Amikor 2012-ben Andrea Cisternino Kijevtől negyvenöt percnyire megalapította állatmenhelyét, még nem sejthette, hogy pontosan tíz évvel később, egy őrült háború kellős közepén találja magát.
Olasz állampolgárként minden lehetősége megvolt arra, hogy gyorsan hazatérjen, ám ő mégis másképp döntött. Sőt, a fegyveres konfliktus kitörését követően azt is megkockáztatta, ha úgy hozza a sors, soha többé nem tér vissza Olaszországba. Egészen pontosan Rómába, ahol született, s ahol élete nagy részét töltötte.
S hogy kik tartották vissza? Természetesen a gondjaira bízott állatok, akik nélküle aligha élnék meg a holnapot.
Pillanatnyilag négyszáz állatot gondozok, a rossz bánásmódtól mentettem meg őket, így hát felelős vagyok értük. A menhely felépítése is nagyon sok erőfeszítésembe került, sok munkám van benne, ezért maradtam. Nem fogom a legnehezebb pillanatokban magukra hagyni a barátaimat
– jelentette ki az egykori divat- és jelmezfotós a RAI1, olasz televízió élő adásában. S hogy mennyire veszélyes is ez a vállalás, azt mi sem bizonyította jobban, minthogy egy teljesen sötétbe borult épületből válaszolt az olasz riporterek kérdéseire, a kicsit korábban megszólaló légi riadót jelző szirénák miatt. A bombázások miatt mára teljesen megszakadt vele a kapcsolat.
A konfliktus kezdetén a vegán életmódot állatai miatt választó Cisternino, folyamatosan frissítette a Facebook-oldalát, s a hadszíntérré vált Ukrajna mindennapjairól posztolt. Utolsó bejegyzésében például ezt írta:
Itt vagyok, minden rendben van, még akkor is, ha lőnek körülöttem.
Előző napon a menhely felett elhúzó orosz katonai helikoptereket filmezte, majd beszámolt arról, hogy reggelre vörös volt az égbolt körülöttük, a folyamatos éjszakai tüzérségi lövések nyomán, amelynek zaja egész éjjel ébren tartotta őket.
Néhány perce egy lövedék tőlünk tisztes távolságban csapódott be, mégis jól éreztem a puskapor szagát, hallottam a katonai oszlopok távoli mozgásának zaját, s a repülőgépek hangját. Isten óvjon minket, és legyenek átkozottak, akik ezt a háborút kirobbantották!
– fohászkodott a közösségi médiában Cisternino, aki feleségével, Vlada Shalutkovával együtt költözött Ukrajnába.
Eleinte azzal a szándékkal, hogy beszámoljon a kóbor kutyák legyilkolásáról, és harcoljon az országban uralkodó kegyetlen helyzet ellen. Kicsit később megnyitotta saját menhelyét, ahová nemcsak kutyákat, de macskákat, lovakat, teheneket, disznókat, kecskéket, birkákat, libákat és csirkéket is befogadott. Az utóbbi napokban pedig az volt a legfontosabb munkája, hogy elegendő élelmiszertartalékot halmozzon fel maga és állatai számára.
Voltak álmaim és küzdöttem a megvalósításukért. Ám egy nap az állatok ártatlan szemében megláttam igazi célomat. Most már arról álmodom, hogy visszaadhassam nekik a méltóságot, a szabadságot és a boldog életet, amely nekik is kijár. Nem érdekel az emberek mennyországa, állattestvéreim paradicsomába szeretnék kerülni
– indokolta eltökélt helytállását Andrea Cistermino.
A helyzet azonban egyre kilátástalanabb, saját bevallása szerint minden zajra figyelniük kell, kínok között élnek, de megpróbálnak optimisták maradni. Napról napra élnek, mégis reménykednek abban, hogy minden megoldódik és megmenekülnek. Természetesen szeretett állataival együtt. A mindennapi munkát a normális mederben próbálják tartani a menhelyért és annak lakóiért. S csak reménykedni tud abban, hogy nem történik vele semmi, ha pedig mégis, akkor munkatársai majd helyesen döntenek helyette…
Őrültség, ami történik, 2022-ben ilyen már nem eshetne meg velünk! Ha segíteni akarnak, szóljanak Putyinnak, hogy hagyja abba! Gondoljanak ránk, ha pedig támogatnának, akkor keressék fel a www.rifugioitaliakj2.org oldalt
– mondta Andrea Cisternino, aki félelmei ellenére úgy döntött, folytatja küldetését, és minden áron megvédi azt a csöppnyi oázist, amelyet védencei számára, oly sok munkával teremtett. Meghalni ugyanis Ukrajnában is meghalhat. Itt legalább a szívének oly kedves állataiért hozhatja meg ezt az áldozatot.
