Sokan nem gondolnak bele, hogy a digitális tevékenység, például az e-mailezés is rendelkezhet karbonlábnyommal. A legtöbb adatot, amit küldünk, legyen az egy kép, mém vagy egy pár szavas üzenet, csak egyszer tekintik meg. Az ilyen felhőben tárolt, de soha meg nem nyitott digitális tartalom komoly energiákat emészt felt, amit jórészt továbbra is fosszilis energiahordozók elégetésével fedezünk. Ez pedig nem elhanyagolható üvegházhatású gázkibocsátást eredményez.
Repülni, autót vezetni, egész nap pörgetni a légkondit – ezek mind olyan tevékenységek, amikről a legtöbben jól tudják, hogy közvetve vagy közvetlenül, de hozzájárulnak a klímaváltozás súlyosbodásához. Abba viszont már biztosan kevesebben gondolnak bele, hogy egy e-mail elküldése hány gramm szén-dioxid-ekvivalens kibocsátással ér fel. Van-e egyáltalán karbonlábnyoma az e-mailezésnek vagy a mémek posztolásának? A válasz az, hogy van, ráadásul nem is kicsi – olvashatjuk a The Guardian oldalán.
Ha kicsit tágabb keretek között gondolunk az egyes személyekre és a társadalomra, akkor azt találjuk, hogy sokan még most is úgy gondolják, hogy az adatküldés karbonsemleges. Pedig minden adat, legyen az akár egy kép vagy egy Instagram-bejegyzés, rendelkezik karbonlábnyommal
– meséli Ian Hodgkinson, a Loughborough-i Egyetem professzora, aki ezeknek az adatoknak, azon belül is a „sötét adatnak” a karbonlábnyomát kutatja.
Szinte minden, amit használunk, energiát fogyaszt, azt az energiát pedig valamilyen módon elő kell állítani. Erre legnagyobb részben továbbra is a fosszilis energiahodrozókat alkalmazzuk. Nincs ez másként egy szimpla e-mail vagy egy vicces mém elküldésénél sem. A küldő és a fogadó számítógépe, routere, valamint az adat végső állomását jelentő szerverpark mind áramot fogyasztanak. Ráadásul jórészt feleslegesen, az itt tárolt adatok nagy része ugyanis sohasem kerül újból megtekintésre.
Néhány évvel ezelőtt vetettem bele magam a digitális adatok esetleges negatív környezeti hatásának vizsgálatába. Eleinte könnyen megválaszolható kérdésnek tűnt, de mint kiderült, sokkal összetettebb a téma, mint hittem. De egyértelmű, hogy a digitális adatok rendelkeznek negatív környezeti hatással
– mondta Hodgkinson professzor.
A felesleges adattárolás karbonlábnyoma cseppet sem elhanyagolható
A sötét adat az a digitális tartalom (legyen szó szöveges, képi vagy videós formátumról), amit a küldés időpontján kívül soha nem tekintenek meg újra. Lényegében csak foglalja a helyet a merevlemezen és feleslegesen használja a tárolásához szükséges energiát. Hodgkinson kutatásai alapján a cégek által tárolt adatok 68 százaléka ebbe a kategóriába esik, de a magánszemélyeknél is hasonló lehet az arány.
Egy átlagos e-mail megírása, elküldése és fogadása alatt körülbelül 4 gramm szén-dioxid-egyenértékű kibocsátás keletkezik. Csatolmánnyal rendelkező e-mail esetében ez akár 50 grammra is felugorhat. A legtöbb spam e-mailhez pedig 0,3 gramm körüli értéket rendelhetünk. Jól látható tehát, hogy a világszerte küldött több millió e-mail összesített kibocsátása komoly problémát okozhat a jövőben. Különösen, ha belevesszük, hogy a legtöbb bennük rejlő digitális adat teljesen feleslegesen porosodik majd egy szerverpark mélyén. A National Grid úgy számolja, hogy csak az Egyesült Királyságban az ilyen adatközpontok az ország teljes energiafogyasztásának közel 6 százalékát teszik majd ki.
A gond, hogy a szolgáltatók nem érdekeltek abban, hogy a felhasználók töröljék az ilyen felesleges adatokat. Ők ugyanis akkor járnak jól, ha ügyfeleik minél több tárhelyet vásárolnak náluk a digitális adataik tárolására. Ezáltal nemcsak feleslegesen fizet az ügyfél olyan adatok tárolásáért, amiket nem használ, de az adatokhoz rendelt karbonlábnyomot is növeli, ami környezeti károkat okoz.
Nem az e-mailek, képek, videók és mémek küldözgetése az egyetlen olyan tevékenység, aminek a környezeti terhelése meglepően magas. A hobbiakváriumok kapcsán sem mindenkinek a klímaváltozást előidéző karbonlábnyom ugrik be, pedig egy 2023-ban készült tanulmány megdöbbentő kibocsátási értékekkel állt elő ehhez a hobbihoz kapcsolódóan.
