Sokszor állatokhoz kötődik egy-egy szabadidős tevékenység. Szerencsére léteznek alternatívák, amelyek összeegyeztethetők a vegánsággal.

Az állatszeretet fogalma átértékelődik, amint vegán leszel. Már nem úgy nézel az állatokra, mint akiket kedved szerint használhatsz a kikapcsolódáshoz.

Eddig szeretted őket és megpróbáltál a közelükben lenni – ám nem vetted észre, hogy nekik ez nem mindig szórakoztató, sőt! Most már tudod, hogy úgy is szeretheted az állatokat, hogy meghagyod nekik a szabadságot.

Tartalomjegyzék:

Állatkertek negatív oldala (1)

Fogságban megfigyelt abnormális viselkedés

Sokszor találkozhatunk állatkertekben, állatos parkokban, cirkuszokban készített videófelvételeken olyan állatokkal, akik látszólag furcsán, elsőre akár viccesnek tűnően viselkednek. 

A fogságban tartott állatok esetében megfigyelt abnormális – tehát a vadonban nem jellemző – viselkedésformák közé tartozik a körkörös járkálás, a kerítés rágása, az összehúzott testtel való előre-hátra dülöngélés, a bólogatás, a szőrtépés és az öncsonkítás.

Ezek között van olyan, ami annyira természetesnek tűnik, hogy sokan nem is tudják, hogy egyáltalán nem az, és vannak olyanok is, amik távolról sem tűnnek viccesnek.

Sajnos az apró élettér és a korlátozó környezet, amik meggátolják az állatokat abban, hogy természetes viselkedésformáikat ki tudják élni, nem csak az állat életminőségét és általános hangulatát teszik tönkre, de sokszor tragédiához is vezethetnek.

Azokon a helyeken, ahol az állatokkal elsősorban rehabilitációs vagy fajmegőrzési céllal foglalkoznak, a gondozók tudják, mire figyeljenek, amikor az állat közelében vannak. Ott, ahol az elsődleges cél a szórakoztatás, a “gondozók” olyan tevékenységekre kényszerítik az állatokat, amik egyáltalán nem természetesek, és nem is az állat érdekét szolgálják.

Egy vadállatot nem lehet megszelídíteni és az ember akarata alá hajtani, bármennyire is így tűnik sokszor a karikákon átugráló oroszlánok vagy delfinek esetéből. A “betört” állatok ugyanúgy kiszámíthatatlanok, mint vadok élő társaik, ráadásul a legtöbb esetben óriási fizikai előnnyel rendelkeznek az ember fölött.

Ha egy vadállat frusztrált, dühös vagy ijedt, az ösztönei a legelnyomóbb idomítást is felülírva bizony elő fognak jönni, és egy ember, ha idomár, ha nem, nem tud sokat tenni ilyenkor.

Talán néhányan hallottak a Seaworld ‘80-as években befogott kardszárnyú delfinéről, Tilikumról, aki tavaly a medencébe rántotta és a víz alatt megfojtotta idomárját. Tilikum egyébként ezelőtt két másik emberrel is végzett: a ‘90-es évek elején egy másik idomárral, illetve a ‘90-es évek végén egy férfival is, aki zárás után illegálisan tartózkodott a medence területén. 

Harambéről pedig bizonyára majdnem mindenki hallott, annak a Cincinatti-beli állatkerti gorillának a tragikus esetéről, akit agyonlőttek, miután egy kisfiú az állat elkerített területére esett. 

Ez csak néhány példa a rengetegből, és nem lehet őket elszigetelt esetként kezelni. A szórakoztató állatos műsorok azt kívánják bemutatni, mennyire lenyűgöző, hogy az ember még a leghatalmasabb vadállatokat is az akarata alá tudja hajtani – ez azonban mindössze álca, és minden esetben olyan leszedált állatokat takar, akik rendkívül boldogtalanok, ráadásul folyamatos veszélyt jelentenek az emberre is.

Állatkertek sötét oldala

Állatkertek

Az állatkert a legtöbbször emlegetett forrása az állathasználatnak, hiszen ez az a hely, ahova legtöbben elmennek, ha vadállatokat szeretnének közelebbről látni. Sokan azonban sajnos nincsenek vele tisztában, sokszor milyen kegyetlen sorsa van az itt élő állatoknak.

