így a brutális élőállatszállítás gyakorlata tovább folytatódik.
Nem hiszel nekünk? Nézd meg magad:
A fentiek tükrében világosan látszik, hogy az törvényalkotók és az illetékes hatóságok az állattartásban és az élőállatszállításban érdekelt gazdasági szereplők érdekeit tartják szem előtt. Így a haszonállatok egész életükben borzalmas körülmények között kénytelenek élni, majd még borzalmasabb körülmények közepette halnak meg.
Amennyiben személyesen is tenni kívánsz azért, hogy az állatok kínzása egy letűnt kor rossz emléke legyen csupán, akkor ne támogasd ezeket a szervezeteket a pénzeddel. Helyette fogyassz tisztán növényi alapú ételeket és bojkottálj minden állathasználatot!
Kövesd a Prove.hu-t, tájékozódj a vegán életmódról, légy te is az állatok megmentője!
