Valamiért nagyon sokan kötelességüknek érzik, hogy ha a munkahelyen, családi ebéden valakiről kiderül, hogy vegán lett, akkor az eszükbe jutó összes érvet felsorakoztassák, miért is értelmetlen/ellentmondásos/badarság ez az életmód.
Ez nem csak frusztráló lehet, de a kezdő vegánokban is kétségeket kelthet, hiszen senki nem úgy kezd bele ebbe az életmódba, hogy minden egyes lehetséges gondolatról, ami felmerülhet ezzel kapcsolatban, van háttértudása.
Vagy éppen nem mindig egyszerű felismerni azokat az érvelési és logikai hibákat, amellyel a vegán filozófia létjogosultságát próbálják néhányan aláásni. Ebben segítünk most, a tíz leggyakoribb “és azzal mi van, hogy…” érvelést kivesézve.
1. “Mindenevők vagyunk, a növényekben nincs teljes értékű fehérje”
Az, hogy hogy mindenevők vagyunk, csak annyit mond: az evolúció során úgy fejlődtünk ki, hogy a növények mellett a húst is meg tudjuk emészteni, de ez nem jelenti azt, hogy meg is kell ennünk. A mindenevő nem egy előíró, hanem egy leíró definíció: bár ehetünk húst, nincs rá szükségünk.
A világ legnagyobb táplálkozástudományi intézete, a több, mint 100 ezer szakembert számláló Academy of Nutrition and Dietetics szerint a helyesen összeállított növényi étrend minden életkorban megfelelő, beleértve a terhességet, a szoptatás időszakát, a csecsemő-, a kisgyermek-, a fiatal- és az időskort, valamint sportolók számára is alkalmas.
Azok az esszenciális aminosavak, amelyekről sokan azt hiszik, csak a húsban fordulnak elő teljes értékűen (úgy, hogy egy ételben mind a 9 megtalálható legyen), valójában több növényi eredetű ételben is mind megvannak. Ilyen a quinoa, a szója (tehát a tofu is), az amaránt, a hajdina, a kendermag, és a sörélesztőpehely.
A helyzet azonban az, hogy majdnem teljesen irreleváns, hogy egy fehérje teljes értékű-e vagy sem, hacsak nem egész nap natúr rizst, üres kenyeret, vagy más, egy összetevőből álló ételt eszel. Ugyanis például a bab és a rizs, a mogyoróvajas vagy a humuszos szendvics, vagy egy tál lencseleves egy szelet kenyérrel mind-mind teljes fehérjeforrást jelentenek.
2. “Ez az élet körforgása, az oroszlán is megeszi a gazellát”
Az élet körforgásához természetes formájában az is hozzátartozik, hogy a megszületett gyerekek jó része, de a lakosság túlnyomó része is maximum 30-40 éves korában meghaljon olyan betegségekben, amiket mára a modern gyógyászattal kiiktattunk.
Hozzátartozik a “körforgáshoz” a természetes szelekció is, ami a valamilyen betegséggel született embereknek drasztikusan csökkentette a túlélési esélyét.
Ha az élet körforgását kifogásnak használjuk évi több tízmilliárd állat megölésére, akkor a beteg rokonaink, barátaink meggyógyítását is elítéljük, és a tízmilliónyi emberáldozatot követelő járványokat is vissza kívánjuk hozni a modern korba? Ha nem, akkor ezt az érvet nem használhatjuk másra sem.
Az pedig szintén abszurd érv, hogy az oroszlán is megeszi a gazellát, tehát mi is fel vagyunk mentve a húsevés morális következményei alól. Egyrészt az oroszlán ragadozó, és szüksége van húsra.
Másrészt pedig mi nem vagyunk vadállatok, és mindenféle olyan, társadalmi szinten elfogadott morális kötelességek vonatkoznak ránk, amiket senkinek nem jut eszébe megkérdőjelezni: nem lenne elfogadott társadalmilag például, ha felfalnánk a gyengén született kölykeinket, vagy széttépnénk egymás torkát a területért való harc során – ahogyan azt sok vadállat teszi. Más állatok életének elvétele miért lenne kivétel?
