Míg a gazdák üdvözlik a döntést, a legtöbb zöld szervezet felületes, tüneti kezelésnek tartja a metáncsökkentésre irányuló lépést, amely az állattartó mezőgazdálkodásnak csupán egyetlen negatív hatását érinti.
A metán egy nagyon potens üvegházhatású gáz. A szén-dioxid mellett szerencsére egyre többször szóba kerülő gáz akár 25-ször is hatékonyabban csapdázza be a Napból érkező hőt, mint közismertebb társa, a CO2.
Az emberi tevékenység által a légkörbe jutó metán alapvetően három forrásból származik. Egyrészt a fosszilis energiahordozók termeléséből és finomításából, valamint szénbányászatból (35 százalék), másrészt a szeméttelepekről és szennyvízből (20 százalék), végül pedig a mezőgazdasági szektorból (40 százalék).
A legnagyobb mértékű kibocsátásért a mezőgazdaság, illetve az állatipar felelős, a szarvasmarha-tenyésztés ugyanis önmagában 32 százalékkal járul hozzá az emberi tevékenység következtében légkörbe jutó metán mennyiségéhez.
Ennek a kibocsátásnak – ami nagy részben a tehenek kérődzéséből, kis részben pedig az általuk eregetett bélgázból származik – a csökkentését szeretnék elérni olyan takarmányokkal, amelyek remény szerint jó hatásfokkal mérsékelnék az emésztési folyamatok közben keletkező metángáz mennyiségét.
Az elképzelés az ország üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentését célzó terv része.
A metánkibocsátást csökkentő takarmányok 2025 környékén kerülhetnek kereskedelmi forgalomba és amennyiben hatékonynak bizonyulnak, úgy az sem kizárt, hogy a gazdákat kötelezik majd a takarmányok alkalmazására.
A metánblokkoló takarmány lenne a megoldás?
„Nem hiszem, hogy eleget tudunk arról, hogy milyen hatással lesznek ezek a takarmányozás hatékonyságára […] de ez olyasmi, aminek utána kell járnunk és csökkentenünk kell a metántermelést” – mondta Tom Bradshaw, a National Farmers’ Union helyettes vezetője.
A kormány terveit eddig sok kritika érte, leginkább azért, mert olyan technológiákra hagyatkozik, amelyek eddig semmilyen értékelhető eredményt nem tudtak felmutatni, pláne nem azon a globális szinten, amilyen szinten szükség lenne a bevetésükre.
„Ez nem fogja megoldani azokat a hatalmas problémákat, amelyeket az ipari méretű állattartás okoz, mint az esőerdők kiirtása, hogy legelőket telepíthessenek a helyükre, vagy az Egyesült Királyság vizeinek és élővilágának károsítása. Ezek mindegyike kihatással van a klímaváltozásra. Kevesebb és jobb módon előállított húst kell ennünk olyan agroökológiai eszközöket használva, amelyek jó hatással vannak természetre is” – véleményezte a lépést Vicki Hird, a Sustain szervezet mezőgazdasági vezetője.
A másik módszer, amivel a metántermelés csökkenthető – amennyiben nem tekintjük opciónak a szarvasmarha-tenyésztés teljes körű megszüntetését – genetikai jellegű, vagyis olyan marhákat tenyésztenének, amelyek genetikailag kevesebb metánt termelnek. Erre Új-Zélandon már van példa.