Egyre nagyobb számban jelennek meg fésűs medúzák az Adriai-tengerben, különösen a horvátországi Isztriai-félsziget partjainál. Bár a fürdőzőkre nem jelentenek veszélyt, jelenlétük egyeseket visszariaszthat attól, hogy a környéken pihenjenek. Ráadásul ez az invazív faj komoly ökológiai problémákat okozhat a természetes egyensúly felborításával.
Elbizonytalanodhatnak páran, akik terveztek még egy szezonzáró horvátországi kiruccanást. A tenger ugyanis most tele van fésűs medúzával (Mnemiopsis leidyi), főként az Isztriai-félsziget partjai mentén.
Az Isztria környékén különösen kedvezők a körülmények számukra. A sekélyebb, part menti vizek gyorsabban felmelegszenek, és a gyenge áramlatok sem sodorják el a medúzákat. Ráadásul a környéken találhatók a legnagyobb adriai kikötők, köztük például a trieszti is, így a behurcolt fajok könnyen megtelepedhetnek. De a fiumei kikötőbe érkező hajók a Kvarner-öbölbe is szállítottak példányokat – írja a Világgazdaság.
A strandolóknak nem kell attól tartaniuk, hogy a Jóbarátok című sorozatból ismert módszerrel kell majd enyhíteni az esetleges medúzacsípésekből származó fájdalmakat, a szakértő szerint ugyanis ezek az élőlények ártalmatlanok az emberre nézve. A fürdőzőknek inkább csak zavaró, kellemetlen érzés lehet a tömegesen jelen lévő fésűs medúzák között áztatni magukat.
A fésűs medúzák nem igazi medúzák. Teljesen más állatcsoporthoz tartoznak. Nincsenek csalánzó sejtjeik, nem tudnak megcsípni fürdőzőket, ezért nem jelentenek veszélyt az emberekre. A csalánzó sejtek helyett csillószőrökkel rendelkeznek, amelyekkel a planktonokat fogják el
– nyilatkozta az Istra IN horvát lapnak Daniela Marić Pfannkuchen, a Rovinji Tengerkutató Központ tudományos munkatársa.
Veszélyt jelentenek az őshonos fajokra
Mintegy húsz évvel ezelőtt jelent meg az Adriai-tengerben a fésűs medúza, az Atlanti-óceánból érkeztek, a szakértő szerint valószínűleg a hajók ballasztvizén keresztül. Természetes élőhelyükön ragadozó fajok tizedelik az egyedszámukat, az Adriai-tengerben azonban szinte egyáltalán nincs természetes ellenségük.
A helyi ökoszisztémára több szempontból is veszélyt jelentenek. Elfogyasztják a planktonokat, ezzel komoly fennakadásokat okozva a táplálékláncban, hiszen így kevesebb marad a halaknak. Ráadásképp megeszik az őshonos halak ikráit is, gyérítve az állományt.
A szakértő jelezte, problémát jelent a fésűs medúzák rendkívüli szaporodási képessége is. A példányok hímnősek, és nemcsak a kifejlett egyedek, hanem már a lárvák is képesek szaporodni. A populáció ennek köszönhetően robbanásszerűen növekedhet.
Az invazív faj jelenléte nem újdonság, de emlékeztet minket arra, hogy a tengerek és óceánok korlátozott erőforrások. Minden újonnan elterjedő faj felborítja a természetes egyensúlyt. Még akkor is, ha a következményeket nem feltétlen látjuk azonnal, hanem csak tíz, húsz vagy ötven év múlva – a változások zajlanak
– figyelmeztetett Marić Pfannkuchen.
A Balatonban is látni véltek medúzákat
A közelmúltban több balatoni, medúzaszerű képződményt emlegető lakossági bejelentés is érkezett a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézethez (BLKI). Kocsonyás, 2-8-10 centiméteres élőlények magányos és tömeges megjelenéséről számoltak be.
Miután az elmúlt években Magyarországon is egyre több víztérben számolnak be édesvízi medúza megjelenéséről, a kutatók nem tartották eleve kizárhatónak ezt a lehetőséget. Volt ugyanakkor néhány tényező, amely alapján gyanakodtak, hogy valójában nem medúzáról van szó. „A Craspedacusta sowerbyi édesvízi medúzafaj legfeljebb 2-4 centiméteresre nő, lüktető mozgással úszik a vízben, főleg bányatavakban fordul elő, kocsonyás, áttetsző megjelenése szokatlan lehet vizeinkben” – fogalmaztak a szakértők.
Intézetünk a begyűjtött képletek tanulmányozása után megállapította, hogy a »balatoni medúza« a jelenleg is folyó árvaszúnyograjzással kapcsolatos jelenség. A több centiméteres kocsonyás képletek az árvaszúnyogfajok szaporodásához köthető tojáscsomók. A következő árvaszúnyog-generáció előhírnökei.
A nőstény árvaszúnyog a tojásrakáskor hosszú, kocsonyás, nyálkás tokba – tojáscsomóba – helyezi a petéket. Ez a nyálkás burok a vízben megduzzad, és védelmet nyújt a petéknek a kiszáradás, mechanikai sérülés és ragadozók ellen, majd táplálékként szolgál a kikelő lárváknak. A nőstény rendszerint a vízfelszínre vagy a víz alatti növényzetre, kövekhez, hínárhoz rögzíti a tojáscsomót – magyarázta a jelenséget a BLKI.
Idén a Balaton déli partján – különösen Siófokon – nyaralók és helyiek példátlan mértékű árvaszúnyograjzással küzdenek.