Most olvasott cikk
5 szempont, amelyben a veganizmus és a feminizmus összekapcsolódik

5 szempont, amelyben a veganizmus és a feminizmus összekapcsolódik

Feminizmus és veganizmus

Rövid tartalmi összefoglaló:

A feminizmus – mint egy társadalmi igazságosságért folytatott mozgalom – kiáll az elnyomott csoportok érdekei mellett. Bár az interszekcionális feminizmus felkarolja a színes bőrű emberek, a nők, a fogyatékossággal élők és a transzszexuálisok ügyét, semlegesen tekint az állatokat érő bántalmazásokra.

Figyelmen kívül hagyja a nagyüzemi és szabadtartásos haszonállatok szenvedését. Az alábbi cikk öt szempontban világít rá arra, hogy az állatok elnyomása és más csoportok elnyomása nem független egymástól. Ez az öt nézőpont a következő:

1. Az állatokat is tárgyként kezeljük
Az állatokkal kapcsolatban sokszor felmerül, hogy létezésük egyetlen értelme az, hogy minket szolgáljanak. Hasonló felfogással viszonyul a társadalom a nőkhöz, mikor szexi tárgyként hivatkozik rájuk, vagy úgy tekinti őket, hogy életük egyetlen célja az, hogy mások kielégülését szolgálják.

2. Az állatok testét felhasználják, hogy a nemi erőszakot normalizálják
Sok haszonállatot erőszakkal, mesterségesen termékenyítenek meg akaratuk ellenére, illetve a nőstény egyedek termékenységük kapcsán használják ki legtöbbször (pl.: tehenek a tejiparban).

3. A családon belüli erőszakot az állatok is megsínylik
Kutatások bizonyítják, hogy a családon belüli erőszak nem csak a nőket és a gyerekeket érinti elsődlegesen: az elnyomó sok esetben kínozta az állatokat is.

4. Minden elnyomott csoportot figyelembe kell venni
Az elnyomás minden fajtája ellen fel kell lépnünk: érje az a nőket, a transzneműeket, a romákat, vagy az állatokat.

5. A társadalom az állatokról is hazugságokat terjeszt
A társadalom előszeretettel hangsúlyozza, hogy a férfiak szexuális étvágya nagyobb, ezzel normalizálva a szexuális erőszakot. Emellett pedig szívesen skandálunk olyan rigmusokat, mint „sose tudnék lemondani a húsról” vagy „túlságosan szeretem a sajtot”.

Így fedi el a kulturális berendezkedésünk azt, hogy ezekért a termékekért állatokat kínoztak és öltek meg. Így hiteti el velünk, hogy nem terhel minket felelősség a döntéseinkért.

Az állatokat érintő hazugságokat (pl.:”humánus ölés” vagy „csak állati eredetű termékekből szerezhetsz fehérjét”) a kultúra és a mítoszok tartják életben. Szükséges kritikával illetnünk az életmódunkat, amennyiben nem szeretnénk az elnyomás rendszerét támogatni.



A cikk itt kezdődik.

Az állatjogok és a feminizmus összefonódik. Mármint sokan ezt mondják.

A feministák által régóta vizsgált téma az állatok testének kizsákmányolása és életük kiszipolyozása, mivel a feminizmus maga is az ellen a patriarchátus ellen jött létre, amely egyes csoportok érdekeit félresöpri egy másik – önkényesen magát mások fölé helyező – csoport igényei miatt.

Az állatokat jellemzően sebezhetőnek és kiszolgáltatottnak állítják be, amellyel a rajtuk elkövetett bántalmazásokat igazolják.

Más szavakkal; mivel ezek az állatok nem tudnak minket megtámadni vagy hatékonyan ellenkezni velünk, ezért ez felhatalmaz minket arra, hogy azt tegyünk velük, amit csak szeretnénk. Miközben pedig azt hangsúlyozzuk, hogy az ő érdekeik szerint cselekszünk.

Nagyon sok értelmezésbeli korlát akadályoz meg minket abban, hogy magunkat elnyomóként lássuk az állatokkal való kapcsolatunkban. Így azt sem látjuk be, hogy ez egy feminista probléma.
Pedig az.

Íme öt ok, ami ezt alátámasztja.

1. Az állatokat is tárgyként kezeljük

A feminizmus és az állatjogok - az állatok tárgyiasítása
Peter AK / Anonymous for the Voiceless

A tárgyiasítás azt jelenti, hogy úgy gondoljuk: egyes lények azért élnek, hogy másokat kiszolgáljanak, vagy mások számára hasznot hozzanak.

