Gyerekkorom óta volt bennem egy belső konfliktus az állatokkal kapcsolatban, nem értettem, miért esszük meg az egyiket, míg a másikat házi kedvencként tartjuk. Sokáig elnyomtam magamban ezeket a gondolatokat, hiszen engem is arra szocializáltak, hogy az állathasználat az életünk természetes része. Végül huszonévesen hagytam el először csak a húst, és az állati eredeti kozmetikumokat, használati tárgyakat, majd teljesen lemondtam mindenről, aminek előállítása állatokhoz köthető. 2015 óta arra törekszem, hogy amennyire csak lehet, kegyetlenségmentesen éljem az életem.
