Az ötvenhat esztendős tengeri emlős szabadon engedéséért évtizedek óta küzdöttek az állatvédő aktivisták és állatjogi szervezetek. Idén márciusban jelentették be a visszaengedésére vonatkozó terveket, de Lolita már nem élhette meg, hogy visszakerülhessen oda, ahonnan testvéreivel együtt fiatalon elrabolták. Augusztus 18-án pusztult el a Miami Seaquariumban.
Lolita élete – már amennyiben több mint ötvenévnyi rabságot életnek lehet nevezni – jól példázza, milyen mértékben zsákmányolja ki az állatokat a szórakoztatóipar az anyagi haszon reményében. Az eredetileg Tokitae (Toki) névre keresztelt orkáról pont egy éve írtunk először, legutóbb pedig áprilisban számoltunk be arról az örömteli hírről, hogy konkrét lépéseket tettek Toki szabadon engedésének érdekében. Sokan remélték, hogy a mentőakció sikerrel zárul, ezáltal Toki és 93 éves édesanyja újra együtt úszhat majd a tengerben, de erre már nem kerül sor.
Az elmúlt két napban Tokin komoly rosszullét jelei mutatkoztak, amit a Friends of Toki és a Miami Seaquarium orvosi csapata egyből el is kezdett kezelni. A legjobb orvosi ellátás ellenére péntek délutánra elpusztult
– olvasható a Miami Seaquarium Twitter-bejegyzésében.
Egy szomorú és magányos életút
Lolita szinte egész életét rabságban töltötte. Mindössze hároméves volt, amikor 1970-ben befogták a valaha volt legnagyobb ilyen jellegű vadászat során, vagyis több mint öt évtizeden keresztül volt a világ legkisebb delfinakváriumának rabja. Egyetlen társa, Hugo 1980-ban végzett magával, miután több alkalommal szándékosan beleverte fejét az akvárium falába, aminek következtében agyi aneurizmát szenvedett. Lolita ezt követően nem találkozott más kardszárnyú delfinnel.
„Sok jószívű ember könyörgött a Miami Seaquariumnak, hogy vessenek véget Lolita pokoli szenvedésének a betonketrecben és vigyék át egy tengeri menhelyre, ahol szabadon merülhet, érezheti az áramlatokat, és még azzal a gyilkos bálnával is találkozhat, akiről úgy gondolják, az édesanyja. De ezek az elhatározások túl későn születtek meg, és Lolitának egypercnyi szabadság sem jutott az 53 évnyi rabság után. A PETA arra kéri a családokat, hogy emléke előtt úgy tisztelegjenek, hogy soha nem látogatnak tengeri parkokba […] és arra kéri a SeaWorldöt, hogy okuljon ebből a hibából és engedje szabadon Corkyt, aki már 54 éve raboskodik akváriumában, mielőtt ő is Lolita sorsára jut. Minden vadon élő állat legyen szabad!” – olvasható Ingrid Newkirk, a PETA elnökének közleménye a szomorú eset kapcsán.
Remény a szabadulásra
Idén március 30-án jelentették be, hogy a Lolita visszahelyezésére irányuló terv munkálatai elkezdődtek, köszönhetően az Indianapolis Colts amerikai futballcsapat tulajdonosának, Jim Irsaynak, aki vállalta, hogy állja az átköltöztetés csillagászati (20 millió dolláros) költségeit. Az már akkor nyilvánvaló volt, hogy ez éveket is igénybe vehet, de legalább elindult a folyamat, melynek végén Toki kiszabadulhat fél évszázados fogságából, mint Keiko, a Szabadítsátok ki Willyt! című film kardszárnyú delfinje, aki élete utolsó öt évét szabadon tölthette.
„Megszakad a szívem, hogy Toki itt hagyott minket. A története teljesen megragadott, ahogy tette azt milliókkal. Megtiszteltetés, hogy a kiszabadításán dolgozó csapat tagja lehettem és vigaszt nyújt a gondolat, hogy nagymértékben növelni tudtuk az életkörülményei minőségét az elmúlt évben. Lelke és jelleme sokakat megérintett. Nyugodj békében, drága Toki” – írta Jim Irsay Twitteren.
A közösségi médiában sokan búcsúztak Tokitól, aki nagyon közel jutott ahhoz, hogy ismét szabadon úszkálhasson egy rabszolgaságban töltött, nyomorúságos élet után, és akinek élete sötét mementóként emlékeztet minket mindarra a szörnyűségre, amit profit, szórakozás, szabadidő címén az állatokkal művelünk.