Az állatkertek a 20. század elején kezdtek el foglalkozni azzal, hogy legalább valamelyest a természetes közeget imitáló élőhelyet teremtsenek az állatoknak – az ezelőtti időszakban a ketrecben, természetes elemeket nélkülöző fogvatartás volt elterjedt, ami sokaknak talán csak a filmekből ismerős.

Ma már kétségkívül jobb soruk van az állatkerti állatoknak, hiszen az ingergazdag környezet megteremtéséért szakértők felelősek a legtöbb helyen – érvelnek a legtöbben az állatkertek mellett. De elég ez?

De cuki az a kismajom!

Igen, biztosan az. Aranyos, ahogyan felkapaszkodik a faágra – kár, hogy az ág nem erdőben folytatódik, hanem a ketrec dróthálójánál végződik. Az állatkerti majmok, gepárdok, fókák csak látszólag élnek természetes közegükben. Valójában utánzott táplálékok, mesterséges környezet és megcsonkított mozgástér az életük.

Vannak állatkertek közötti szövetségek – amelyek közül a legjelentősebb a World Association of Zoos and Aquariums (WAZA), azaz az Állatkertek és Akváriumok Szövetsége –, amik az állatok jólétét hivatottak segíteni, és a fajmegőrzésben való szerepüket előtérbe helyezni.

Ez minden bizonnyal több lépcsőfokkal a betonozott vasketrecben tartás fölött van, de az elsődleges cél még mindig a profitszerzés, és a kibővített élettér a legtöbb állatnak még mindig nem elegendő a kiegyensúlyozott élethez.

Arról nem is beszélve, hogy a World Animal Protection [Állatvédelmi Világszervezet] egy néhány hónappal ezelőtti jelentésében tudósított arról, milyen keveset érnek az ilyen szövetségek: több száz olyan, WAZA-tag állatkertet lepleztek le, amelyek rendkívül kegyetlen bánásmódban részesítik állataikat, pl. nagymacskákat kényszerítenek gladiátor show-szerű küzdelemre vagy elefántokkal csináltatnak cirkuszi trükköket.

A WAZA-tagsághoz akkreditáció ugyanis nem szükséges, mindössze egy évi tagsági díj befizetése. Kezded már érteni, mire megy ki a játék a legtöbb esetben, amikor lelkiismeret-furdalást könnyítően látszólag jobban bánnak az állatokkal?

Azt mondani se kell, hogy az állatkerti állatokat vagy a vadonból ragadták ki, a családjukból és a természetes közegükből kiszakítva őket, vagy már fogságban születtek, mert a szüleikkel tették ugyanezt.

A “család” szó hallatán a vadállatok kontextusában bizonyára sokan ráncolják a szemöldöküket, pedig a szociális formációjuk igen hasonló az emberéhez: kimutatták például, hogy a természetből kiragadott elefánt hátrahagyott csordáját az egyed hiánya ugyanúgy megviseli, mint magát a befogott állatot.

A WAZA európai egysége (European Association of Zoos and Aquaria) már tiltja a vadonból való kiragadást, de sajnos ez csak egy magánszövetség, nem törvény. És mivel ezek az állatkertek is ugyanúgy fenn kívánnak maradni a profitért, fogságban szaporítással tartják fenn az állományokat.

Ez akár a veszélyeztetett fajok számára jót is jelenthetne, de sajnos jelenleg a szabadon engedési projektek kis százaléka sikeres, ráadásul az állatkertek igen csekély része vesz bennük részt, mert nem ezzel a céllal szaporítják az állataikat, hanem azért, hogy látványosságként megmaradjanak.

Persze vannak állatok, amik nem szenvednek annyira fogságban, mint mások: ezek azok az fajok, amelyek könnyebben adaptálódnak a környezetükhöz, és nem zavarja őket különösebben a beszűkült élettér a párzásban, a táplálkozásban vagy a mozgásban.

Sajnos azonban ők vannak kevesebben, és az állatkerteket nem érdekli, hogy olyan fajokat tartanak fogva, amik nem érzik jól magukat fogságban és állandó figyelem alatt.

Itt az ideje a változásnak

A mezőgazdaság terjeszkedése és a klímaváltozás miatt egyre több élőhelyvesztésből adódó veszélynek vannak kitéve a vadállatok, ami nem csak a populációk csökkenésével, de egész fajok kihalásával fenyeget. Ez azt jelenti, hogy a már meglévő állatkertek szerepe, amelyek mögött pénzügyi alap és szaktudás van, nagyobb, mint eddig valaha.

