Állatok

Van-e közvetlen összefüggés a koronavírus-járvány és az állattenyésztés között?

Van-e közvetlen összefüggés a koronavírus-járvány és az állattenyésztés között?Jo-Anne McArthur / We Animals

Bár egyelőre még nincs véglegesen bizonyítva, ám több tanulmány is arra utal, hogy az állattenyésztés, egészen pontosan az élőállat piacok és a COVID-19 között komoly összefüggés van.

Mit jelent a zoonózis?

A zoonózis olyan állatokból származó betegség, amely az emberekre is átterjed. A kapcsolat nyomán akkor alakul ki járvány, amikor a betegség gyorsan és fékezhetetlenül kezd sokasodni új gazdatestei között. Származhat vírustól, baktériumtól, de akár gombától is, és még az sem számít, hogy a kiinduló pontot jelentő állat élt-e vagy már elpusztult az átadás pillanatában.

A szakértők szerint minden tíz jelenleg ismert fertőző betegségből hat zoonotikus úton is terjedhet, míg az újonnan felfedezetteknél még ennél is rosszabb az arány, hiszen négyből három biztosan állattól ered.

Alapvetően ez egy normális folyamat is lehetne, hiszen a kóros állapotok szervesen hozzátartoznak a földi élethez. A fokozott kockázat, amely az állatok fogságban tartásából ered, viszont már sokkal kevésbé elfogadható.

A tartási helytől és a vágás módjától függetlenül óriási stressznek vannak kitéve, amely károsítja az immunrendszerüket, így téve védtelenné őket a betegségekre, amelyek később az emberre is átterjedhetnek.

De nemcsak a vágóhidak légköre lehet romboló hatással ezekre az élőlényekre, de az állatkertek, és minden más hely, ahol használják őket.

Gondoljunk csak bele, milyen lehet teljesen ismeretlen környezetben, fajtársaiktól elszakítva, kinyújtott kézzel tapogatózó, hangoskodó, folyamatosan őket fürkésző emberekkel körülvéve élni?

Arról már nem is beszélve, hogy az állatsimogatók a zoonózis közismerten ideális helyszínei. Ma már pontosan tudjuk, hogy a szalmonella, a cryptosporidiom, a Q-láz, az ótvar és a veszettség egyaránt hasonló környezetben terjedt át az emberre.

Vagy vegyük az Egyesült Államokban fogságban tartott elefántokat, amelyeket a tuberkulózis, vagyis a TBC állandó hordozóinak tartanak. A világ tíz leghalálosabb betegségei közé sorolt tüdővész elefántok általi terjedése sokkal gyakrabban fordul elő, mint ahogy azt gondolnánk. Az egyik tengerentúli állatkertben, egyetlen év (2019) alatt nyolc gondozó fertőződött meg.

A kedvtelésből és szórakozásból ketrecekben tartott állatok viszonyai azonban nyomába sem érnek a nagyipari állattartás során tapasztalható elborzasztó körülményekhez. Nem csoda tehát, hogy ezekből a gazdaságokból már számos világméretű járvány indult pusztító útjára, és a fertőző betegségeknek azóta is tökéletes melegágyául szolgál.

Pulykafarm
Jo-Anne McArthur / We Animals

Van-e összefüggés az állattenyésztés és a koronavírus-járvány között?

Bár a betegség eredete továbbra sem véglegesen bizonyított, a szakemberek azt állítják, hogy a denevér volt a kiinduló pont és egy kínai vadállatokkal is kereskedő élőállat-piac volt a helyszín, ahol az ember és a vírust hordozó állat először találkozott. A zoonózis megszokott terjedésének fő útvonalát ezek a piacok jelentik.

Emiatt sok ország, köztük az Egyesült Államok is a bezárásukat követelte, amely azért veszélyes, mert az áldozathibáztatás gyakran idegengyűlöletet és rasszista támadásokat eredményez.

A wet marketek ráadásul koránt sem egyformák, van, amelyiken nem is árulnak vadakat vagy élő állatokat, miközben világszerte emberek millióinak biztosítanak megfizethető áron ételt, a közösségek számára pedig gyülekező helyeket.

Növelheti-e a húsevés a koronavírus-fertőzés veszélyét?

Erre az eshetőségre jelenleg nincs konkrét bizonyíték. Ám az tény, hogy a húsevés bizonyos embereknél fokozhatja a fertőzés kockázatát, ezzel pedig a betegség továbbadásának lehetőségét.

A járvány kitörésekor az Egyesült Államokban szinte teljesen leállt a gazdaság, a tilalom pedig kezdetben a vágóhidakra és a húscsomagoló üzemekre is vonatkozott. A húshiány miatti pánik híre azonban gyorsan eljutott a vezető médiához és a Fehér Házba, az üzemeket ezért újraindították, akár az alkalmazottak kényszerítésével is.

A nem megfelelő védőfelszerelések és a távolságtartás hiánya persze egyre romló fertőzési arányokat hozott, s egyre többen haltak meg a munkások közül.

A döntés a munkavállalók környezetét és családját is veszélyeztette, akik az alacsonyabb jövedelmű, gyakran színes bőrű, vagy illegális bevándorlók sérülékeny társadalmi csoportjához tartoznak.

A betegség okozta költségek éppen ezért az ő esetükben gyakran elviselhetetlenek terheket jelentenek. Az amerikai nemzeti identitáshoz és a férfiasság képéhez szorosan kapcsolódó hús és állati termékek előállítását tehát nem lehetett mérsékelni, ily módon pedig az iparág közvetlenül is hozzájárult a fertőzés terjedéséhez.

Jelenthet-e az ipari állattartás nagyobb kockázatot a járványok kitörésére?

