Sokkal jellemzőbb, hogy egy állatfaj felkerül veszélyeztetett fajok listájára, mint az, hogy lekerüljön onnan, de erre is láthatunk példát, ami ékes bizonyítéka annak, hogy kellő munkával és energiával nagyon komoly változásokat lehet elérni.
Az idei Föld napja alkalmából a Plant Based News összeállított egy listát azokról az állatokról, akiknek sikerült levetkőzniük magukról a veszélyeztetett besorolást, vagyis a különböző konzervációs és fajmentési munkálatoknak köszönhetően az egyedszámuk olyan mértékben megnövekedett, hogy már nem számítanak veszélyeztetettnek.
A magazin persze gyorsan leszögezi, hogy ez nem azt jelenti, hogy fellélegezhetnének. Sőt, előfordul, hogy a listáról való lekerülés bizonyos esetekben árt is az állatfajnak. Példaként a Trump adminisztráció azt a zseniális húzását hozzák, amikor az országban élő szürke farkasokat egyedszámuk növekedésének okán kivették a szövetségi védelem alól.
Ennek a lépésnek az lett az eredménye, hogy a legális vadászat és az orvvadászat nagyon gyorsan olyannyira megtizedelte a populációt, hogy a észak-amerikai szürke farkasok rövid időn belül újra védelem alá kerültek.
Óriáspanda
A kínai kormány tavaly jelentette be a faj veszélyeztetett státuszának megszűnését. Azt 1970-es évekhez képest – amikor körülbelül 1000 példányra taksálták a létszámukat – majdnem megduplázódott a számuk. Ez persze még mindig nagyon kevés, a faj pedig továbbra is kénytelen szembenézni az élettérvesztés, valamint a vadászat nehézségeivel, de a kormány akcióinak köszönhetően egyelőre gyarapszik a számuk.
Érdekességként megjegyzi az újság, hogy a létszám megállapításához a kutatók medveürüléket, valamint megrágott bambuszt szoktak használni, az egyes medvék harapásnyoma ugyanis annyira egyedi, hogy ezáltal könnyen lehet őket azonosítani.
Szélesszájú orrszarvú
A világ második legnagyobb szárazföldi emlőse, a néha tévesen fehér orrszarvúként is emlegetett faj egy évszázados védelmi munkának köszönhetően kerülhetett le a listáról, miután a múlt évszázadban kihaltnak hitték. Dél-Afrikában 1895-ben leltek egy kis létszámú csoportjukra, amely száznál is kevesebb egyedet számlált. Ez a szám mára a húszezret is eléri, úgyhogy joggal mondhatjuk, a fajmentés sikeres volt.
Ez az egyetlen orrszarvúfaj, amelyik nem veszélyztetett, de sajnos az orvvadászat miatt – leginkább a szarváért gyilkolják az állatot, aminek komoly felvevőpiaca van Ázsiában – továbbra sem érezhetik magukat biztonságban ezek a szárazföldi óriások.
Arab bejza
Ez a csodálatos szarvakkal rendelkező – és éppen emiatt a vadászok egyik közkedvelt célpontját jelentő – növényevő az 1970-es évekre eltűnt a vadonból, kizárólag fogságban lehetett példányaival találkozni.
Története viszont a visszatelepítési programok sikersztorija. Számos jól végződött kísérletet követően nagyjából 1200 példányuk él a természetben Szaúd-Arábiában.
Mississippi aligátor
Ezek a hüllők több száz millió éve élnek a bolygón, mégis sikerült őket majdnem teljesen eltüntetnünk a Föld felszínéről az 1900-as évek közepére. A szövetségi kormány – nem úgy, mint a szürke farkasok esetében – megfelelő módon lépett közbe és a kihalás szélésre sodort hüllők védelmére kelt.
A vadászat betiltását követően számukat 1987-ben hivatalosan is teljesen helyreállítottnak bélyegezték, ma pedig 5 millió példány pancsol Amerika vizes, mocsaras területein, leginkább Floridában, ahol több mint egymillió aligátor található. Besorolása alapján egyáltalán nem vezélyeztetett.
Fehérfejű rétisas
Talán a legikonikusabb szereplő a listán az Amerikai Egyesült Államok címerállataként is ismert rétisas. A kritikus időszakban – az 1960-as évek környékén – nem egészen 500 fészkelő párt tartottak számos az Egyesül Államok egész területén.
Egyedszámának csökkenéséhez nagyban hozzájárult a vadászat, az élethely szűkülése, de egy DDT nevű rovarítószer is, ami a vízbe, onnan pedig a madár táplálékául szolgáló halakba jutva mérgezte az állományt. A faj 2007-ben került le a védettségi listáról és jelenleg egyáltalán nem veszélyeztetett.