Ahhoz azonban, hogy a fajmegőrzésben való szerepüket ténylegesen betöltsék, az állatkerti intézményeknek paradigmaváltáson kell keresztülmenniük.

Immár nem csak a felszínen, az állatjóllét látszatát keltve kell azonosulniuk fajvédő és rehabilitációs szerepükkel, hanem ezt kell előtérbe helyezniük, és eszerint kell programjaikat és az állatok élőhelyeit teljesen átalakítaniuk, non-profit szervezetként működve. Az esetleges külső látogatásokat pedig sokkal szigorúbb feltételekhez kell kötni, és a bevételeket az állatok megőrzésére használni.

Ez radikális változásnak tűnhet, és az is. De gondoljunk bele: maga a helyzet is rendkívül radikális, amit mi, emberek teremtettünk a folyamatos mezőgazdasági és urbán terjeszkedéssel, a vadászattal és a klímaváltozás előidézésével: 1970 óta ugyanis a vadállatok 60%-át sikerült így kiirtanunk.

Ez is érdekelhet ➡  Miket értek el a vegánok 2019-ben?

Amíg az ehhez a krízishelyzethez illeszkedő hozzáállásbeli változás nem történik meg, és amíg az állatkertek fő célja a szórakoztatás és profitszerzés, hiába a magánszövetségek és állítólagos állatjólléti programok: az állatkertek látogatással való támogatása semmiképpen sem etikus.

Azonban azzal, ha nem csak bojkottálod az állatkerteket, de aktívan kifejezed a nemtetszésed azzal kapcsolatban, hogy az ökológiai krízis küszöbén ezek a hatalmas potenciált rejtő intézmények még mindig a profitot helyezik előtérbe, magad is a változás mozgatórugójává válhatsz.

Például ennek a petíciónak az aláírásával, ami arra sürgeti a WAZA szervezetét, hogy vállaljanak több felelősséget a silány állatkertek elleni fellépésben, saját tagjaik között pedig szigorúbb ellenőrzést alkalmazzanak. 

Cirkuszok és állatos showk

Cirkuszok és egyéb állatos műsorok

Természetesen nem csak az állatkertek használják az állatokat profitszerzésre. Cirkuszok, állatos show-k, állatversenyek és más létesítmények is hozzájárulnak az állatok szenvedéséhez azzal, hogy ösztöneik kiélésétől megfosztva szórakoztatásra használják őket.

A gyerekek ösztönösen szeretik az állatokat, de vannak dolgok, amiket el kell nekik magyarázni. Hogy a cirkuszban az oroszlán nem jókedvében ugrál át a karikán, az elefántnak nem szórakozás, hogy kis székeken kell lépdelnie, a medvéket fájdalmas idomítással veszik rá arra, hogy „táncoljanak”, a vízi emlősök pedig nem emberszeretetből engedelmeskednek az idomáruknak.

Az oroszlánshow csak az oroszlánnak nem buli

A cirkuszi idomárok ostorokat, elektromos ösztökéket és egyéb fájdalmat okozó eszközöket használnak arra, hogy az állatokat a természetüknek ellentmondó “szórakoztató” performanszokra tudják rávenni.

Amikor nem emberek előtt adnak elő vagy az előadásokra gyakorolnak, akkor ezek a vadállatok szűk ketrecekben élnek, amikben egyik helyről a másikra utaztatják őket. Ez rendkívül kegyetlen, hiszen a legtöbb vadállatnak ösztönös szükséglete a mozgás és az élelem után kutatás.

A tigriseknek például teljes mértékben megváltoztatja a pszichéjét ez az életmód, mivel genetikailag beléjük van kódolva a felfedező célú kóborlás és a vadászat, amit egyáltalán nem tudnak gyakorolni.

Az állatos cirkusz az emberek önzéséből születik és az emberek önzése tartja fenn. Vegán szemmel nézve mindez abszurd és kegyetlen. Aki állatos cirkuszt látogat, fenntartja és támogatja a rendszert, amelyben az állatok az egyedüli vesztesek.

