Sokan kötelességüknek érzik, hogy ha a munkahelyen, családi ebéden valakiről kiderül, hogy vegán lett, akkor az eszükbe jutó összes érvet felsorakoztassák ellene.
Ez nem csak frusztráló lehet, de a kezdő vegánokban is kétségeket kelthet, hiszen senki nem úgy kezd bele ebbe az életmódba, hogy minden egyes lehetséges gondolatról, ami felmerülhet ezzel kapcsolatban, van háttértudása.
Vagy éppen nem mindig egyszerű felismerni azokat az érvelési és logikai hibákat, amellyel a vegán filozófia létjogosultságát próbálják néhányan aláásni. Ebben segítünk most, a tíz leggyakoribb “és azzal mi van, hogy…” érvelést kivesézve.
1. “Mindenevők vagyunk, a növényekben nincs teljes értékű fehérje”
Az, hogy hogy mindenevők vagyunk, csak annyit mond: az evolúció során úgy fejlődtünk ki, hogy a növények mellett a húst is meg tudjuk emészteni. Ez nem jelenti azt, hogy meg is kell ennünk. A mindenevő nem egy előíró, hanem egy leíró definíció: bár ehetünk húst, nincs rá szükségünk.
A világ legnagyobb táplálkozástudományi intézete szerint a helyesen összeállított növényi étrend minden életkorban és élethelyzetben megfelelő. Ebbe beleértendő a terhesség és a szoptatás időszaka, valamint a sportoló életmód is.
Azok az esszenciális aminosavak, amelyekről sokan azt hiszik, hogy együtt csak a húsban fordulnak elő, több növényi eredetű ételben is megtalálhatóak. Ilyen “komplett fehérje” a quinoa, a szója (tehát a tofu is), az amaránt, a hajdina, a kendermag és a sörélesztőpehely.
Egyébként majdnem teljesen irreleváns, hogy egy fehérje teljes értékű-e vagy sem, hacsak nem egész nap natúr rizst vagy üres kenyeret eszel. Ugyanis például a bab és a rizs, a mogyoróvajas vagy a humuszos szendvics, vagy egy tál lencseleves egy szelet kenyérrel mind teljes fehérjeforrás — ezt hívják fehérje-komplettálásnak.
2. “Ez az élet körforgása, az oroszlán is megeszi a gazellát”
Az élet “természetes” körforgásához az is hozzátartozik, hogy a megszületett gyerekek jó része, de a lakosság túlnyomó része is maximum 30-40 éves korában meghaljon olyan betegségekben, amiket mára a modern gyógyászattal kiiktattunk.
Hozzátartozik a “körforgáshoz” a természetes szelekció is, ami a valamilyen betegséggel született embereknek drasztikusan csökkenti a túlélési esélyét. Mégis keressük a módját, milyen gyógyászati módszerekkel tudjuk növelni az esélyeiket.
Ha az “élet körforgása” kifogás évi több tízmilliárd állat megölésére, akkor a beteg rokonaink, barátaink sorsukra hagyására is az lenne, és a tízmilliónyi emberáldozatot követelő járványokat is vissza kívánjuk hozni a jelenbe? Ha nem, akkor ezt az érvet nem használhatjuk másra sem.
Az pedig szintén abszurd érv, hogy az oroszlán is megeszi a gazellát, tehát mi is fel vagyunk mentve a húsevés morális következményei alól. Egyrészt az oroszlán ragadozó, és szüksége van húsra.
Másrészt mi nem vagyunk vadállatok, és olyan, társadalmi szinten elfogadott morális kötelességek vonatkoznak ránk, amiket senkinek nem jut eszébe megkérdőjelezni: nem lenne elfogadott társadalmilag például, ha felfalnánk a gyengén született kölykeinket, vagy széttépnénk egymás torkát a területért való harc során, ahogyan azt sok vadállat teszi. Más állatok életének elvétele miért lenne kivétel?
3. “Az ipari állattartás tényleg rossz, de a vidéki/humánus állattartással nincs semmi baj”
Való igaz, hogy az ipari állattartás kegyetlensége felülmúlhatatlan. Nem képez kivételt azonban a kegyetlenség alól a vidéki, vagy humánusnak mondott állattartás sem, a kihasználás és a gyilkolás ugyanis nem csak az ipari állattartásban történik.