3. “Az ipari állattartás tényleg rossz, de a vidéki/humánus állattartással nincs semmi baj”
Való igaz, hogy az ipari állattartás kegyetlensége felülmúlhatatlan. Nem képez kivételt azonban a kegyetlenség alól a vidéki, vagy humánusnak mondott állattartás sem, mert nem csak a módszerrel, hanem magával a tettel is probléma van: a kihasználás és a gyilkolás nem csak az ipari állattartásra vonatkozik.
A humánus szó az „állattartás” és a „levágás” szavak mellett önmagában ellentmondás. Ugyanúgy, ahogy a népirtás, az erőszak, vagy a rabszolgaság sem lesz attól “humánus”, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozó módszerrel gyilkolunk meg embereket, vagy hogy “kényelmes” életkörülményeket biztosítunk a rabszolgaként tartott embereknek.
Még egyszer: nem a módszerrel, hanem a tettel van probléma. Az állatok élni akarnak, és az életüket elvenni, miközben nekünk nincs szükségünk állati eredetű termékekre, ráadásul civilizált lényeknek gondoljuk magunknak, nem humánus, és ezen semmilyen marketing nem segít.
4. “Az őseink is ettek húst”
Valamit a tradíciók miatt favorizálni nem más, mint egyszerű logikai hiba. A hagyományosság nem egyenlő a morális viselkedéssel, és nem alátámasztható érv arra, hogy valamit csak a szokás miatt folytassunk.
Ha a tradíciót önmagában követendő példának, értéknek tartjuk, akkor egyetértünk a fekete bőrűek rabszolgává tételével és lemészárlásával, és a nők alsóbbrendűségével a férfiakkal szemben?
A civilizáció fejlődésének alapköve a közös felismerés, hogy valami olyasmit teszünk, ami nem helyes, és ezt a felismerést tudatos változtatásnak kell követnie. Ez alól a húsevés sem kivétel: nem csak az állatok kihasználása, hanem a mértéktelen környezet- és klímaszennyezés, talaj- és vízszennyezés, föld- és vízhasználat és élőhelypusztítás miatt is, amit az állattenyésztéssel okozunk.
Ezek a dolgok a jelen problémái, amiket az állati eredetű termékek elhagyásával tudunk megoldani, és ez messze felülmúlja azt az önmagában értéket nem hordozó tényt, hogy az “őseink is ettek húst”.
5. “A növények is éreznek, legyen szíved, egyél követ”
Az az érv, hogy a növények is éreznek, leginkább heccelés. Hiszen nem sokan gondolják komolyan, hogy például egy alma leszakítását ténylegesen össze lehet hasonlítani egy anyjától elszakított, pár napos borjú meggyilkolásával.
Rendszertanilag az állatok az emberekkel tartoznak egy kategóriába: ugyanúgy esznek, alszanak, gondolkodnak, örülnek, és vannak anyai ösztöneik, amit gondoskodás útján fejeznek ki. A fájdalmuk, félelmük, egész lényük az emberéhez hasonlítható, nem a növényekéhez.
A növényeknek sem agya, sem fájdalomreceptorai, sem központi idegrendszere nincs, amivel fájdalmat tudnának érezni. És persze senki nem hasonlítaná hőn szeretett, gondoskodással nevelt kutyáját vagy macskáját egy szobanövényhez.
Csak persze ez az összehasonlítás a haszonállatok esetében kínos kérdést von maga után, hiszen ha az állatok az emberi gondolkodás és nyelv komplexitásától eltekintve ugyanolyan érző, gondolkodó, szenvedésre képes lények, mint mi, akkor miért megengedett társadalmilag, hogy sötét kamrákba zárva, felhizlalva, életösztöneiktől elszakítva az életük egyetlen célját arra szűkítsük, hogy nekünk ételként szolgálhassanak?
Jeremy Bentham filozófus már a 19. században felismerte annak a morális mazsolázgatásnak a visszásságát, hogy a gyilkolást és az erőszakot elítéljük, de akkor nem, ha haszonállatokról van szó:
Nem az a kérdés, hogy tudnak-e gondolkodni, és nem is az, hogy tudnak-e beszélni. Hanem az, hogy tudnak-e szenvedni. Miért tagadja meg a törvény bármely érző lény védelmét?