Az állatos show-k (nem annyira) lenyűgöző világa

Ezek után természetes, hogy a delfinshow sem összeegyeztethető a vegánsággal, de aki már lélekben és szemléletben vegán lett, nem lesz hiányérzete, ha nyaralás alatt egy csúszdaparkot választ a delfinek helyett.

De miért? Hiszen vízben tartják őket, nem ketrecben, nekik csak nem olyan rossz, mint az állatkerti vagy cirkuszi állatoknak, nem igaz? Sajnos nem.

Vegyük példának a korábban említett SeaWorldöt, a történelem egyik legkegyetlenebb, Amerikában több helyszínen is működő tengeri állatos parkját, amely cirkuszi betanítást idéző delfin,- oroszlánfóka- és kardszárnyú delfin-show-jairól ismert.

Ezekben a parkokban évtizedeken át tartanak egy-egy egyedet egy apró medencében, miközben folyamatosan szórakoztató show-kban kell részt venniük. Ez már önmagában is rendkívül kegyetlen, és felveti a kérdést: mégis hogyan tudják ezeket az óriási tengeri állatokat ennyi ideig kordában tartani?

A válasz rendkívül szomorú: egy volt SeaWorld alkalmazott nyilatkozata szerint a kardszárnyú delfinek rendszeresen erős antipszichotikus drogkoktélt kapnak, hogy a szűk, mesterséges közegből adódó agresszív és szorongó viselkedést elnyomják.

Az egyre növekvő közaggodalom hatására a park idén beszünteti kardszárnyú delfines attrakcióit, és helyette oktató jellegű előadásokat ad majd a medencék mellett, illetve “természetes közeget imitáló” hátteret tesz a medencék oldalára.

Azonban szó sincs arról, hogy szabadon engednék a fogságban tartott egyedeket, vagy hogy egyáltalán bármi valódi erőfeszítést tennének azért, hogy javuljanak az életkörülményeik.

Dave Koontz, a SeaWorld szóvivője azt nyilatkozta: “Ahogy a társadalom kardszárnyú delfinekről való felfogása változik, a SeaWorld együtt változik vele.” Ez még akkor is nagyon rosszul hangzana, ha azt mondanák, a tudomány álláspontja változott, hiszen az ökológusok évtizedek óta tudják, hogy a legtöbb állat rendkívül szenved fogságban.

Így viszont még döbbenetesebb, hiszen ez egyértelműen azt jelenti, eddig azért bántak így ezekkel a vízi állatokkal, mert a legtöbb embert nem érdekelte, vagy nem voltak vele tisztában, mit jelent számukra a fogság.

Ezzel mit is akarok mondani? Természetesen azt, hogy az elsősorban szórakoztatást szolgáló állatos parkokat csak akkor kezdi el érdekelni az állatok jólléte, amikor a nemtörődömségük profitveszteséghez vezet, és még akkor sem eléggé.

Állatos mutatványok

Lehet-e etikus egy állatos attrakció?

Röviden és tömören: nem. Azok az állatokat közszemlére tévő intézmények, amelyeknek nem a fajmegőrzés vagy a rehabilitáció az elsődleges célja, semmiképp sem etikusak.

Legyen szó állatkertekről, vadasparkokról vagy medveparkokról, azoknak az állatos intézményeknek, amelyek for-profit szervezetként elsősorban pénzért fogadnak látogatókat és látványosságként működnek, az elsődleges prioritása mindig is a pénz volt és mindig is az lesz.

Ez azt jelenti, hogy ahol tudnak, spórolnak az állatok jóllétén, és csak annyira tartják “jó” körülmények között őket, amennyire az átlagembernek fogalma van arról, mit jelent egy állat számára a “jó”.

Senki sem akar szenvedő állatokat látni, és ahogy az emberek egyre inkább döbbennek rá arra, hogy az állatos attrakciók valójában szenvedő, kihasznált állatok révén léteznek, úgy igyekeznek egyre jobban ezek az intézmények úgy tenni, mintha valójában érdekelné őket az állataik jólléte.

Szeretem az állatokat – mik az alternatív lehetőségeim?

Szerencsére rengeteg olyan alternatíva létezik az állatok megismerésére, amivel nem járulsz hozzá a kihasználásukhoz. Mégis, ha állatokat szeretnénk látni, a félrevezető marketingstratégiák miatt nem egyszerű olyat választani, amely valóban jó az ottlakóknak is. A következő rész ebben hivatott segíteni.

