Amikor a húsipar áldozataira gondolunk, akkor elsősorban az ott megölt állatok jutnak eszünkbe. Valóban ők a vágóhidak legnagyobb áldozatai, hiszen ők azok, akiket akaratuk ellenére kivégeznek.
Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ennek a mértéktelen kegyetlenségnek nem az állatok az egyedüli elszenvedői. A vágóhídi dolgozók is a húsipar áldozatai, hiszen nagyon súlyos fizikai-, egészségügyi-, és lelki megterhelésnek vannak kitéve. Gyetkó Adrienn írása.
Fizikai veszélyek
Manapság a vágóhidak az Egyesült Államok, de lényegében az egész világ legveszélyesebb munkahelyeinek számítanak. A mozgó gépek, éles kések és fegyverek rengeteg balesetet okoznak.
A vágóhidakon pedig nagyon kevés figyelmet fordítanak a dolgozók biztonságára. Nem meglepő tehát, hogy a vágóhídi munka során gyakoriak a csonttörések és égési sérülések. Egy óvatlan mozdulat könnyen maradandó sérülésekhez, vagy akár halálhoz vezethet.
Csak az Egyesült Államokban 151 vágóhídi dolgozó halt meg 2004 és 2013 között munkahelyi baleset miatt.
Lelki megterhelések
Talán még a fizikai veszélyforrásoknál is súlyosabb probléma a vágóhídi dolgozókat ért lelki megterhelés. Ez persze nem meglepő, hiszen ezek az emberek más élőlények megölésével keresik kenyerüket.
A folyamatos trauma súlyos következményekkel jár magánéletükre is. Rengeteg vágóhídi dolgozó küzd poszttraumás stresszel (PTSD).
Kutatások kimutatták, hogy az állatok kivégzése sok dolgozóban bűntudatot kelt, ami paranoid rémálmokhoz, depresszióhoz és öngyilkossághoz vezethet. Az empátia “kikapcsolása” nagyon gyakran bűncselekményekre, erőszakra vagy gyilkosságra késztetheti a húsiparban dolgozókat.
Fertőzések
A vágóhídi munka során az alkalmazottak nagymértékben ki vannak téve különböző fertőzéseknek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az Egyesült Államokban eddig közel 5000 húsipari dolgozó fertőződött meg koronavírussal.
Összességében az idei évben elhunyt vágóhídi munkások száma megegyezik az Afganisztánban elhunyt Egyesült Államokat szolgáló katonák számával az elmúlt öt évben. A helyzet természetesen Európában sem jobb. Spanyolországban, Írországban és Németországban is több üzemben jegyeztek fel járványkitöréseket.
A vágóhídi munka körülményei
A fizikai veszélyek, fertőzések és lelki megterhelések mellett a vágóhídi dolgozóknak brutális munkakörülményeket kell elviselniük. Ezek a munkahelyek nagyon kevés bért ígérnek, ezért általában olyan emberek végzik ezt a munkát, akiknek nincs más lehetőségük.
Emiatt talán nem meglepő, hogy az Egyesült Királyságban például a vágóhídi dolgozók közel 70%-a bevándorló. Ez azonban azt is magába foglalja, hogy a veszélyek tovább növekedhetnek azon munkavállalók számára, akik nem beszélik az adott ország nyelvét.
A munkavállalók általában romos helyiségekben összezsúfolva élik mindennapjaikat, és minden nap furgonokban szállítják őket a vágóhidakra. Ezek az életkörülmények is hozzájárulhattak a koronavírus kitöréséhez a munkások körében.
A vágóhídi dolgozók általában napi 10-12 órát töltenek állatok megölésével – késsel, pisztollyal vagy más eszközökkel. Ezeket a brutális és monoton feladatokat egy helyben állva végzik, miközben az állatok teste egy szalagon halad el előttük. Az üzemeket gyakran hidegen tartják, ami szintén növeli a vírusfertőzések kockázatát.
Az elszegényedés és létbizonytalanság miatt nagyon sok megbetegedett munkás tovább folytatja a munkát. Természetesen a vágóhídi dolgozóknak otthoni munkavégzésre nincs lehetőségük, így a fertőzések is sokkal gyorsabban terjednek közöttük.
Emellett főnökeik gyakran embertelenül bánnak alkalmazottaikkal. Sok helyen a munkásoknak nincs-, vagy alig van lehetőségük szünetet tartani.
Előfordult már olyan vágóhídi szabály is – habár ez valóban egy szélsőséges eset-, amikor a dolgozókat nem engedték a mosdóba menni, ezért pelenkát kellett viselniük.
Összegzés
A vágóhidak működése kitűnően szemlélteti, hogy a mai világban a profitnak mekkora hatalma van a meggyilkolt állatok és kimerült munkavállalók felett. Természetesen a húsipar közvetlen áldozatai a lemészárolt állatok, viszont a probléma ennél sokkal összetettebb.
A vágóhídi munkások, sőt valamilyen szinten mindannyian ennek a rendszernek a közvetett áldozatai vagyunk. A vágóhídi dolgozóknak gyakran nincs más választásuk, minthogy elvégezzék az állatok kivégzésének kevésbé vonzó részét.
A többi embernek a folyamat könnyebb része jutott, hiszen ők csak leemelik a polcokról a szépen becsomagolt állati eredetű termékeket. Persze az állatok és a vágóhídi dolgozók mellett az egész társadalom többé-kevésbé a rendszer áldozata, hiszen ezek a hústermékek számos egészségügyi betegségeket eredményeznek.
Ezért is nagyon fontos, hogy felismerjük, hogy együtt, rendszerszinten kell fellépnünk a kegyetlen iparágak ellen, mint amilyen a húsipar.