A feministák számára nem idegen a nőkre vonatkozó tárgyiasító retorika, amellyel nem kevésszer találkozunk a médiában. Például mikor a nőkre szexi tulajdonukként utalnak a férfiak az egyes történeteikben.

Azt is tudjuk, hogy a nőket rendszeresen megerőszakolják, bántalmazzák és meggyilkolják, mivel hajlamosak vagyunk úgy látni, hogy ők csak a férfiak kielégülésének eszközei, továbbá nem kezeli őket úgy a társadalom, mint egy teljes értékű érző lényeket.

Hogy Jean Kilbourne szavaival éljek:

„Az emberek tárgyiasítása mindig az első lépés afelé, hogy igazoljuk a rajtuk elkövetett erőszakot.”

Ha élőlényeket tárgyiasítasz, akkor elkezded olyan valamiként (és nem valakiként) látni őket, akik azért léteznek, hogy a te valamely igényedet kielégítsék.

A non—humán állatokra is valamiként tekintünk: szó szerint olyan ízletes dologként, amelyet elfogyaszthatunk, vagy dologként, amelyet kegyetlen kísérletekben használhatunk.

Az állatok testét kevesebbre tartjuk. Kulturálisan nem tekintjük őket független lényeknek, akik megtapasztalhatják az érzelmek teljes sorát; a fájdalomtól kezdve az élvezetekig, illetve nem vesszük figyelembe azt sem, hogy kiterjedt szociális hálóval rendelkeznek. Emiatt ezek a lények az erőszak szörnyű rendszerében őrlődnek, amelyet meg sem kérdőjelez a társadalom.

A tárgyiasítás kultúrája megmagyarázza, hogy miért használ sok iparág egereket, majmokat, malacokat, nyulakat és más non-humán állatot arra, hogy szörnyű kísérleteket végezzen rajtuk.

Arra vagyunk kondicionálva, hogy figyelmen kívül hagyjuk a szenvedésüket. Ez magyarázza továbbá, hogy miért kell az állatoknak elviselni az oceanáriumokban lévő szörnyű körülményeket, vagy a szórakoztatóipar által használt majmok szenvedése iránt miért vagyunk semlegesek.

Egy húsparadoxon, amiben élünk, és félünk magunknak belátni: az állatoknak is vannak érzései, megtapasztalják a fájdalmat és a depressziót.

Az állatok tárgyiasítása annyira sikeresnek bizonyult, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjuk az ő érzelmeiket a döntéseinknél: “hiszen értünk élnek.” – mondjuk.

2. Az állatok testét felhasználják, hogy a nemi erőszakot normalizálják

Szexuális erőszak a tehenekkel szemben - inszemináció, mesterséges megtermékenyítés
FLPA / REX Shutterstock

Az állatokat megkülönböztetik a nemük alapján: az általuk megélt szenvedés minősége nagyban függ attól, hogy mely nem csoportjához tartoznak. Nem meglepő, hogy a nőstény egyedek testét a szaporítás jegyében használják fel a legtöbbször.

Az állattartó farmok, még az úgynevezett „boldog farmok” is, intézményesítették a nemi erőszakot és az elnyomás rendszerét. Az évente megölt állatok nagy része az ipari állattartás rendszerében veszti életét.

A nőstény egyedeket rendszeresen megerőszakolják („mesterséges megtermékenyítés”), az életüket folyamatos terhességben kell eltölteniük, majd miután már végleg kiszipolyozzák őket, ezáltal összeesnek és tönkremennek, mehetnek a vágóhídra, a saját kivégzésükre.

A gazdák különböző eszközöket hoztak létre, hogy az az állatokat megtermékenyítés közben megfékezze. Ezeket főként emlősöknél; marháknál, disznóknál alkalmazzák. A csirkéket pedig arra kényszerítik, hogy hatalmas mennyiségű tojást tojjanak, amely óriási stressz a testük számára. Ráadásul a rendszeres tojás miatt kalciumot veszít a szervezetük, ezáltal csontritkulás alakul ki náluk, ami nagyon hamar törött lábakat eredményez.

Egy feminista, aki megerőszakolt, megkínzott non-humán állatok testét eszik, miközben az erőszak kultúrája ellen harcol, egy olyan jelenség, amely kérdéseket vethet fel az emberben.

