Ötven év alatt közel negyedére zsugorodtak a vadon élő állatpopulációk méretei egy új tanulmány szerint. A Living Planet Report több mint ötezer fajt és harmincötezer populációs trendet vizsgált a jelentésben. A jelentés szerint a legnagyobb veszélyt a biodiverzitásra nézve a fenntarthatatlan élelmezési rendszer jelenti.
Hüllők, kétéltűek, halak, madarak vagy emlősök – szinte teljesen mindegy, állatok mely csoportját vizsgáljuk, a populációcsökkenés mindenhol megfigyelhető. Az elmúlt ötven év alatt (1970–2020) a vadon élő állatpopulációk mérete 73 százalékkal csökkent. A World Wildlife Fund (WWF) természetvédő szervezet által publikált Living Planet Report 5495 fajt vizsgálva jutott erre az eredményre, és figyelmeztetnek, hogy közeledünk ahhoz az állapothoz, ahonnan már nem lesz visszaút.
A biodiverzitás a bolygónk éltető ereje. Az élet elképesztő sokszínűsége az ismert univerzum legnagyobb csodája. Nem mellesleg – közvetlenül és közvetett módon egyaránt – biztosítja az emberek számára az életet. Az ételtől elkezdve, amit megeszünk, a túléléshez szükséges gyógyszereken és erőforrásokon át a tiszta vízig, levegőig és a stabil éghajlatig, mindet a biodiverzitás biztosítja. A gazdaságunk, a társadalmunk, a civilizációnk egyaránt a biodiverzitáson alapszik
– olvasható a jelentésben.
A legnagyobb mértékben (95 százalék) Latin-Amerikában és a Karib-térségben csökkentek a számok, de Afrikában (76 százalék), Ázsiában és a csendes-óceáni térségben (60 százalék) is jelentős a populációk méretének zsugorodása. Európában és Közép-Ázsiában (35 százalék) a legkisebb a csökkenés mértéke, de ezek a számok sem adnak túl sok derűre okot.
A biodiverzitásra az élelmezési rendszerünk jelenti a legnagyobb veszélyt
A jelentés felhívja a figyelmet, hogy amennyiben nem változtatunk nagyon hamar és jelentős mértékben az életvitelünkön, eljuthatunk arra a pontra, ahonnan már nem lesz lehetséges a biodiverzitás helyreállítása. Ilyen határátlépés a korallzátonyok tömeges pusztulása, amire egyre több példát látunk. De a sarki jégtakarók elolvadása vagy az amazonasi ökoszisztéma felborulása is beláthatatlan következményekkel járna.
A globális élelmezési rendszerünk teljesen logikátlan. Pusztítja a biodiverzitást, felhasználja a föld vízkészleteit és megváltoztatja az éghajlatot, miközben nem biztosítja az emberek számára a szükséges tápanyagokat
– írja a tanulmány.
Hozzáteszik, hogy az élelmiszer előállítása az állatpopulációk csökkenésének és a természet állapotromlásának egyik legfőbb előidézője. A lakható területek 40 százalékát használjuk erre a célra, a vízfelhasználásunknak pedig 70 százalékát igényli a jelenlegi mezőgazdasági rendszerünk.
A jelentés emellett felhívja a figyelmet, hogy a probléma ennél többrétű. Az, hogy a jelenlegi állapotok így festenek, számos tényező együttes eredménye. A fajvédelmi kezdeményezéseket és a védett területek megóvását a szerzők szerint át kell alakítani, a folyamatoknak pedig megfelelő kormányzati hátteret kell biztosítani. Mindezt az adott területen élő őslakosok életmódjának megóvásával, lehetőség szerint pedig az ő bevonásukkal kell elérni.
Az is nagy gondot jelent, hogy a klímavédelmi intézkedések nagyrészt hatástalanok, az országok inkább csak papíron állnak az ügy mellé, de a gyakorlati megvalósításban szinte senki nem remekel. A jelentés szerint az élelmezési rendszer átalakításához mindenképpen újra kéne gondolni a támogatási rendszereket is. Jelenleg ugyanis a legtöbb országban rengeteg állami pénz ömlik a fenntarthatatlan állattenyésztésbe.