Nagy valószínűséggel igen, ezért az illetékes nemzetközi hatóságok a közelmúltban a haszonállatok egészségére, mint a globális egészségügyi lánc leggyengébb láncszemére hívta fel a figyelmet.

Emlékezzünk csak 2009-re, amikor az Egyesült Államok gazdaságaiból induló, majd világszerte gyorsan terjedő sertésinfluenza-járvány több ezer ember életét követelte. Vagy a 2020. áprilisában egy dél-kaliforniai kereskedelmi pulykafarmon talált madárinfluenza-törzsre, amely egyelőre nem indult „világhódító” útjára, ám ennek veszélye folyamatosan fennáll.

Az Egyesült Királyságban az 1970-es években felfedezett kergemarhakórból szerencsére nem lett világméretű járvány, jóllehet a mostanáig megfertőződött 232 személy mindegyike meghalt. A betegség akkor ütötte fel a fejét a tehenek között, amikor költségtakarékossági okokból elhullott állatok maradványaival etették őket.

És hogy miért is ilyen veszélyes a modern állattenyésztés? Ennek okait elsősorban a tartási körülmények között kell keresni.

Az USA-ban, de a világon szinte mindenhol az állati termékek nagy része nagyipari állattartásból származik. Ezeket a gazdaságokat úgy tervezték meg, hogy a profitot az állatok jóléte fölé helyezzék, ezért ezresével zárják össze őket, gyakran igen rövid életük teljes idejére. Az ebből fakadó krónikus stressz hatalmas immunológiai nyomást okoz, újabb és újabb betegségeket provokálva.

A másik hatalmas probléma a haszonállatok genetikai hasonlósága. A szelektív tenyésztési technikák révén úgy manipulálják az állatokat, hogy a legkedvezőbb fizikai tulajdonságaikat tartsák meg az ízletes fogások érdekében, ezzel is extra profitot termelve tulajdonosaiknak.

A csirkéknek ezért egyre nagyobb mellük, a tehenek pedig ezért adnak egyre több tejet. Ez a folyamat azonban súlyosan károsítja a haszonállatok genetikai sokféleségét, amely a betegséggel szemben is védtelenebbé teszi őket. Genetikai variációk híján a vírus sokkal egyszerűbben és gyorsabban terjed közöttük.

A nagyipari állattartás hívei azzal érvelnek, hogy a haszonállatok azért képesek a zsúfolt, sötét és mocskos ketrecekben is a túlélésre, mert valójában nem is olyan boldogtalanok. A cinikus vélemény mögötti igazság azonban ennél sokkal megrázóbb.

Ezeket az állatokat valójában a hatalmas mennyiségű antibiotikum tartja életben, amelyet akkor is bőségesen kapnak, ha éppen nem betegek.

Az ivóvízen és az állati élelmiszereken keresztül ezek a gyógyszerek még az állatok levágását követően is kifejtik hatásukat, ami az emberiségre óriási veszélyt jelentő antibiotikum rezisztens törzsek születését eredményezi. Nem véletlen, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ezt tartja az emberiség legsürgetőbb problémájának.

Az ipari állattenyésztés az erdőirtásokban is nagy szerepet játszik, az amazóniai esőerdőt azért irtják napról napra, hogy a gazdaságokban tartott állatok számára minél nagyobb területeken termeszthessenek takarmányt.

S ahogy a szűz földeken az ember egyre mélyebbre és mélyebbre hatol, úgy kerül közvetlen kapcsolatba az új betegségeket hordozó vadállatokkal.

Csirke a rácsok mögött - állattenyésztés
Andrew Skowron

Hogyan előzhetjük meg a jövőben járványokat?

A válasz igen összetett és helyszínfüggő. Mivel az Egyesült Államok nagyipari farmjai hordozzák a legnagyobb kockázatot egy esetleg járvány kitörésében, ezért az országnak a zoonózis megelőzésében is nagyobb felelősséget kell vállalnia.

Az USA és más gazdag nyugati országok, s különösen az ott élő magasabb jövedelmű emberek számára a legegyszerűbb megoldás a hús- és az állati termékek fogyasztásának leállítása vagy jelentős csökkentése lenne.

Ezzel lassulna az erdőirtás mértéke, az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia kialakulásának üteme és a közvetlen zoonózis veszélye. A soha nem látott, forradalmian új termékek – mint amilyenek a növényi húsok – korában pedig ez nem is lenne olyan nagy áldozat.

Az állattenyésztés és a COVID-19 között a felsoroltak alapján mindenképpen feltételezhető az összefüggés. Ám ennél is fontosabb, hogy a jövőbeni járványok veszélyeire felhívjuk a figyelmet.

A modern állattenyésztés ideális táptalaja a pusztító vírusok kifejlődésének, mi pedig egyre kevésbé vagyunk képesek arra, hogy ezzel szemben megvédjük magunkat.

És amíg az állatok körülményeiben nem történik jelentős változás, a hús iránti kereslet pedig erősödik, addig már fel is készülhetünk a következő, meglehet a mostaninál is pusztítóbb járvány(ok)ra.

(SentientMedia)

Tetszett ez a cikk? Olvasnál még ilyet? Csatlakozz a több, mint 100 támogatónkhoz, akik már befektettek a minőségi vegán újságírásba.
Gy. Szabó Csilla

Gy. Szabó Csilla

Újságíró
Írok, futok, meditálok és vegán vagyok. Csak olyan dolgokkal foglalkozom, amelyekben hiszek, ezért a növényi étrendre is etikai okokból tértem át. Döntésemet a mai napig nem bántam meg, a maratonokat is pontosan úgy futom, mint korábban.

Írd le a véleményed!

Szünet.

A Veganuár 2020 lezárult. 
Térj vissza néhány hét múlva, hogy elsőként regisztrálj
a 2021-es kihívásra.