A „humánus” szó az „állattartás” és a „levágás” szavak mellett önmagában ellentmondás. Ugyanúgy, ahogy a népirtás, az erőszak, vagy a rabszolgaság sem lesz attól “humánus”, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozó módszerrel gyilkolunk meg embereket, vagy hogy „kényelmes” életkörülményeket biztosítunk a rabszolgaként tartott embereknek.
Tehát a fő probléma nem a módszerrel, hanem a tettel van. Az állatok élni akarnak. Az életüket elvenni, miközben nekünk nincs szükségünk állati eredetű termékekre, nem humánus, és ezen semmilyen marketing nem segít.
4. “Az őseink is ettek húst”
A tradíciókra hivatkozás érvelési hiba. A hagyományosság nem egyenlő a morális viselkedéssel, és nem lehet minden más dimenziót figyelmen kívül hagyva csak erre hivatkozni.
Ha a múltat önmagában követendő példának, értéknek tartjuk, akkor egyetértünk a gyarmatosítás áldozatainak rabszolgává tételével és meggyilkolásával is? Egyetértünk azzal is, hogy a nők alsóbbrendűek a férfiakkal szemben?
A civilizáció fejlődésének alapköve a közös felismerés, hogy valami olyasmit teszünk, ami nem helyes. Ezt a felismerést aztán tudatos változtatás követi. Ez alól a húsevés sem kivétel: nem csak az állatok kihasználása, hanem a mértéktelen környezet-, klíma-, talaj- és vízszennyezés, föld- és vízhasználat és élőhelypusztítás miatt is, amit az állattenyésztéssel okozunk.
Ezek a dolgok a jelen problémái, amiket az állattenyésztés elhagyásával tudunk megoldani. Ez messze felülmúlja azt az önmagában értéket nem hordozó tényt, hogy az “őseink is ettek húst”.
5. “A növények is éreznek”
A “növények is éreznek” kijelentést nem is igazán lehet a vegán-ellenes érvek közé sorolni; ez inkább csak heccelés. Nem sokan gondolják komolyan, hogy egy alma leszakítását ténylegesen össze lehet hasonlítani egy anyjától elszakított, pár napos borjú meggyilkolásával. De azért menjünk bele.
Rendszertanilag az állatok az emberekkel tartoznak egy kategóriába: esznek, alszanak, gondolkodnak, örülnek. Vannak anyai ösztöneik, amit gondoskodás útján fejeznek ki. Fájdalmuk, félelmük, egész lényük az emberhez hasonlítható, nem a növényekhez. A növényeknek se agya, se fájdalomreceptorai, se központi idegrendszere nincs. És persze senki nem hasonlítaná hőn szeretett, gondoskodással nevelt kutyáját vagy macskáját egy szobanövényhez, igaz?
Ha az állatok hozzánk hasonlóan érző, gondolkodó, szenvedésre képes lények, akkor miért megengedett társadalmilag, hogy sötét kamrákba zárva, életösztöneiktől elszakítva az életük egyetlen célját arra szűkítsük, hogy nekünk ételként szolgálhassanak?
Jeremy Bentham filozófus már a 19. században felismerte annak a morális mazsolázgatásnak a visszásságát, hogy a gyilkolást és az erőszakot elítéljük, de akkor nem, ha haszonállatokról van szó:
Nem az a kérdés, hogy tudnak-e gondolkodni, és nem is az, hogy tudnak-e beszélni. Hanem az, hogy tudnak-e szenvedni. Miért tagadja meg a törvény bármely érző lény védelmét?
6. “Attól, hogy te nem eszel húst, még ugyanúgy le fogják vágni az állatokat”
Ha senki, soha, semmit nem változtatna azokkal a viselkedéseivel kapcsolatban, amit igazságtalannak vagy rossznak ismer fel, csak azért, mert mások “úgyis folytatni fogják”, akkor soha nem történne fejlődés.
Abszurdnak hatna, ha valaki ezt az érvet használná arra, hogy “úgyis lesznek erőszakos bűncselekmények attól, hogy te nem követed el őket, úgyhogy nyugodtan rabolj/ölj te is”.
