A novemberben megrendezendő Cop28 lehet az utolsó esély, hogy helyes irányba tereljék a kibocsátással kapcsolatos globális elképzeléseket, miközben történelmi csúcsokat döntenek az emberek által okozott üvegházhatású gázkibocsátási értékek.
Számos cikket lehetett mostanában olvasni arról, hogy elég közel járunk ahhoz az 1,5 Celsius-fokos határértékhez (az iparosodás előtti átlaghőmérséklethez képest), amit a 2015-ös párizsi éghajlatvédelmi egyezményben fogadtak el a nemzetek, és amit átlépve súlyos következményekkel kell majd számolnunk a folyamatosan felmelegedő éghajlat miatt.
Ennek értelmében az országoknak 2030-ra legalább 50 százalékkal kellene csökkenteniük a kibocsátási értékeiket, de finoman szólva nem ez a jellemző irány.
Egy csütörtökön megjelent tanulmány is ráerősít erre a narratívára, ez alapján ugyanis soha nem voltak még olyan magasan a kibocsátási értékeink, mint most. Ennek következtében pedig nagyon gyorsan kimeríthetjük azt a szén-dioxid-tartalékot (carbon budget), amit még a légkörbe pumpálhatunk anélkül, hogy nagyon súlyos következményekkel kéne számolnunk.
Jelenleg még nagyjából 250 milliárd tonna szén-dioxidot bocsáthatunk a légkörbe, mielőtt a felhalmozódott értékek következtében átlépnénk az 1,5 Celsius-fokos határt. Néhány évvel ezelőtt ez a tartalék még 500 milliárd tonna volt, és ha az utóbbi évtized éves átlagaival kalkulálunk, ami 54 milliárd tonna, akkor egy gyors fejszámolással hamar kiszámolhatjuk, hogy nem egészen öt év múlva összehozzuk a 250 milliárd tonnát.
Ez a meghatározó fontosságú évtized a klímaváltozás szempontjából. A most hozott döntések fogják meghatározni, hogy mennyivel emelkedik az átlaghőmérséklet és milyen súlyos következményekkel kell megbirkóznunk
– mondta Prof. Piers Forster, a tanulmány szerzője, a University of Leedsen működő Priestley Centre for Climate Futures igazgatója.
Állítása szerint az éves növekedési értékek lelassultak, de több időnk már nincs, és nagyon komoly lépésekre van szükség, hogy elkerülhessük a klímakatasztrófát.
Novemberben újra találkoznak a nemzetek
A novemberben tartandó Cop28, az ENSZ klímacsúcsa lehet az utolsó esély arra, hogy a globális szereplők egységes tervet dolgozzanak ki a kibocsátás mérséklésére, de sokan az egész találkozót színjátéknak tartják.
Az eseményre az Egyesült Arab Emírségekben (EAE) kerül sor, vagyis egy olyan országban, amely gazdasága leginkább a fosszilis energiahordozókra épül. Ráadásul a klímacsúcs elnöke Ahmed Al Jaber szultán, az EAE iparügyi minisztere, a nemzeti olajcég (ADNOC) ügyvezetője, amely vállalat céljai közt szerepel, hogy növelje az olaj- és földgázkitermelési kapacitását az elkövetkezendő években.
„A klímaváltozás olyasmi, amiben mindannyian érintettek vagyunk. Nem tudjuk egyedül megoldani. Együttesen kell megoldást találnunk. Ettől lesz olyan nehéz. Szóval nincs rosszfiú-jófiú szerep ebben a párbeszédben. Mindenkinek megvannak a saját megoldási tervei. A saját ötletei. Hogy összehozzuk az embereket a közös megoldási tervek mögé, és ezt népszerűsítsük, az lesz az igazán erőteljes lépés. Ezt próbáljuk elérni a Cop28-on” – nyilatkozta Majid Al Suwaidi, a Cop28 főigazgatója.