6. “Attól, hogy te nem eszel húst, még ugyanúgy le fogják vágni az állatokat”
Ha senki, soha, semmit nem változtatna azokkal a viselkedéseivel kapcsolatban, amit igazságtalannak vagy rossznak ismer fel, csak azért, mert mások “úgyis folytatni fogják”, akkor soha nem történne emberi fejlődés.
Gondolj bele, ha valaki ezt az érvet használná arra, hogy “úgyis lesznek erőszakos bűncselekmények attól, hogy te nem követed el őket, úgyhogy nyugodtan rabolj ki/verj meg/ölj meg te is akárkit”.
Ha valamit elítélsz, akkor abban nem veszel részt, függetlenül attól, hogy mások igen. Sokszor változtattunk már kollektíven olyan szokásainkon, amiket idővel erkölcstelennek ítéltünk meg, és az “úgyse fogsz elérni semmit” nem más, mint rettentően kényelmes nihilizmus.
Egy ember nem tudja megváltoztatni a világot, a világ azonban emberekből áll, és ha te felismered a változás szükségességét, a körülötted élőket is hasonlóra inspirálhatod, és így tovább.
A másik pedig az, hogy a gyakorlatban létező piaci koncepció a kereslet és a kínálat. Ha kevesebb igény lesz a húsra, tejtermékekre és tojásra, és több a növényi eredetű ételekre, akkor a vágóhidak, takarmányföldek szépen lassan átadhatják a helyüket a növényi alapú gazdaságoknak.
Tehát igenis kevesebb állatot fognak levágni, ha egyre több ember hagyja el a húst, és ennek a változásnak akárki a részese lehet.
7. “Aratáskor is rengeteg állat meghal, szóval a növényi étrend sem kevésbé ártó”
Először is le kell szögeznünk, hogy a mindenevő étrend fenntartásához sokszor annyi termésre van szükség, hiszen a haszonállatoknak takarmányra van szüksége, ezáltal többször annyi állat pusztul el az aratás folyamán, mintha tisztán növényeket ennénk.
Semmiképpen sem helytálló tehát a növényi étrend ellen ez az érv, de abban a megvilágításban még inkább zavaros, hogy az aratógépek apokaliptikus pusztítógépekként való bemutatásához képest egy esettanulmány szerint magát az aratást az ültetvényen élő egerek 97%-a túlélte.
A probléma inkább az aratást követően van, a növényzet eltávolítása ugyanis elvette a vizsgált egerek rejtekhelyét, ezzel jobban kitéve őket a közeli ragadozóknak.
Természetesen felelősséget kell vállalnunk azért, hogy a termelési technikáink mennyi állatot veszélyeztetnek és ölnek meg, legyen szó a mezei egerekről, a pálmaolaj miatt kihalásveszélyben lévő orángutánokról, vagy a legelők és a takarmánytermesztés miatt élőhelyüket elvesztő őserdei állatokról.
Ezek az áldozatok a profitmaximalizálásra törekvő, “járulékos károkra” fittyet hányó szabadpiaci gazdaság számlájára írhatók, ahol a monokultúrás, nagy cégek tulajdonában lévő, szennyező, állatok életét veszélyeztető mezőgazdaság dominál.
Ehelyett kicsi, permakultúrás, a helyi közösségek tulajdonában lévő gazdaságokra kellene átállni, amik sokkal kevésbé ártanak a természetnek és az állatoknak.
Nem az a megoldás, hogy ha ebben a kizsákmányoló rendszerben nem tudunk etikusan, egyetlen állatot közvetetten sem kihasználva fogyasztani, akkor más problémával sem foglalkozunk, és inkább minden állatot használjunk ki, hanem az, hogy ismerjük fel a termelési dilemma sokrétűségét, és ne bagatellizáljuk el az egyik gondot csak azért, mert van egy másik is.