És akkor még nem beszéltünk a női test feletti másik intézményesített kontrollról:

3. A családon belüli erőszakot az állatok is megsínylik

A New York Times egyik cikkében Diana S. Urban, Connectitcut állami képviselője a következőt nyilatkozta:

„Az állatkínzás egy a négy jelből, amelyet az FBI profilozásnál figyel. Aki ilyen cselekményt követ el, az hajlamos az erőszakos bűncselekmények elkövetésére a jövőben. Erős a korreláció figyelhető meg: aki a korai életszakaszában elkövetett állatkínzást, az hajlamos később embereknek is ártani.”

Az Amerikai Humanitárius Szövetség szerint a gyermekeket bántalmazó háztartások 88 százalékában megjelent az állatkínzás is. A menedékotthonban lévő nők több, mint fele beszámolt arról, hogy az erőszakos partnere a háziállatokat is bántotta.

A gyerekek és nők, továbbá az állatok ellen irányuló erőszak jól demonstrálja, hogy hogyan árt a patriarchátus azoknak, akik kisebbségbe szorulnak, vagy gyakran erőtlenek.

Sok menedékház befogad háziállatokat. Ez a gyakorlat azért alakult ki, mivel a bántalmazott nők kevésbé hajlamosak elhagyni a párjukat, ha nem vihetik el a háztartásból a háziállatukat. Ilyenkor félő, hogy ezeknek az állatoknak bajuk esik. Az emberek és az állatok ellen elkövetett erőszak közötti erős kapcsolat miatt az állatkínzás már sok országban bűncselekménynek számít.

Az egyén nem csupán egy jellemzője miatt élheti át az elnyomást. A non-humán állatok is a patriarchátus rendszerében sínylődnek.

4. Minden elnyomott csoportot figyelembe kell venni

Egyenlőség az elnyomott csoportok között - egy feminista legyen vegán is.
Jira / Rawpixel

Alig van olyan feminista hirdetmény, ami ne hangsúlyozná: még az állatokkal is jobban bánnak, mint a nőkkel. Más tüntetéseken – mint a nem olyan régi Ferguson-tüntetésen – is felfedezhetjük ezt a beszédet, hiszen nem egy transzparensen olvashattuk:

„még egy kutya is több tiszteletet érdemel, mint Mike Brown”.

Az a nyelvhasználat, amely így kezeli a non-humán állatokat, az folyamatosan azt érezteti, hogy bizonyos élet értékesebb, mint a másik, következésképpen bizonyos csoportok fontosabbak és jelentősebbek a másiknál.

Ez az attitűd hasonló ahhoz, mint mikor emberek bizonyos csoportjainak jogait fontosabbnak tartjuk más csoport jogainál, illetve amikor azt hangsúlyozzuk, hogy bizonyos csoportok jobb bánásmódot érdemelnek, mint mások, annak ellenére, hogy mindkettő csoport szenved az elnyomástól.

Egy jó példája ennek a transzellenes feminizmus, mikor cisz-feministák kizárják a transzneműeket, mivel nem gondolják úgy, hogy ugyanolyan elnyomásban részesülnek, mint a nők.

Vagy gondoljunk a fehér feminstákra, akik szerint a rasszizmus nem számít a nők elnyomásának kérdésénél, mivel a nemek elnyomása sokkal égetőbb kérdés. Pedig a színes bőrű nők nem csak gender alapú elnyomástól, de a rasszizmustól is szenvednek.

Az interszekcionalista feminizmus egy olyan paradigmafejlődés, amely segít számunkra abban, hogy lássuk a kapcsolatot a különböző csoportok elnyomása között.

A valóság a következő: a színes bőrű emberek, a nők, a fogyatékkal élők, az LGBTQIA közösség tagjai súlyos elnyomással néznek szembe. Úgy ahogy az állatok is: főként azok, amelyeket haszonállatként tartunk számon – akár a húsiparban, akár a tejiparban.

Nevetséges ötlet, hogy sorrendbe állítsunk egyes csoportokat aszerint, hogy melyiküknek a rosszabb. Vagy hogy minden figyelmünket csak egy csoport jogaiért folytatott harcra irányítsuk.

Vagy annak feltételezése, hogy ha csak egy csoport érdekeiért küzdünk aktívn, akkor az automatikusan azt jelentené, hogy a többi csoport kevesebbet ér, vagy jobb helyzetben van.

