Az egykori kolumbiai drogbárónak saját állatkertje volt, itt éltek többek közt az illegálisan behozott vízilovai is. Halálát követően az állatok kiszabadultak, így a kezdeti négy példányból mostanra már száznál is több víziló lett, a hatóságok pedig komolyan aggódnak a nagy testű állatok által okozott ökológiai károk miatt.
A Kolumbiában nem őshonos vízi emlősök populációja néhány éven belül akár az ezret is elérheti, ha nem születik megoldás a számuk korlátozására. Az egyik legkézenfekvőbb módszer az eutanázia, de ehhez csak a legvégső esetben nyúlna a kormány.
A nílusi víziló – ami a Wikipédia szerint a Nílusból már kihalt – Afrikában őshonos állatfaj. Természetvédelmi besorolása alapján sebezhető, vagyis beavatkozás nélkül akár veszélyeztetetté válhat. Kolumbiai előfordulása kizárólag egy embernek, a Medellín nevű drogkartell egykori vezérének, Pablo Escobarnak köszönhető. A drogbáró elképesztő vagyonából többek között egy privát állatkertre is futotta. Itt élt az a négy víziló (1 hím és 3 nőstény), akik a jelenlegi kolumbiai vízilópopuláció alapjait lefektették. A bűnöző halálát követően az állatok kiszabadultak, és tanyát vertek a Magdalena folyóban és a környező tavakban. De több tucat víziló él jelenleg is a Hacienda Nápoles birtokon, az egykori állatkert területén.
Az állatok régóta közbeszéd tárgyát képezik. Az állatvédők rendszeresen védelmükbe veszik a vízilovakat, és sok helyi lakos is – különösen azok, akik a turizmusból élnek – támogatja a megóvásukat. A természetvédők közül viszont többen aggódnak, hogy ez a Kolumbiában nem őshonos (invazív) faj komoly károkat tehet a folyó és a tavak ökoszisztémájában. Ráadásul a nagy testű emlősök száma rohamosan növekszik. Előzetes becslések szerint 2035-re akár az ezret is meghaladhatja a populációjuk.
A vízilovak kilövése is felmerült, de csak végső megoldásként
Év elején a kolumbiai kormány invazív állatnak nyilvánította az országban elterjedt vízilovakat, akiknek ürüléke komoly károkat okozhat a folyó és a tavak élővilágában. A nagy testű állatok tápanyagdús végterméke ugyanis eutrofizációhoz vezethet, ami a növény- és állatvilág szempontjából is beláthatatlan következményekkel járna. Ráadásul a víziló statisztikailag az egyik legveszélyesebb állatfaj. Évente 500 halálesetért felelnek világszerte. A kolumbiai vízilovakkal kapcsolatban eddig szerencsére nem fordult elő ilyen incidens.
Igyekszünk kidolgozni az állatok elszállításának feltételeit. Egyetlen állatot sem fogunk átszállítani egy másik országba, amíg erre az ország környezetvédelmi hatósága nem ad kifejezett engedélyt
– mondta Susana Muhamad, Kolumbia környezetvédelmi minisztere.
A Fülöp-szigetek, India és Mexikó is felmerült mint lehetséges befogadó országok, ahova 60 vízilovat exportálnának. A szaporulat féken tartásának első fázisa viszont a sterilizálás, amit évente 40 állaton terveznek végrehajtani. Ez viszont rettentően költséges (9.800 dollár állatonként), és az állatra és orvosra nézve egyaránt veszélyes. Amennyiben továbbra sem javul a helyzet, végső megoldásként az állatok kilövése is felmerült, de Susana Mohamad úgy nyilatkozott az AP hírügynökségének, hogy ez a legvégső eljárás. Az országban jelenleg nem is nagyon szabályozzák az invazív fajok terjedésének kezelését.
