Nincs időd olvasni? Hallgasd meg a cikket:
Ha lassú az internetkapcsolatod, akár 10 mp-ig is tölthet.
Három elmélet ismeretes, mely az evolúció és az étrend közötti kapcsolatra adja meg a válaszokat. Az első szerint az emberi szervezet az elmúlt 10.000 év alatt alkalmazkodott a mezőgazdasági forradalom termékeihez.
A második, a paleo felfogás hívei ezzel szemben nem fogyasztanak semmilyen modern élelmiszeripari terméket, és vallják, hogy az őskori, sovány húsokon alapuló étrenden működik a legjobban szervezetünk.
Azonban ennél is tovább mehetünk az időben, hiszen az elmúlt 200.000 év még mindig csak az utolsó 1%-át képviseli annak a több, mint 20 millió évnek, ami alatt majomőseinkből kifejlődött a mai ember.
Az emberiséget valóban formáló évek alatt, mely létezésünk 90%-át fedi le, a táplálkozási igényeink egy olyan ősi múltat tükröztek, amiben többnyire leveleket, virágokat és gyümölcsöket fogyasztottunk, együtt pár bogárral, köszönhetően a földes, kukacos almáknak, melyek B12 vitamin igényünket is biztosították.
A viszonyítási alap tehát változó, attól függ, meddig nyúlunk vissza időben, de a múlt az elméleteken túl kevés tudományos bizonyossággal szolgál. Legalábbis nem elég kielégítővel.
Forduljunk inkább a tudományos magyarázathoz!
Ezért egy, a fentiektől eltérő megközelítés, mely a múlt helyett a jelenre – azaz legközelebbi élő hozzátartozóink étkezésére – koncentrál, nagyobb eséllyel ad választ a modern ember számára legjobb étrend tekintetében.
Ez a nézet magyarázattal szolgál arra, hogy a gyümölcsök és a zöldségek miért nem csak jók, hanem egyenesen létfontosságúak számunkra.
Mi azon kevés fajok egyike vagyunk, amely olyan mértékben a növényi táplálkozáshoz igazodott, hogy valójában a halálunkat okozhatja, ha nem eszünk gyümölcsöket és zöldségeket, a C-vitamin hiány által kiváltott betegségek miatt.
A legtöbb állat megtermeli saját C-vitamin szükségletét, azonban a mi szervezetünk úgy lett „ kitalálva”, hogy ne pazarolja erre az energiát, hanem fákon csüngve igazi C-vitamin bombákat, gyümölcsöt és zöldséget együnk egész nap.
Valószínűleg nem véletlen, hogy más emlősök (mint a tengerimalacok, néhány nyúlfajta és denevér), melyek nem képesek saját C-vitamin szintézisre – hasonlóan majomelődeinkhez -, mindannyian növényevők.
Az elődeink még a kőkorszak alatt is megközelítőleg tízszer több C-vitaminhoz jutottak, mint a mai ember, melyet rehidratált őskori székletmaradványokon végzett vizsgálatok bizonyítanak.
Továbbá tízszer annyi élelmi rostot fogyasztottak, mint a modern ember. A kérdés az, hogy ez a hihetetlenül magas tápérték egyszerűen csak elkerülhetetlen velejárója a teljes értékű növényi étrendnek, vagy kifejezetten ezeket a tápanyagokat igényli szervezetünk, mert szerepük van olyan alapvető biológiai funkciókban, mint pl. az antioxidáns védelem?
A növényi étrend “pozitív mellékhatásai”
A növények antioxidánsokat állítanak elő, hogy megvédjék saját szervezetüket a szabad gyökök ellen.
Az emberi testnek ugyanígy meg kell védenie magát az azonos típusú oxidánsokkal, szabad gyökökkel szemben. Éppen ezért mi is kifejlesztettünk egy sor hasznos antioxidáns enzimet, melyek elég hatékonyan végzik munkájukat, de nem tévedhetetlenek.
A szabad gyökök lyukakat üthetnek védekezőrendszerünkön, és károkat okozhatnak, melyek az életkorral együtt halmozódnak, ami számos betegséghez és végső soron halálos következményhez vezet. De itt jönnek képbe a növények!
