A háziállat elvesztése a legtöbb gazdi számára fájdalmas tapasztalat. Nehéz meghozni a végső döntést, amellyel beismerjük, az állatnak máskülönben már csak a szenvedése hosszabbítható meg. Az már egy másik kérdés, hogy hol van ez a bizonyos pont, és honnan tudhatjuk, hogy házi kedvencünk számára már nincs más út.
Fel lehet készülni a gyászra? Honnan tudhatjuk, mikor jön el a búcsú ideje? Erről beszélgetett Gerhát Petra, a Dogz podcast házigazdája Némedi Edinával, az Állatmentő Alapítvány önkéntesével, valamint Szalai Zsanett Pynkyvel, aki kommunikációs tréner, kutyakiképző, és gyászcsoportvezető egy személyben.
Amikor közeledik az idő, családtagjaink és háziállataink esetében egyaránt, hajlamosak vagyunk elhessegetni a gondolatot, hogy egy élet a végéhez érhet – mondta Szalai Zsanett. Márpedig erre a nehéz időszakra nem csak hogy fel lehet, érdemes is felkészülni, hangsúlyozta.
Gyakran becsapjuk önmagunkat azt illetően, hogy mikor lenne a lehető legetikusabb véget vetni az állat életének. Hinni szeretnénk a csodában, hogy az állat még megmenthető. Az állatorvosokra ilyenkor nagy nyomás helyeződik: sokszor nehéz elhinni, hogy az állat valóban szenved.
Van ez a bizonyos önbecsapás, mikor azt mondjuk, »de még evett«, »de mosolyog« – elkezdünk ilyen érvekkel mentegetőzni, és bizonygatni, hogy nincs itt a vég, pedig itt van
– tette hozzá Némedi Edina.
Honnan tudhatjuk, hol a határ?
Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően ma már sok, súlyosan sérült állat élete megmenthető. Az Állatmentő Alapítvány önkéntesei erről sokat tudnának mesélni, ők sokszor vesznek a gondozásukba olyan állatot, akiről a többség már lemondana. Ilyen volt például Táti is, a kutya, aki úgy került hozzájuk, hogy az alsó állkapcsa hiányzott. Némedi Edináék az állatorvosokkal vállvetve dolgoztak azért, hogy Táti teljes életet élhessen, és erre jelen állás szerint minden esélye meg is van. 2023 decemberében kapott egy titán állkapcsot, és az implantátumot a kutya növekedése és fejlődése miatt idén kicserélték.
A sikertörténetek ellenére azonban vannak kétségek és aggályok az állatmentőben.
Mi történik akkor, ha egy állat életben tartható ugyan, de az élete hátralévő részét állandó fájdalomban kell leélnie?
– osztotta meg egyik legnagyobb félelmét.
A határt felismerni persze nagyon nehéz, ahogy annak a felmérése is, mekkora fájdalom az, amelynek már nem tehetjük ki az állatot, még ha ezzel meg is hosszabbítjuk az életét. Hogy hol van ez a bizonyos határ, azt Szalai Zsanett szerint sokszor a tulajdonos és kutya közti kapcsolat mélysége határozza meg.
Lehet gyógyír egy új kutya?
Egy háziállat elvesztése hatalmas űrt hagy maga után, ám előfordulhat, hogy egy új kutya befogadása enyhíteni tudja a fájdalmat. Némedi Edina szerint azok, akik ettől egy darabig elzárkóznak, sokszor azért teszik, mert bűntudatuk van: úgy érzik, ezzel elárulnák az elvesztett kedvencüket.
Ennek az ellenkezőjére is akad azonban példa, egy pár például kutyájuk elveszítése után szinte azonnal új kutyát szeretett volna, ezért is keresték fel az Állatmentő Alapítványt. Látszott rajtuk a tudatosság: nem pótolni akarták előző kedvencüket, hanem tudatosan fogadtak örökbe egy másikat – mesélte.
Szalai Zsanett hozzátette, „a gyász ilyenkor ugyanúgy lezajlik bennünk, csak közben támogat minket egy új társ”.
