Mivel az államban törvény tiltja a befogott hódok áthelyezését, azokat ugyanis kötelező jelleggel el kell altatni, más megoldást kerestek a chattanoogai szervek a hódok távol tartására, melyben a Humane Society United States (HSUS) szervezet volt segítségükre.
Chattanooga városában nem minden konfliktus nélküli a hódok és a lakosok együttélése. Az állatok – természetes ösztönüknek engedelmeskedve – megrágcsálják a város vízközeli parkjaiba telepített fákat, ami komoly veszélyt jelent az ott tartózkodókra.
A megdézsmált törzsű növények elgyengülnek, és fennáll a veszélye, hogy egy ilyen meggyengített fa valamelyik parkban játszó gyermekre, vagy egy sétányon közlekedő gyalogosra dől.
A város parkjait kezelő önkormányzati szerv már sok trükkel próbálkozott, hogy a park fáitól távol tartsa a nagy testű rágcsálókat. Kerítést emeltek a fák törzse köré, de a hódok átmásztak rajta. Próbálkoztak csípős szósszal is, ami egy ideig hatékony volt, amíg egy könnyű zápor le nem mosta a fa törzséről.
Az önkormányzat azért is igyekezett valamilyen humánus megoldást találni az állatok távol tartására, mert az államban tilos a becsapdázott hódok áthelyezése. A befogott állatokat kötelezően el kell altatni, vagyis a csapdázás egyet jelentett volna a hódok halálával.
A parkigazgatóság a Humane Society United States (HSUS) állatjogi szervezetet kereste meg azzal, hogy segítsenek találni valami olyan módszert, ami eltántorítja a hódokat a parkok fáinak rágásától, de nem árt az állatoknak. Az általuk javasolt megoldás egyelőre működni látszik.
Az állatvédők azt javasolták, hogy nem mérgező, latex alapú festékkel fessék le a fák törzsét. A festékhez homokot keverve egy olyan réteg jön létre a fa törzsén, ami a hódok érzékeny fogát sérti, ezért felhagynak a rágással. A lefestett fákon enyhe rágásnyomokat ugyan fel lehet fedezni, de ez éppen azt igazolja, hogy az állatok rendre feladják ezeknek a fáknak a dézsmálását.
Az idei az első év, amikor jelentős hódaktivitást észleltek a városban. Azt még most sem tudni, hova viszik az állatok az összegyűjtött faanyagot, de Brian Smith, a városi parkokért felelős önkormányzati szerv kommunikációs igazgatója úgy nyilatkozott, hogy ha az állatok olyan fákat rágnak meg, amelyek nem jelentenek közvetlen balesetveszélyt a város lakóira, akkor jellemzően nem háborgatják őket.
„A hódok kulcsfajnak számítanak, amik az ökoszisztéma átformálásával megfelelő vizes élőhelyet biztosítanak számos őshonos faj számára, miközben a gátjaikat építik. Láttunk máshol is megrágott fákat, amelyek részei ennek az ökoszisztémának, de ebben az esetben a fák közel vannak a sétányhoz és a játszótérhez, ezért lépéseket kellett tennünk a lakosok védelme érdekében” – ismerte el Smith a hódok fontosságát.
Magyarországon egyelőre nem így védekeznek
Magyarországon egykor teljesen kipusztultak a hódok, amiket prémjükért és húsukért vadásztak. Később természetes módon, a környező országokból áttelepülve ismét elkezdett növekedni az egyedszámuk, mára pedig már többezresre – a legfrissebb adatok szerint 10-11 ezer egyedre – duzzadt hódpopuláció található hazánkban.
Ettől függetlenül nem okoz problémát a hódok jelenléte hazánkban. De megkérdeztük Juhász Erikát, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársát, a HódTérkép program koordinátorát, hogy Magyarországon mennyire jellemző ez a festős módszer. Elmondása szerint nem példa nélküli, de egyelőre nem elterjedt itthon ez a megoldás, mert elég drága. Ezen felül érdeklődtünk a csapdázás és az áttelepítés hazai módszereiről is.
„Minden beavatkozáshoz, így az élvefogó csapdás befogáshoz is a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. Ebben az engedélyben pedig rendelkeznek arról, hogy mit lehet kezdeni az egyedekkel. Manapság egyre gyakrabban engedélyezik a letális beavatkozást, de olyanról még nem hallottam, hogy valakit erre köteleznének. Sajnos egyre kevesebb az olyan természeti terület, ami még nem foglalt más hódcsaládok által, a hód pedig territoriális állat, ezért a szabadon engedésre egyre kevésbé kínálkozik lehetőség” – mondta Erika.