8. “A haszonállatok azért vannak, hogy megegyük őket”
Ez az érv megint csak a hagyományokra alapoz. Kialakítottunk egy olyan rendszert, amiben évente több tízmilliárd állatot apró helyre zárunk, erőszakkal megtermékenyítünk, néhány hónaposan megölünk, majd ezt a praktikát elneveztük “haszonállattartásnak”. Az, hogy “azért vannak”, csak azért igaz, mert mi, emberek így alakítottuk ki.
Az állattartás létezését nem indokolhatjuk szimplán azzal, hogy létezik. Ez az érv figyelmen kívül hagyja ennek a tevékenységnek a morális vonzatát: az állattenyésztés során az állat életének minden egyes részlete ember által diktált.
Nem ők döntik el, hol vannak, mely fajtársaik mellett; mikor esznek, és egyáltalán mit esznek; mikor párzanak, és egyáltalán párzanak-e; utódaikat elveszik tőlük és levágják őket. Ösztöneiket, szükségleteiket, egészségüket, fájdalmukat, szenvedésüket figyelmen kívül hagyják a profit érdekében.
Ezek azok a dimenziók, amiket az “azért vannak” elve egyáltalán nem vesz figyelembe. A szokásra hivatkozás anélkül, hogy a haszonállatok globális helyzetét mérlegelnénk, amit ezzel a hagyománnyal teremtettünk és tartunk fenn, teljes mértékben értelmezhetetlen, mivel ezek is a valóság részét képezik.
9. “Ha mindenki vegán lenne, elszaporodnának/kihalnának a haszonállatok”
Vegán körökben Schrödinger tehenének is szoktuk hívni ennek az érvnek a kettős megjelenését: ha megszűnik az állattenyésztés, elszaporodnak a haszonállatok, de egyszerre ki is halnak, mert többé nem szaporítanánk őket. Mindenevője válogatja, ki melyik állítás bekövetkeztétől retteg.
Ez megint csak hasonló téma, mint a hagyomány, a kihasználás elve. Egyik állat sem azért született a Földre, hogy mi ipari körülmények között tartsunk belőlük milliárdnyit, és egyiknek sem kell, hogy attól függjön a sorsa, hogy számunkra hajt fel hasznot, vagy nem.
Ahogy az állatokat tartjuk az iparban, és amilyen életet adunk nekik, abban nincs köszönet, és semmiféle szívességet nem teszünk nekik, főleg nem a “fajfenntartásuk” felé.
Ugyanúgy, ahogy kutyák létezésének a hasznosságát sem kérdőjelezzük meg attól, hogy nem mind hoz anyagi hasznot, mert nem verseny futtatjuk őket vagy harcoltatjuk őket egymással, sőt: a legtöbben elítélik ezeket.
Itt van egy ötlet: ha az emberek mindenhol áttérnének a növényi alapú étrendre, 75%-kal kevesebb mezőgazdasági földterületre lenne szükség.
A felszabaduló területek nagy részét visszakaphatná a természet és a vadállatok, egy részén pedig nemzeti parkokat, állatmenhelyeket is lehetne kialakítani, ahol békében élhetnének a korábban haszonból tartott állatok.
Ez jelentősen hozzájárulhatna, hogy az ember által okozott természeti károk helyrejöjjenek: az üvegházhatású gázok csökkennének, a biológiai sokszínűség pedig növekedne.
10. “Ha megszüntetnénk az állattartást, rengeteg embernek nem lenne munkája”
A vegán mozgalomnak nem célja, hogy emberek munkanélküliek legyenek, ennek magától értetődőnek kellene lennie. A történelem során rengeteget változott, hogy az átlagemberek mivel foglalkoznak, mi a munkájuk, mi az, ami szükséges.
Ez főleg igaz az ipari forradalomra, ami gyökeresen megváltoztatta a munkaerőpiacot. Természetesen nem egy nap alatt fog megszűnni az állattartás, és nem egy nap alatt kell majd új munkát találniuk az iparban dolgozó embereknek.
A növényi étrend népszerűsödésével új munkahelyek jönnének létre, hiszen nem megszüntetni akarjuk az evést, hanem átalakítani. Egy ENSZ által kiadott jelentés szerint a növényi étrendre való átállás 19 millió új munkahelyet hozhatna létre csak Latin-Amerikában.
