Az 1950-es évekig az európaiak fele lakott városokban, ma pedig már a teljes lakosság háromnegyede. Többek között emiatt egyre inkább kulcskérdés a helyi élelmiszertermelés megoldása, amivel kapcsolatban most a Lancasteri Egyetem kutatói jelentettek meg egy új elemzést.
A szakemberek arra a talán meglepő eredményre jutottak, hogy a városi kertek a hagyományos, vidéki gazdaságok hozamának megfelelő, vagy annál is több ehető növény kitermelésére képesek.
A metaanalízishez 53 országból gyűjtöttek össze a városi növénytermesztéssel kapcsolatos tanulmányokat, és arra keresték a választ, mely növények termeszthetőek jól a városokban, mik a leghatékonyabb termesztési módszerek, és mely terek hasznosíthatók leginkább a termesztésre.
Többek között arra jutottak, hogy egyes növények, például az uborka, a krumpli és salátafélék városi hozama két-négyszer is magasabb lehet a hagyományos gazdálkodáséval szemben, de sok más vizsgált városi növény is hasonló vagy magasabb hozammal termelhető, mint vidéki környezetben.
Közösségi kertek, városi farmok
A legtöbb városi gazdálkodásról szóló tanulmány a zöld tereket vizsgálja, tehát azokat a közösségi kerteket, parkokat és más zöld területeket, ahol növénytermesztés folyik. Ez az elemzés azonban az úgynevezett “szürke” területek potenciális kihasználását is elemezte: ezek azok a városi terek, amik már beépítésre kerültek, de potenciálisan lehetne rajtuk növényeket termeszteni. Ilyen például a lapostetők és a nagyobb épületek falai.
A város adottságai természetesen teljesen mások, mint a rendszerint egybefüggő területeken folytatott hagyományos gazdálkodásé. Urbán környezetben figyelembe kell venni a különböző növénytípusok adottságait: a függőleges (tehát pl. épületek falain folytatott) termesztésre például az almafák kevésbé alkalmasak, mint a salátafélék vagy a brokkoli.
A vizesebb zöldségek pedig (például a paradicsom) kifejezetten alkalmasak hidroponikus termesztésre, ami annyit jelent, hogy ezek a növények földes talaj helyett tápfolyadékban is tökéletesen elvannak.
Az elemzést megalkotó Rurban Revolution nevű projekt vezetője, Dr Jess Davies szerint ez a kutatás fontos része lehet annak az egyre gyűlő bizonyítékhalmaznak, ami rámutat, hogy a közösségi kerteknek, a városi farmoknak, a háztetőknek, a beltéri környezetnek és az otthoni kerteknek is fontos szerepe lehet a fenntartható élelmiszertermelésében.