Az elnyomás minden fajtája ugyanannak a rendszernek a mellékterméke – azé a rendszeré, amely a felsőbbrendű patriarchátus köntösébe van bújtatva.

Az a kijelentés, hogy bizonyos csoportok kevesebb elnyomást élnek át, teljesen figyelmen kívül hagyja azt, ahogy ezek az elnyomó rendszerek összefonódnak és egymásra épülnek.

5. A társadalom az állatokról is hazugságokat terjeszt

Szeretem az állatokat, de közben húst eszek
Prove.hu

A legtöbb feminista számára nem ismeretlen, ahogy a társadalom kulturális sémákkal fedi el az egyén problematikus viselkedésformáit.

Mindannyian ismerjük a „fiúk már csak ilyenek” mondást, amit előszeretettel alkalmaznak, hogy elkerüljék a problémás viselkedésmód kritikáját, így a férfiak sokszor megúszhatják az erőszakos magatartásukat. Sokkal könnyebb kijelenteni, hogy a fiúk természete ilyen, mint megkérdőjelezni azt a rendszert, amely kitermelte ezt a magatartásformát.

Az az állítás is ismerős lehet számunkra, hogy „a férfiaknak nagyobb a szexuális étvágyuk, mint a nőknek”.

Emiatt a filmekben túlnyomórészt meztelen nők szerepelnek, míg meztelen férfitestet ritkán mutatnak. Ezzel a kijelentéssel magyarázzuk továbbá a nemi erőszakot is. Az ilyen kijelentések miatt vesszük természetesnek férfiak és nők közötti viszonyban az asszimetriát: amikor férfi a domináns és a nő az alávetett.

Ugyanilyen kijelentéseket fogalmazunk meg az állatokkal kapcsolatban is és állítjuk be ezzel természetesnek az elnyomó rendszert. Sok embertől hallani a következőt: „soha nem tudnék lemondani a húsról”. Vagy az alábbi mondatot: „sose tudnék vegán lenni, mert túlságosan szeretem a sajtot.”

Lehet, hogy a sajt és a hamburger íze kiváló (ahogy a vegán változata is), de a fenti mondatok elfedik a tényt, miszerint a nagyüzemekben az állatok szisztematikus kínzása, mészárlása és megerőszakolása történik csak azért, hogy kielégítsük az ízek iránti vágyainkat.

Az erőszak iránti semlegességet pedig egy társadalmi igazságosságért küzdő mozgalom sem tolerálhatja.

A kulturális szkripteket a tradíciók és a mítoszok tartják életben. Ahogy azt a narratívát is például, hogy a fehérjét csak állati eredetű élelmekből tudjuk magunkhoz venni. Ez egyszerűen nem igaz. Ugyanolyan jó fehérjeforrásoknak bizonyulnak a növények is.

Ezenfelül úgy tartják, hogy az állatok „humánus leölése” valamiért jobb, mint a nagyüzemi állattartás. Ez egy furcsa ellentmondás, hiszen egymás mellett szerepelnek a „humánus” és a „leölés” kifejezések. Ezenfelül szabadtartásos állatok sem mentesülnek a brutális bántalmazások alól.

Ezen szkriptek miatt nem érezzük magunkat kényelmetlenül azért, amiért helytelenül cselekszünk. Hiszen megengedik számunkra, hogy elkendőzzük a felelősségünket, ami azokért a döntésekért terhel minket, amelyeket megteszünk.

Feminstaként tudjuk, hogy minden hétköznapi dolog politikai jelentéssel is bír, így az általunk elfogyasztott étel is. Ahogy Dr. A. Breeze Harper, a Vegan Sistah projekt alapítója fogalmazott:

„Egyszerűen nem tudok úgy tekinteni az ételre, mint egy tartalom nélküli, egyszerű, mindennapi jelenségre, hiszen megértettem a hozzá kapcsolódó üzenetet. Egy kultúrához kapcsolódó étel mögöttes jelentéstartalommal bír; meghatározza a kultúrkörhöz tartozó emberek nézeteit. Például kiolvashatóak belőle például a szociális elvárások, a nemi szerepek és a rasszok közötti hierarchia mértéke.”

Kritikával illetni az étrendünket és újra megvizsgálni erkölcsünket egy kiváló lépés, hogy valóban változás jöjjön a világba – amit nekünk kell elkezdenünk.

 


 

© 2018-2023 Prove.hu – Empátia Sztori Nonprofit Kft.