Állatmentes cirkuszok

Ha a cirkuszok kegyetlenül bánnak az állatokkal, az azt jelenti, le kell mondanunk erről a szórakozási formáról? Szó sincs róla! Aki szereti, továbbra is látogathatja – csak keressen olyan előadásokat, amelyekben csak artisták, bohócok, bűvészek szerepelnek.

Ez is érdekelhet ➡  Növényi tej készítése házilag (gyorsan és olcsón)

Remek alternatívát kínál erre a Recirquel Újcirkusz társulat, akik a cirkuszművészeti elemek és az artistaprodukciók megőrzése mellett új elemekkel gazdagítják műsoraikat, mint a zene, a színművészet és a tánc. Magyarországon a MÜPA-ban láthatod őket, de külföldön is több helyen fellépnek.

A természetfilmek új kora

Érthető, ha szeretnéd közelebbről is megismerni a messzi tájakon élő állatokat. Azonban együttérző döntés, ha a legtöbb esetben megelégszel a természetfilmekkel. Ezeknek nem csak az az előnyük, hogy nem járnak az állatok bezárásával, hanem az is, hogy a valós élőhelyükön sokkal természetesebben viselkednek az állatok.

2020-ban már rengeteg olyan, elképesztő részletességgel felvett, ultramodern ökológiai és technológiai módszereken alapuló természetfilm létezik, amivel olyan közelségből követheted nyomon szinte minden állat természetbeli kalandjait, mintha magad is ott lennél.

Ez ezerszer élethűbb és izgalmasabb képet ad, mint az állatkertben heverő, leszedált, depressziós állatok rácsokon keresztül nézése. Egy elefántnak nyilván nem az a normális viselkedése, hogy egyik lábáról a másikra állva toporog órákon keresztül – mint ahogyan ezt az állatkert szűk terében teszi. Ugyanígy, egy gepárd villámgyors futását sem tudod megfigyelni a ketrecben, viszont nyomon követheted a filmeken. 

Ha ezt olvasva szájhúzva kételkedsz abban, hogy egy természetfilm óriási élményt adhat, bizonyára nem láttad még a BBC David Attenborough közreműködésével készített sorozatait – hidd el, nem bánod meg, ha esélyt adsz nekik; egészen más színben látod majd a természetet utána. Kisebbeknek pedig már nagyszerű állatos animációs filmek is elérhetők.

A menhelyek (valóban) lenyűgöző világa

Ennél közelebbi kapcsolatra is vágynál az állatokkal? Szereted simogatni, etetni őket, beszélni hozzájuk? Mindezt megteheted, ha önkéntesnek jelentkezel egy állatmenhelyhez. Sok vegán gyakorolja ezt, nagy örömmel.

Választhatsz, hogy macskák vagy kutyák gondozásában szeretnél-e besegíteni. Ha már van családod, közös hétvégi kikapcsolódás lehet, ha együtt elmentek egy menhelyre és megsétáltattok egy-két kutyát, akik nagyon hálásak lesznek ezért. Illetve sok állatmenhely ideiglenes befogadókat is keres otthontalan állatainak.

Többek között a a Noé Állatotthon Alapítvány, a Rex Kutyaotthon Alapítvány, a Tappancs Tanya, a Budaörsi Állatmenhely, a Győri Állatmenhely és a Herosz is fogadnak önkénteseket, de majdnem biztos, hogy ha felhívod a hozzád legközelebbi vagy neked legjobban tetsző menhelyet, örömmel fogadnak majd.

Ma már nem csak “hagyományos”, háziállatokat befogadó menhelyek léteznek, hanem úgynevezett sanctuary menedékek is, ahol haszonállatként tartott jószágokat fogadnak be, és ahol a cél nem az örökbeadás, hanem az, hogy olyan élőhelyet biztosítsanak a tehenek, malacok és egyéb állatok számára, ahol életük végéig békében élhetnek.

Ilyen sanctuary menedékekkel a világon majdnem mindenhol találkozhatsz, ráadásul a legtöbb helyen szíves örömest fogadnak önkénteseket, ha esetleg nem csak látogatóként mennél, hanem hosszabb és mélyebb kapcsolatot szeretnél kialakítani ezekkel az állatokkal.

Voltál már természetvédelmi parkban?