Ha valamit elítélsz, akkor abban nem veszel részt, függetlenül attól, hogy mások igen. Sokszor változtattunk már kollektíven olyan szokásainkon, amiket az idő múltával erkölcstelennek ítéltünk meg. Az “úgyse fogsz elérni semmit” nem más, mint rettentően kényelmes nihilizmus.
Egy ember nem tudja megváltoztatni a világot. A világ azonban emberekből áll, és ha te felismered a változás szükségességét, a körülötted élőket is hasonlóra inspirálhatod.
A másik pedig az, hogy a gyakorlatban létező piaci koncepció a kereslet és a kínálat. Ha kevesebb igény lesz a húsra, tejtermékekre és tojásra, és több a növényi eredetű ételekre, akkor a vágóhidak és takarmányföldek szépen lassan átadhatják a helyüket a növényi alapú gazdaságoknak.
Tehát igenis kevesebb állatot fognak levágni, ha egyre több ember hagyja el a húst, és ennek a változásnak akárki a részese lehet.
7. “Aratáskor is rengeteg állat meghal, szóval a növényi étrend sem kevésbé ártó”
Először is: a mindenevő étrendhez sokkal több terményre van szükség, mint a növényi étrendhez, mivel a haszonállatoknak takarmányra van szüksége. Jelenleg a betakarított növényeknek 55 százaléka kerül emberi fogyasztásra, 36 százalékát pedig az állatok etetésére használják fel. A maradék 9 százalékból biodízel és egyéb ipari termékek készülnek).
Növényeket mindkét csoport fogyaszt, állati termékeket azonban nem. Így a mindenevő étrend értelemszerűen nagyobb arányban járul hozzá az aratásban elpusztul állatok halálához. Már amennyiben ez a probléma valóban olyan óriási, hogy a hatását az állattenyésztésben elpusztított állatokéhoz lehet hasonlítani.
Abban a megvilágításban azonban ez az érv azonban igen zavaros, hogy az aratógépek apokaliptikus pusztítógépekként való bemutatásához képest egy esettanulmány szerint az aratást az ültetvényen élő egerek 97%-a túlélte.
A probléma inkább az aratást követően van. A növényzet eltávolítása ugyanis elvette a vizsgált egerek rejtekhelyét, ezzel jobban kitéve őket a közeli ragadozóknak.
Természetesen felelősséget kell vállalnunk azért, hogy a termelési technikáink mennyi állatot veszélyeztetnek és ölnek meg, legyen szó a mezei egerekről, a pálmaolaj miatt kihalásveszélyben lévő orángutánokról, vagy az élőhelyüket elvesztő vadállatokról.
Ezek az áldozatok a profitmaximalizálásra törekvő, “járulékos károkra” fittyet hányó szabadpiaci gazdaság számlájára írhatók, ahol a monokultúrás, nagy cégek tulajdonában lévő, szennyező, állatok életét veszélyeztető mezőgazdaság dominál.
Nem az a megoldás, hogy ha ebben a kizsákmányoló rendszerben nem tudunk etikusan, egyetlen állatot még közvetetten sem kihasználva fogyasztani, akkor más problémával sem foglalkozunk, és inkább minden állatot használjunk ki. Hanem az, hogy ismerjük fel a termelési dilemma sokrétűségét, és ne bagatellizáljuk el az egyik gondot csak azért, mert van egy másik is.
8. “A haszonállatok azért vannak, hogy megegyük őket”
Ez az érv megint csak a hagyományokra alapoz. Kialakítottunk egy olyan rendszert, amiben évente több tízmilliárd állatot apró helyre zárunk, erőszakkal megtermékenyítünk, néhány hónaposan megölünk, majd ezt a praktikát elneveztük “haszonállattartásnak”. Az, hogy “azért vannak”, csak azért igaz, mert mi, emberek így alakítottuk ki.
Az állattartás létezését nem indokolhatjuk szimplán azzal, hogy létezik. Ez az érv figyelmen kívül hagyja ennek a tevékenységnek a morális vonzatát: az állattenyésztés során az állat életének minden egyes részlete ember által diktált.