A növényi alapú, antioxidánsban gazdag ételek eredetileg étrendünk fő részét alkották hosszú évekig, ezért nem volt szükségünk nagy antioxidánskészlet kifejlesztésére. Elegendő gyümölcsöt és zöldséget vettünk magunkhoz, rábízva a növényekre a C-vitamin előállító munkát.
Viszont a növényeket mankóként használva kisebb volt a nyomás védekezőrendszerünk további evolúciós fejlődésére, azaz függővé váltunk attól, hogy mindig elegendő növényi táplálékkal lássuk el testünket. Amennyiben nem így teszünk, annak súlyos egészségügyi következményei lehetnek.
Hol maradnak a szénhidrátok?
A kőkorszak alatt sem jelentett problémát ezt biztosítani. Csak a közelmúlt során kezdtük kihagyni étkezésünkből a teljes értékű növényi ételeket.
Még a mai paleo és alacsony szénhidrát-tartalmú diéták követői is több zöldséget fogyasztanak, mint azok, akik hagyományos nyugati étrendet követnek. Az a felfogás él az alacsony szénhidrát-tartalmú diétát követőkről, hogy a bevitel három fő élelmiszercsoportra koncentrálódik: marhahús, vaj és szalonna.
Azonban ez csupán egy kisebb része az étrendnek. Jóval nagyobb részt tesznek ki a saláták, zöldségek.
Ha az emberek úgy akarják megszorítani szénhidrátbevitelüket, hogy a bevitt “feldolgozott ipari szemetet” zöldségekre cserélik, az nem gond. Az állati eredetű élelmiszerekre való áttérés már inkább aggasztó.
Az állati zsírt és proteint tartalmazó, alacsony szénhidráttartalmú étrendhez való nagyobb ragaszkodás magasabb halálozási aránnyal párosul.
A paleo étrend javára írható egyetlen jó pont mindazonáltal, hogy az egészséget és a hosszú élettartamot támogató növényi ételeken alapul, bár a teljes értékű növényi étrend vegánként normalizálódik legjobban.
Felhasznált források:
- I F Benzie. Evolution of dietary antioxidants. Comp Biochem Physiol A Mol Integr Physiol. 2003 Sep;136(1):113-26.
- G Cannon. Nutritional science for this century. Public Health Nutr. 2005 Jun;8(4):344-7.
- D S Coffey. Similarities of prostate and breast cancer: Evolution, diet, and estrogens. Urology. 2001 Apr;57(4 Suppl 1):31-8.
- Nestle, M. (2000), Paleolithic diets: a sceptical view. Nutrition Bulletin, 25: 43–47. doi: 10.1046/j.1467-3010.2000.00019.x
- S Li, A Flint, J K Pai, J P Forman, F B Hu, W C Willett, K M Rexrode, K J Mukamal, E B Rimm. Low carbohydrate diet from plant or animal sources and mortality among myocardial infarction survivors. J Am Heart Assoc. 2014 Sep 22;3(5):e001169.
- K Milton. Back to basics: why foods of wild primates have relevance for modern human health. Nutrition. 2000 Jul-Aug;16(7-8):480-3.
- K Milton. Nutritional characteristics of wild primate foods: do the diets of our closest living relatives have lessons for us? Nutrition. 1999 Jun;15(6):488-98.
- K Milton. Micronutrient intakes of wild primates: are humans different? Comp Biochem Physiol A Mol Integr Physiol. 2003 Sep;136(1):47-59.
- R D Feinman, M C Vernon, E C, Westman. Low carbohydrate diets in family practice: what can we learn from an internet-based support group. Nutr J. 2006 Oct 2;5:26.
- P Jallinoja, M Niva, S Helakorpi, N Kahma. Food choices, perceptions of healthiness, and eating motives of self-identified followers of a low-carbohydrate diet. Food Nutr Res. 2014 Dec 4;58:23552.
- K Milton. Hunter-gatherer diets—a different perspective. Am J Clin Nutr. 2000 Mar;71(3):665-7.