A természetvédelmi parkok célja a fajmegőrzés és a sérült egyedek rehabilitációja. Területtől függően ez rengeteg fajt jelenthet, emlősöktől kezdve hüllőkön át a madarakig, de akár méhekről is lehet szó. 

Fontos disztingválni a non-profit természetvédelmi parkok és a profitért működő szórakoztató parkok között: sokszor az utóbbi is olyan marketinget teremt maga köré, mintha fő célja az állatvédelem lenne, de ez nem így van.

Az állatok valódi védelme, a fajmegőrzési programok, a rehabilitációs programok, és a természetbe való visszaintegrálás időigényes, rengeteg pénzt emészt fel, és semmiképp sem nyereséges üzlet. Mielőtt ellátogatsz valahova, amit természetvédelmi parknak állítanak be, járj utána, non-profit vagy profitorientált-e a szervezet. 

Ha for-profit helyről van szó, biztos lehetsz benne, hogy az állatok jóllétének látszata csak a nyereségszerzés részét képezi, és az ilyen cégek működése többet árt a vadvédelemnek, mint használ. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha a látogatásért pénzt kérnek, a park már csak rossz lehet, hiszen a legtöbb non-profit szervezet belépőkből, vezetett kirándulásokból és adományokból tartja fenn magát. 

Ha non-profit parkba látogatsz el, ténylegesen azt láthatod, milyen erőfeszítéseket tesznek a valóban természetvédő szervezetek az állatfajok megőrzésére.

Mi a helyzet a “hobbiállatokkal”?

A kutya és a macska az ember legjobb barátja – hallod sokszor, és te is így gondolod. Nem is tévedsz, de ott van egy kis „ha” szócska. Ha valóban önzetlen, tisztelettudó együttélésről van szó.

Sajnos egyre több a szaporító, akiket még tenyésztőnek sem lehet nevezni (bár a kutya- és macskatenyésztés is megkérdőjelezhető etikai szempontból).

A szaporítók célja az anyagi haszon, amelynek érdekében a lehető legtöbbször elletik az anyaállatokat, akik szervezete tönkremegy, belső szervi betegségektől szenvednek. A kölykök a túlszaporítás miatt gyakran rendellenességgel születnek, és gyenge az immunrendszerük. Aki ilyen állatot „vásárol”, az a szaporítók zsebét gazdagítja és az állatok életét keseríti meg.

Mit tegyél, ha mégis minden vágyad, hogy állat-társsal élj együtt? Erre jó és etikus megoldás, ha ellátogatsz egy vagy több állatmenhelyre és barátkozol a kis lakókkal. Meg fogod érezni, hogy ki az igazi.

És ne ragaszkodj feltétlen a kölyökállathoz! Az idősebbek is nagyon-nagyon szerethetőek és hálásak, hiszen ők tudják és érzik, milyen nagy dolog, ha végre igazi családhoz kerülnek, ahol szeretik őket és gondoskodnak róluk.

Ha mindenképp fajtiszta kutyát, cicát szeretnél, akkor nézd meg a fajtamentők oldalát, ott is sok mentett állat vár otthonra.

Kisebb állatokat, tengerimalacot, papagájt is örökbe fogadhatsz, akiket régi „gazdájuk” magukra hagyott. Őket is megtalálod az interneten, a mentőszervezetek weboldalain.

Most, amikor ezeket a sorokat írom, mellettem fekszik a macskám. Ő még nem mentett cica. Mert amikor hozzám került, még nem voltam vegán, nem voltam ennyire tudatos. Most már látom, hogy mentett állatot legjobb befogadni. De nyilván örökké velem marad a nem-mentett cicám.

Ha neked már van állatod, akkor nem az számít, honnan van, hanem az, hogy egyenlő társként szeresd, gondozd, és soha ne hagyd magára! Neki csak te vagy, és neki te vagy a minden.

Flóra

Flóra

Publicista
Amikor gyerekként megértettem, hogy a hús ára egy élet elvétele, nem tudtam elképzelni, miért esszük egy emberként mégis; hogy az élet szeretete, az együttérzés, a közös társadalmi értékeink miért nem terjednek ki arra a néhány állatfajra, akik nap mint nap az asztalunkra kerülnek. Így lettem vegetáriánus, néhány évvel később pedig vegán. A téma azóta is foglalkoztat - ami leginkább leköt, az a veganizmus, a feminizmus és a környezetvédelem közös szociológiai háttere.

Írd le a véleményed!