Bár a világ nagy része, ha üvegházhatású gázokról van szó, leginkább az energiahasználatra gondol, a volt amerikai energiaügyi államtitkár, Steven Chu a mezőgazdaságot teszi a lista tetejére – főképp az állattenyésztést.

A klímaváltozás főkolomposa: az állattenyésztés

A Nobel-díjas fizikus a Chicagói Egyetemen tartott egyik előadásában mérte fel a világ szén-szennyező iparágait, a hús- és tejiparral kezdve.

Ha a hús- és tejipari szarvasmarhák külön országot alkotnának, több üvegházhatású gáz kibocsátásáért lennének felelősek, mint az Európai Unió 28 országa összetéve. Ez azért elgondolkodtató

– mondja Chu, aki nemrég az Amerikai Tudományfejlesztési Szövetség elnöke lett.

Chu összevetette a húsból és tejből származó üvegházhatású gázokat más mezőgazdasági gyakorlatokból származó kibocsátásokkal, mint a trágyázás és a földhasználat megváltozása (pl. erdőirtás és talajromlás).

A keletkező üvegházhatású gázokat élettartam és hatáserősség szerint mérlegelte, amely azt mutatta, a mezőgazdaságból származó kibocsátások nagyobb problémát jelentenek, mint az energiaszektorban keletkezők:

Akkor elmondom még egyszer: a mezőgazdaság és a földhasználat több üvegházhatású gázt termel, mint az energiatermelés.

Ez is érdekelhet ➡  A sajt vagy a marhahús terheli jobban a környezetet?

Chu az ipari mezőgazdaság természetellenes hatásait a következőképp írta le:

A túltenyésztett kukorica az összes életenergiáját annak szenteli, hogy óriási magokat hozzon; a malacok akár százharminc kilót híznak mindössze néhány hónap alatt; a pulykákat célzottan addig hizlalják melltájékon, hogy nem képesek párosodni, ezért mesterségesen kell őket megtermékenyíteni

– egy bolygó, amit számokban néhány genetikailag módosított, tenyésztett, majd levágott állatfaj dominál – mindez azért, hogy mi, emberek megehessük őket.

– Hadd mondjam el, hogyan oszlik el az állatok széntömege – mondja Chu, egy nemrég készült tanulmányra utalva a földi biomasszáról [biomassza: biológiai eredetű szervesanyag-tömeg].

Az emberek, és azok az állatok, akiket megeszünk, a földi [emlős állatokra vonatkozó] biomassza 96 százalékát teszik ki.

A legkeskenyebb sáv: bivalyok, patkányok, egerek, oroszlánok, tigrisek, medvék [és az összes többi vadállat együttvéve] – 4 százalék.

Az emlősök által kitett földi biomassza eloszlása. Choose Wild / Facebook

Nem Steven Chu az első ember, aki szoros összefüggésbe hozza a klímaváltozást az állattenyésztéssel: számos tanulmány jutott a közelmúltban hasonló következtetésre.

A megoldás: biotechnológia és növényi étrend

Chu szerint a biotechnológia a megoldás: megemlíti a Beyond Meat és az Impossible Burger startupokat és a szimbiotikus növénytermesztést. A férfi nem csak fizikát, hanem sejt- és molekuláris fiziológiát is tanít a Stanfordon, és a megoldások, amiket a klímaváltozásra javasol, biotechnológiai és mérnöki változásokat is szorgalmaznak.

Vannak bizonyos növények, főleg hüvelyesek, amik szimbiotikus kapcsolatot alakítanak ki a földben található mikrobákkal. Lehet-e kukoricát termelni úgy, hogy a mikrobákat interakcióba léptetjük a kukoricával, így a kukorica a mikrobákhoz fog fordulni nitrogénforrásként? A válasz: igen, lehet.

Érdekes és megfontolandó az, hogy más, ökológiai területen aktív tudósok is arra jutottak: a növényi étrend, amely a laborhús tömegtermelésével fog elérni igazán nagy tömegeket, és a szimbiotikus növénytermesztés a megoldás. George Monbiot brit zoológus is támogatja ezeket a felvetéseket, aki egy írásában a következőket mondja:

Az állattenyésztéssel nem tudjuk sem az egyre növekvő népességet etetni, sem az élővilágot megvédeni. A hús és a tej mostanra olyan extravaganciát jelentenek, amit egyszerűen nem engedhetünk meg többé magunknak. […]

Az igazán óriási étrendbeli változás akkor fog bekövetkezni, amikor a laborhús eljut a tömegtermelés szintjére. […] A legtöbb fehérjenövény – borsó, bab, lencse – nitrogént vesz fel a levegőből, amellyel megtermékenyíti magát és növeli a talajban található nitrátszintet, amit a következő idények növényei – például gabonák és olajos magvak – fel tudnak használni [trágya vagy műtrágya helyett].

Bár a növényi fehérjeforrásokra való áttérés önmagában valószínűleg nem iktatná ki a műtrágyától való globális függést, azt az úttörő munkát, amit a vegán biogazdák végeznek, kutatómunkával kellene támogatni, amit a világ kormányai ezidáig egyáltalán nem tettek meg.

A vegán biogazdák a termelés során csak növényi alapú komposztot használnak, és a lehető legkevesebb külső forrásból származó termőképesség-növelőt használják.

A műhús és a trágyázást helyettesítő szimbiotikus növénytermesztés költséghatékonyabbá kell, hogy váljon, még mielőtt megoldhatnák a mezőgazdaság által okozott klímaproblémát. A szimbiotikus növénytermesztésről Chu azt mondja:

A kérdés az: van-e benne gazdasági ráció? Remélhetőleg igen. És amikor eljutunk ide, akkor a gazdák átveszik majd ezt a technológiát.

Sehol nincs arra vonatkozó törvény, hogy mit kötelező egy gazdának csinálnia [trágyázás vagy nem trágyázás szempontjából], tehát a hangsúly azon van, ajánlunk-e jobb lehetőségeket nekik a jövőben.


 

Oszd meg - 1 kattintás!
Flóra

Flóra

Publicista
Amikor gyerekként megértettem, hogy a hús ára egy élet elvétele, nem tudtam elképzelni, miért esszük egy emberként mégis; hogy az élet szeretete, az együttérzés, a közös társadalmi értékeink miért nem terjednek ki arra a néhány állatfajra, akik nap mint nap az asztalunkra kerülnek. Így lettem vegetáriánus, néhány évvel később pedig vegán. A téma azóta is foglalkoztat - ami leginkább leköt, az a veganizmus, a feminizmus és a környezetvédelem közös szociológiai háttere.