Egy városban cirkáló kacsacsalád minden esetben segítségre szorul, hangsúlyozta Kovács Klára, a Tollas Barát Madármentés alapítója a Prove-nak. A legtöbben ezzel nincsenek tisztában, sőt egyesek abban a tévhitben élnek, hogy egyenesen rosszat tesznek azzal, ha „beleszólnak az élet rendjébe”. A kicsik azonban röpképtelenek, ez pedig a kacsamama lehetőségeit is erősen korlátozza.
Eljött az évnek azon szakasza, amikor akár a város közepén is kacsákkal – anyukákkal és a kicsinyeikkel – találhatod szemben magadat. Ez leginkább április vége és június vége között történhet meg, de időjárástól függően akár korábban is elkezdődhet a költési időszak. Idén például a korai tavasz miatt már március végén elkezdődött.
Hogy miért fészkel egy kacsa az extrém városi körülmények között? Budapesten átfolyik a Duna, a tőkés récék pedig nem számolnak az évek során bekövetkezett változásokkal. Ők a leaszfaltozott rakpart, a magas épületek és a száguldó járművek mellett is vizes élőhelynek tekintik még ezt a modern környezetet is. Ez azonban magában hordoz néhány nagyon komoly kockázatot.
„A víztől légvonalban 200-500 méteres távolságban költenek a tőkés récék, a Dunától pedig rendre olyan akadályok zárják el őket, amelyek a még röpképtelen fiókák számára végzetesek. Idesorolhatók például az utak és a villamossínek is, leeshetnek a csatornába, de gyakran használnak ezek a madarak tetőteraszokat is a fészkelésre, nem számolva azzal, hogy a kicsinyeik innen emberi segítség nélkül nem jutnak le élve. Normális esetben nem is költenének máshol, mint a földön, de a városi környezet ezen változtatott”
– nyilatkozta Kovács Klára, a Tollas Barát Madármentés alapítója a Prove-nak.
A kacsákra a vízhez vezető útjuk során veszélyt jelenthet a forgalom, az emberek és más állatok. Utóbbiak közé sorolhatók a házi macskák, a dolmányos varjak és a szarkák is. A kiskacsák teljesen kiszolgáltatottak, az anyjuk védelmére szorulnak, de a fenti veszélyforrásokkal szemben legtöbbször maga a tojó is tehetetlen.
Hogyan lehet segíteni ezeknek a madaraknak?
A Tollas Barát tavaly körülbelül 15-20 kacsacsaládot mentett ki városi körülmények közül. A „számlálót” idén is elindították, bár Klári szerint egy idő után rendre kaotikussá válik a rendszer: párhuzamosan folyik a mentés több helyszínen, vagy éppen megfeledkeznek arról, hogy számba vegyenek egy-egy esetet.
A lényeg egyébként sem az számukra, hogy mindenféle statisztikával és rekordokkal büszkélkedjenek a kacsaszezon végén. Sokkal inkább az, hogy segítsenek a madarakon, valamint hogy az átlagember is megértse, tennie kell valamit, ha a városban botlik kacsacsaládba.
„Szinte az egyetlen túlélési esélyük, hogy olyan emberek közelébe kerülnek, akik segítséget kérnek, vagy akik maguk nekilátnak a mentésnek. Utóbbi azt jelenti, hogy leállítják a forgalmat, és segítenek nekik” – hangsúlyozta Klári. Elmondta, a többség meglehetősen tájékozatlan kacsakérdésekben, és azt gondolja, a természet rendjébe szól bele, ha beavatkozik a kacsacsalád életébe.
„Sokan vannak sajnos olyanok is, akik a segítségnyújtás és -hívás helyett csak bámészkodnak. Ők nem értik – vagy talán nem is tudják –, mennyire kevés esélyük van a kiskacsáknak emberi segítség nélkül. Ők azt szokták mondani, hogy »ez a természet rendje, majd a mama intézi«. Márpedig a mama nem tud egy négysávos főutat »intézni«. Tavaly is volt egy nagyon szomorú eset: Budapesten, a Nagyvárad térnél csak nézték és kamerázták a kacsákat. Végül egy úr kipattant az autóból, és összeszedett néhányat a kicsik közül, de addigra a varjak is ott voltak, a mamakacsa pedig elrepült” – mesélte.
Szerinte a legjobb, amit az egyszerű járókelő tehet, hogy mielőbb értesít egy madármentéssel foglalkozó szervezetet – akár a Tollas Barátot. A hozzáértők segítenek majd neki abban, milyen módon terelheti biztonságba a kacsacsaládot addig, amíg a helyszínre nem érkeznek.
Fontos tudni: előfordulhat, hogy mindeközben a kacsamama megijed és elrepül, sorsára hagyva a kicsinyeit. Ebben az esetben a legrosszabb, amit tehetsz, hogy összeszeded a kiskacsákat, és szabadon engeded őket egy vízparton. Az anyukájuk nélkül ugyanis a biztos halálba engeded így őket. Az elárvult kiskacsákat a Tollas Barát Madármentés – de rajtuk kívül több más szervezet is – magához veszi, és addig gondozza őket, amíg képessé nem válnak az önálló életre a természetes élőhelyükön.
A szervezetet esetenként már abban a fázisban értesítik budapesti lakosok, mikor látják, hogy fészkel az erkélyükön egy kacsa. Klári szerint ez a lehető legjobb, amit tehetnek, mert ilyenkor megelőzhető a baj, és elő lehet készíteni a mentést. A kacsa által kiszemelt erkély alsó részét behálózzák, hogy a kicsik ne tudjanak leesni kikelés után. Amikor pedig eljön az ideje, alkalmas helyszínre szállítják az egész családot.
Világszerte totyognak kacsacsaládok a nagyvárosokban
Természetesen nem kizárólag Budapesten és az egyéb vízközeli magyar városokban futhatunk egész kacsacsaládokba. Három évvel ezelőtt például arról számolt be a Newsweek, hogy egy kacsa az ikonikus – és borzasztó forgalmas – New York-i 5. sugárúton próbálta átvezetni a kicsinyeit. Ez a család végül szerencsés volt, néhány járókelőnek köszönhetően eljutott a Central Parkig.
Tokióban pedig 2018-ban egy egyenruhába öltözött – vélhetően – szállodai munkás segített az arra totyogó kacsáknak átkelni az úton.
大都会も捨てたもんじゃない動画撮れた！ pic.twitter.com/Gog8SvHh3j
— でで (@tenguyokoyama) May 14, 2018
Nagyon fontos ugyanakkor természetesen arra is figyelni, hogy ha úttesten átkelő kacsák segítségére sietsz, a saját testi épségedre is ügyelj. Előfordulhat, hogy egy autós nem veszi észre időben, hogy meg kellene állnia.
A legjobb ezért megelőzni, hogy egyáltalán az úttestre kerüljenek ezek a madarak, és még az átkelési kísérletük előtt biztonságos helyre terelni őket, ahol megvárhatják az állatmentők érkezését.