Nem ők döntik el, hol vannak, mely fajtársaik mellett; mikor esznek, és egyáltalán mit esznek; mikor párzanak, és egyáltalán párzanak-e; utódaikat elveszik tőlük és levágják őket. Ösztöneiket, szükségleteiket, egészségüket, fájdalmukat, szenvedésüket figyelmen kívül hagyják a profit érdekében.
Ezek azok a dimenziók, amiket az “azért vannak” elve egyáltalán nem vesz figyelembe. A szokásra hivatkozás anélkül, hogy a haszonállatok helyzetét mérlegelnénk, amit ezzel a hagyománnyal teremtettünk és tartunk fenn, teljes mértékben értelmezhetetlen, mivel ezek is a valóság részét képezik.
9. “Ha mindenki vegán lenne, elszaporodnának/kihalnának a haszonállatok”
Vegán körökben “Schrödinger tehenének” is szoktuk hívni ennek az érvnek a kettős megjelenését. Ha megszűnik az állattenyésztés, elszaporodnak a haszonállatok, de egyszerre ki is halnak, mert többé nem szaporítjuk őket.
Ez megint csak hasonló téma, mint a hagyomány, a kihasználás elve. Egyik állat sem azért született a Földre, hogy mi ipari körülmények között tartsunk belőlük milliárdnyit, és egyiknek sem kell, hogy attól függjön a sorsa, hogy számunkra hajt-e fel hasznot.
Ahogy az állatokat tartjuk az iparban, és amilyen életet adunk nekik, abban nincs köszönet, és semmiféle szívességet nem teszünk nekik, főleg nem a “fajfenntartásuk” felé.
Ugyanúgy, ahogy kutyák létezésének a hasznosságát sem kérdőjelezzük meg attól, hogy nem mind hoz anyagi hasznot, mert nem versenyeztetjük vagy harcoltatjuk őket egymással, sőt: a legtöbben elítélik ezeket.
A túlszaporodó avagy kipusztuló haszonállatok elméleti problémájára sokféle megoldás létezhet. Például ha az emberek mindenhol áttérnének a növényi alapú étrendre, 75 százalékkal kevesebb mezőgazdasági földterületre lenne szükség.
A felszabaduló területek nagy részét visszakaphatná a természet és a vadállatok, egy részén pedig nemzeti parkokat, állatmenhelyeket lehetne kialakítani, ahol békében élhetnének a korábban haszonból tartott állatok.
Ez jelentősen hozzájárulhatna, hogy az ember által okozott természeti károk helyrejöjjenek: az üvegházhatású gázok csökkennének, a biológiai sokszínűség pedig növekedne.
10. “Ha megszüntetnénk az állattartást, rengeteg embernek nem lenne munkája”
A vegán mozgalomnak nem célja, hogy emberek munkanélküliek legyenek. A történelem során bekövetkezett változások az elmúlt évszázadokban rengeteget alakítottak azon, mivel foglalkoznak az emberek. Ez a jövőben sem lesz másképp — gondoljunk csak bele, mivel foglalkozott a nagyszüleink generációja, és mivel foglalkozunk mi.
A klímasemlegességi tervek szerint megint egy nagy átállás előtt állunk, aminek legnagyobb része értelemszerűen az energia– és szállítóipart, valamint a mezőgazdaságot fogja érinteni. Arról, hogy ez a folyamat minél igazságosabb körülmények között történhessen meg, a politikai döntéshozóknak kell gondoskodnia.
Erre az Európai Unió fő eszköze jelenleg az Igazságos Átmenet Alap.
Természetesen nem egy nap alatt fog átalakulni a mezőgazdaság, és nem egy nap alatt kell majd új munkát találniuk az iparban dolgozó embereknek. Fontos megérteni, hogy a növényi étrend népszerűsödése nem csak munkahelyek megszűnését, hanem újak megjelenését is jelenti, hiszen nem megszüntetni akarjuk az evést, hanem átalakítani.
Egy ENSZ által kiadott jelentés szerint például a növényi étrendre való átállás 19 millió új munkahelyet hozhatna létre csak Latin-Amerikában.
